Régebben ha azt mondtam: Veresegyház, azt mondtad: asszonykórus. Később Pharmavit.
Az idők változnak, ha most azt mondom: Veresegyház, azt is mondhatod: medvék. Van velük
gond, nem mindig kapnak enni, a fejük fölött vitatkoznak róluk, de akkor is: az a néhány
medve, az azért valami! Például egy jó hétvégi program a gyerekekkel. Lehet egy
nagyot sétálni a tavak körül, belelógatni a vízbe egy hosszú nádat, mintha horgásznánk,
esetleg még pancsolni is egy kicsit, és azután irány a medvefarm! Erős, magas kerítés
védi a hatalmas mackók nyugalmát és a látogatók testi épségét, de ellentétben az
állatkerttel, itt egész közel mehetünk, szinte a szájukba dughatjuk az ennivalót. A
gyerekeknek nagyon tetszik. Figyelik, ahogy a hozzájuk képest valószínűtlenül nagy
állatok versenyt futnak, fürdenek, vagy éppen két lábra ágaskodva összeverekednek.
Körülbelül félórás sétával körbejárjuk a medvék birodalmát, kísérőnk egy
nagyon csúnya, nagyon barátságos kutya. A srácok virágot szednek, szökdécselnek, élvezik
a szabadságot. Meg is éheznek közben, így hát amikor viszszaérünk a városba, megállunk
a Kánaán nevű kis gyros-büfénél, ahol a vidám, pocakos bácsi palacsintával
kedveskedik nekik. (H. B.)