Varga József
Az ördögök megszállták a Dallast

Hat mérkőzés kellett ahhoz, hogy kiderüljön a profi jégkorongozás csúcsát jelentő Stanley-kupa idei győztesének neve.
A tavalyi címvédő, remek erőket soraiban tudó Dallas Stars ismétlésre készült, és esélyese volt a bajnoki finálénak. A keleti bajnok New Jersey 1995-ben már megtapasztalta a kupagyőzelem örömét, és az utóbbi évek sikertelenségét feledve trónfosztásra készült a gárda.

Jason Arnott, a New Jersey Devils centere megcsókolja a Stanley-kupát     Fotó: MTI

Az alapszakasz kezdeti sikerei után hullámvölgybe kerülő „ördögök” edzőt cseréltek, Robbie Ftoreket Larry Robinson váltotta fel a kispadon. A hetvenes évekbeli legendás Montreal Canadiens remek hátvédje hatszor emelhette meg társaival a Stanley-t, és a győzelem kivívására oktathatta új csapatát.
A két gárda a liga legjobb kapusai közé számított, kiváló hálóőrökkel rendelkezik. A dallasi Ed Belfour és a New Jersey kapuját védő Martin Brodeur külön mecscse csemegének ígérkezett.
Az első mérkőzés elsöprő New Jersey sikert hozott 7-3 arányban. A Devils csatárai állandó bombázásukkal szétzilálták a Belfour és az őt felváltó Fernandez által vezérelt dallasi védelmet. „Nem hiszem, hogy a Dallas még egyszer ilyen pocsékul játszana. A következő mérkőzés egészen más lesz” - mondta Jason Arnott, aki 4 ponttal járult hozzá a győzelemhez.
Igaza lett! A második találkozó 2-1-es Dallas-győzelemmel zárult, köszönhetően a 27 lövést megfogó Belfournak és a 2 gólos Brett Hullnak, aki így nyilatkozott: „Mindenki előtt kalapot lehet emelni. Összekaptuk magunkat és bizonyítottunk, hogy nem lehet minket leírni.”
Leírni nem, de legyőzni igen! A következő két összecsapást ugyanis vendégként nyerte a New Jersey 2-1 és 3-1-re. A kapusok ismét remekül állták a sarat, különösen a negyedik meccsen, amikor Belfour 28 lövést hárított. „Még nincs vége a sorozatnak. A Stanley-kupát csak tizenhat győzelemmel lehet elnyerni. Nekünk tizenöt van” - bölcselkedett a Devils hátvédje, Rafalski.
1-3-ról fordítani utoljára a Toronto tudott 1942-ben a Detroit ellen. Hitchcock edző tudva ezt, az idei összecsapásra igen felpörgette tanítványait. Háromszori hoszszabbítás után hajnali fél kettőkor Mike Modano lövése döntött a játék minden szépségét felvonultató találkozón a Dallas javára. Az iszonyú mennyiségű lövést hárító kapusok külön mecscsét Belfour nyerte, aki 48 lövést hatástalanított, míg Brodeur egyszer kapitulált, miután 40-szer védett. „Eddie és Marty a világ két legjobb kapusa” - méltatta a két remek játékost Larry Robinson.
A hatodik meccsen minden eldőlt! Kétszeri hosszabbítás után a negyedik találkozón fogát vesztő Jason Arnott betalált Ed Belfour kapujába, és 2-1-re megnyerte a találkozót a New Jersey, a döntőben pedig 4-2-re diadalmaskodott. „Most mellénk állt a szerencse, nem úgy, mint a legutóbbi mérkőzésen. Szerintem megérdemelten lettünk bajnokok, mert kevesebbet hibáztunk” - fogalmazott a mindent eldöntő találat szerzője.
A rájátszás legjobbjának járó Conn Smythe-trófeát a Devils kapitánya, Scott Stevens kapta, aki a Stanley Kupát is átvehette 1995 után másodszor.
A legszerencsésebb játékos Claude Lemieux, aki a legjobb időben szokott klubot váltani. Az immáron 4-szeres bajnok, 1986-ban Montrealban ünnepelt először. A 95-ös Devils-győzelmet, mint a rájátszás legjobbja ünnepelte. Klubot váltott ismét, és az 1996-ban győztes Colorado Avalanche játékosaként ismét a diadal részese lett. Idén márciusban visszatért a New Jersey soraiba, és neki lett igaza, mert ismét siker lett az osztályrésze. Így is lehet!
Az egyébként kiváló játékos sikereit sokan irigyelhetik, mert nagy, híres játékosoknak egy hosszú pályafutás is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egyszer is megéljék a hőn áhított trófea elnyerésének örömét. Az egész évet figyelembe véve megérdemelte a sikert a Devils, mert a hullámvölgyből kilábalva váltani tudott, és igazi „CSAPAT”-ként vívta ki a végső győzelmet az 1999-2000. bajnoki évben.