A körverseny csütörtöki pihenőnapja után a Giro még állva maradt mezőnye (158
kerekes) az Adria partjától északnyugat felé vette az irányt, hogy aztán a szakasz végén
felmásszon a Valico le Laste csúcsára (1.075 m). Ez a feladat csupán szerény kóstolót
jelentett a hétvége további hat, első kategóriájú hegycsúcsa előtt.
A 12. szakaszt (Bibione - Feltre) a Team Polti 28 esztendős lombard kerekese, Enrico
Cassani okos versenyzéssel, egy 136 km-en keresztül tartó szökés eredményeként
nyerte (184 km, 45,006 km/h átlagsebesség), és négy éves profi pályafutása első
sikerét könyvelhette el. A mezőny több mint négy és fél perccel Cassani után
haladt át a célvonalon, de összetettben nem történt eget rengető változás.
A kerékpáros körversenyek forgatókönyve szerint az első két hét döntő része még
a sprintereké, akik nap nap után „degeszre nyerik magukat”, majd az első komolyabb
emelkedőtől már nem ezek a remek percemberek, hanem a bivalyerős hegymenők diktálják
az iramot. A szombati gyilkos nap, a 13. szakasz (Feltre - Selva Gardena) három kétezres
hegyre vitte fel a mezőnyt és ahogy az várható volt, több esélyes is „elszállt”
a hideg csúcsokon. Szurkolóban nem volt hiány: a hétvége és az izgalmasnak ígérkező
küzdelem több tízezer sportbarátot csalogatott ki a hegyoldalakra, és a tifosik pompás
hangulatot teremtettek a félholt versenyzők (155-en maradtak versenyben) biztatására.
80 km után kilencen szöktek meg, hamar két perc fölé növelve előnyüket. Casagrande
semmit sem bízott a véletlenre: a rózsaszínben tekerő olasz hatalmas iramban haladt a
legendás Marmolada csúcsára (átlagban majdnem 10 százalék, de helyenként 15 százalék
fölötti az emelkedése!), megverte a sokáig vezető, de az erejét rosszul beosztó
Santiago Blan-cót, és minden segítség nélkül is erősebb volt, mint vetélytársai.
Garzelli és Gotti ekkor még „tapadt” Casagrandéra, de az újabb hegymenet őket is
felőrölte. Ami nem sikerült szombaton Gilberto Simoninak, az a vasárnapi 14. szakaszon
(Selva Gardena - Bormio, 203 km) már igen! A derék taljánt nem törte meg, hogy előző
nap Rubiera nemes egyszerűséggel lehajrázta a cél előtt: a bormiói befutóban már a
Lampre csapat legjobbjának tapsolt a közönség. Mivel Casagrande bírta az élen állók
iramát, ezért nem csökkent előnye az összetettben, sőt a szoros élmezőny szétmorzsolódott
mögötte. A 2621 m magas Gavia 167 km-nél a maga embert próbáló emelkedőjével már
több ízben a választóvizet jelentette a Giro d’ Italia történelmében. Most
azonban csak egy magaslat lett a sok közül, hiszen az élen álló Casagrande végig kezében
tartotta a szálakat.
A nagy hegyek a várakozással ellentétben nem borították fel teljesen az addig
kialakult erőviszonyokat, és még többen reménykedhetnek érmes helyezésben. Feladta
viszont a további küzdelmet a kétszeres szakaszgyőztes Ivan Quaranta és a belga
Dierckxsens is.