Varga P. Ágnes
Eldobott életek

A közelmúltban egy rendkívül sajnálatos és megdöbbentő tragédiáról tudósított a magyar média: egy 11 éves soltvadkerti kislány öngyilkosságot követett el. Az ő halála kapcsán beszélgettünk Dr. Kalmár Sándorral, a Soltvadkerttől 15 kilométerre fekvő kiskunhalasi Semmelweis Kórház Pszichiátriai Osztályának osztályvezető főorvosával.

- Főorvos úr, lehet-e magyarázatot találni erre a tragédiára?
- A soltvadkerti kislány pszichiátriai szempontból egészséges volt, iskolai osztályzatai jelesek. Sajnos azonban rendkívül rossz szociális körülmények között élt. Tanyán lakott, ahol nincs se villany, se vezetékes víz. A vizsgálatok során nagyobbik testvére elmondása alapján derült fény arra, hogy apjuk többször brutálisan, durván bántalmazta őket, s a kislányt szexuálisan is molesztálta. Egy ilyen eset katasztrofális mindannyiunk szemében, de annak a leánygyermeknek, aki az apjára mint egy szentre néz fel, különösen. Szomorú, hogy az édesanya mindebből semmit nem vett észre - vagy azért, mert nem akart észrevenni, vagy azért, mert feltehetően szellemi fogyatékos. Nem észlelt semmit a védőnő sem, az iskola sem, holott a kislánynak lehettek „segélykiáltásai”.
- 1998-ban hat gyermek vetett véget önkezével az életének, a kísérletezők számát ennek tízszeresére becsülik. A szülő által okozott testi, lelki vagy szexuális bántalmazáson kívül mely okok vezethették ezeket a gyerekeket tettük elkövetésére?
- A gyermekkori öngyilkosságok okai között első helyen szerepelnek a családi, a társadalmi, a pszichológiai okok, valamint az iskolai ártalom. A legnagyobb szerepet mindenképpen a családi ok játssza: a rossz családi légkör, az odafigyelés hiánya, a szeretethiány. Sokat beszélhetnénk a kora gyermekkori szeretethiány személyiségfejlődésre gyakorolt hatásáról: egyes szakemberek szerint minél korábbi a gyermekkorban megélt lelki sérülés, annál nagyobb valószínűséggel alakul ki a kései gyermekévekben súlyos személyiségkárosodás vagy pszichiátriai betegség. Rendkívül súlyos ok a szülői primitívség, a brutalitás, illetve az apák leánygyermekük ellen elkövetett szexuális visszaélései. Erős kockázati tényező a rideg, követelő, korlátozó nevelés, a válás, a szülő alkoholizmusa, erkölcstelen életmódja. Amikor a szülői szeretet hiányáról beszélünk, akkor az igazi, valódi szeretetre kell gondolnunk, nem pedig a szülő birtoklási vágyára, sem pedig a szülő „elabortált” vágyainak a gyermekben való megtestesítésének a kierőszakolására. A majomszeretet nem azonos a szeretettel. Az igazi szeretet nem birtokolni, hanem együtt létezni kíván a szeretett lénnyel. Amikor a szülő a saját vágyait akarja a gyerekén behajtani, s eközben azt mondogatja: „én szeretlek, de te nekem teljesítsél, mert különben…” - az minden, csak nem szeretet. Krízishelyzetnek számít a gyermekkorból a felnőttkorba való átlépés, hiszen ez korántsem egy rózsás, boldog, konfliktusmentes folyamat. Ekkor kell a fiatalnak megtanulnia a felelősséget, fellép a pályaválasztás és a társválasztás problémája, felnőttként kell kommunikálnia és a többi… Ahol jó mintákkal rendelkező családi környezetben él a gyermek, ott könnyebb lesz számára az átállás. Ahol viszont nincs minta, illetve rossz minták vannak, ott a gyermek magányos lesz, izolálódik, s előfordul, hogy a problémamegoldás helyett az öngyilkosságot választja.
- A felnőttkori öngyilkossági okok között igen előkelő helyen szerepel a depresszió. Vannak-e depressziós gyerekek, illetve serdülők?
- Egy kollégámmal a fiatalkori depressziót vizsgáltuk, felmérést készítettünk 14-18 éves fiatalok között Kiskunhalason és Kecskeméten. Egymástól függetlenül arra a megdöbbentő eredményre jutottunk, hogy a 14-18 évesek 6 százalékánál a depresszió súlyos tünetei, 12 százalékánál pedig a közepes vagy enyhe tünetek megtalálhatók. Lányoknál sokkal nagyobb arányban fordult elő az öngyilkossági gondolattal való foglalkozás, fiúknál viszont magasabb volt az öngyilkosságra való komoly előkészület, illetve az öngyilkossági kísérletek száma.
- Mit tehet a család, a hozzátartozó, ha egy gyermek öngyilkosságot kísérelt meg?
- A legfontosabb az odafigyelés, a törődés. Ez nem ellenőrzést jelent, hanem empátiát, segítőkészséget, érdeklődést. Tudni kell meghallgatni a fiatalt, és tudni kell segíteni neki.
- Főorvos úr jelenleg egy öngyilkosság-megelőzési programon dolgozik. Mit foglal magába ez a program?
- Ez egy közép-kelet-európai öngyilkosság-megelőzési program része, amely elsősorban pszichiátriai oktatást és a lakosság felvilágosítását tartalmazza. Kiskunhalason és a kórházunk vonzáskörzetében egy szeptemberben induló intenzív képzést szervezünk háziorvosok és körzeti ápolók részére, igyekszünk megtanítani számukra a depresszióval és az öngyilkosság előtti állapotokkal kapcsolatos ismereteket. A hét minden napján működő depresszió-szakrendelést szervezünk. Azt reméljük, hogy ezáltal csökkenthető az orvosi, pszichiátriai okból elkövetett öngyilkosságok száma. Az öngyilkosságoknak azonban csupán a feléért felel orvosi, pszichiátriai betegség vagy zavar, a másik felében mindenképpen valamilyen lelki ok szerepel. Ezért kívánunk ehhez a programhoz kiegészítésképpen egy pszichológiai és szociológiai interjúsorozatot készíteni az áldozatok hozzátartozóival, hogy még hathatósabban tudjuk kideríteni az öngyilkosságok kiváltó okait.
- Köszönöm a beszélgetést.