Hetek - IV. évfolyam, 23. szám, 2000. június 03

Tőkés László és Patrubány Miklós. Székely erő Fotó: Vörös Szilárd

- Elnök úr! Ön sikeres mérnök-karriert tudhat a háta mögött, nevéhez fűződik az első román személyi számítógép kifejlesztése, amely az akkori viszonyokhoz képest kiemelkedően magas teljesítmény. A szélesebb közönség mégis a Magyarok Világszövetségében betöltött szerepe miatt ismeri…
- Mindig közel állt hozzám a közéleti tevékenység, az egyetemi évek alatt például megalapítottam a Visszhang című magyar nyelvű egyetemi rádióműsort, amelynek 1976-ig főszerkesztője is voltam. Az egyetem elvégzése után a bukaresti félvezetőgyárban helyezkedtem el, ahol megtanultam azt, amit az egyetem alatt a közéleti aktivitás miatt elmulasztottam. Két év múlva visszaköltöztem Kolozsvárra, ahol 1990 tavaszáig a Számítástechnikai Kutatóintézet első osztályú tudományos főkutatója voltam, emellett 1979 és 84 között vendégtanárként tanítottam a kolozsvári műegyetemen. Kollégáimmal 1983-ban fejlesztettük ki a Prae nevű személyi számítógépet, fél évvel sikerült megelőznünk az ugyanezen a témán dolgozó bukaresti csoportot, ami azért is nagy eredmény, mert ők élvezték az akkori román vezetés támogatását, mi pedig nem.
Végül a bukaresti csoport is elkészült a saját számítógépével, amit Amicnak kereszteltek el. A Prae-nek volt néhány továbbfejlesztett változata is, ezekből néhány ezer darab készült, de miután az 1989-es fordulat után megnyílt a lehetőség a nyugati technológia átvételére, Romániában feleslegessé vált a további hardverfejlesztés.
El kell azonban mondanom, hogy az általunk tervezett számítógép körrajzoló algoritmusánál talán ma sem készítettek gyorsabbat. Akkoriban szerettük volna publikálni ezt az algoritmust, de ez több ok miatt elmaradt, talán ebben az évben a Millennium jegyében megírjuk ezt a publikációt.
1989-ben tagja lettem a Ceausescu-rezsimet felváltó Nemzeti Megmentési Tanácsnak, majd tagja lettem a romániai magyarok érdekeinek képviselésére alakított Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének (RMDSZ) is. 1991 májusában az RMDSZ kongresszusán az elnökség tagjává választottak, 1992 augusztusában pedig a Magyarok Világszövetsége elnökségének lettem tagja, amelyben Tőkés Lászlóval ketten képviseltük az erdélyi régiót. 1993 januárjában abbahagytam az RMDSZ-es szerepvállalást, nem jelöltettem magam újra a tisztségre, az MVSZ-beli munkám lekötötte minden időmet. 1996-ban előbb a Kárpát-medencei régió elnökévé választottak, másnap pedig általános elnökhelyettessé.
- Milyen lett a kapcsolata az RMDSZ-szel a távozása után?
- Mi tartózkodtunk attól, hogy az RMDSZ munkáját minősítsük, mindazonáltal az idén tavasszal, miután Markó Béla, az RMDSZ elnöke több interjúban is megkérdőjelezte a Világszövetség Erdélyi társaságának legitimitását, megkérdőjelezte a benne rejlő értékeket, ezek után válaszoltunk, amiből mindenki levonhatja következtetéseit.
- Köztudott, hogy elnökhelyettesként nem volt jó kapcsolatban a Világszövetség korábbi elnökével, Csoóri Sándorral. Mi volt az oka az Önök között lévő feszült viszonynak?
- Kétségtelen, hogy a közöttünk levő feszültségekben generációs és ebből fakadó szemléleti különbözőségek is szerepet játszottak, az ellentétek leglényegesebb oka azonban az elnökhelyettesi státusz természetéből adódott. Az akkori alapszabály értelmében az elnökhelyettesnek nem az volt a feladata, hogy kiegészítse, hanem hogy ellenőrizze az elnököt, sőt akadályoztatása esetén helyettesítse. Nos, nagyon kényelmetlen helyzet volt ez: pénzügyekben, személyi ügyekben kellett ellenjegyeznem Csoóri Sándort, így előfordult az is, hogy a törvényesség és a szabályok betartatása miatt egy-egy szakmai kérdésben szembe kellett állnom az elnöki akarattal, ez pedig okvetlenül feszültségeket keltett. Végül 1998-ban azt a javaslatot tettük a küldöttgyűlésnek, hogy válaszszák szét az elnök és az elnökhelyettes hatáskörét, így az elnökhöz jutott a képviselet, az ülésvezetés és a feladatok végrehajtása, az elnökhelyettesnek pedig a pénzügyek megtervezése, ellenőrzése és felügyelete, illetve az egész intézményrendszer működtetése.
- A kívülállónak úgy tűnhetett, hogy a Világszövetség elnökválasztási hajrájában a magyar kormány mintha Boross Péter mellett kampányolt volna.
- Nem tudom megítélni, hogy a kormány kampányolt-e vagy sem, az viszont biztos, hogy sokan hirdettek és híreszteltek sok mindent, kezdve attól, hogy milyen támogatása lesz a Világszövetségnek, amennyiben egy adott jelöltet választ, és milyen lesz, ha a másikat, egészen addig, hogy a MVSZ-nek van-e egyáltalán jövője, ha nem azt a jelöltet választják, akit a kampányolók éppen megneveztek. Öt hónapon keresztül mérhetetlen támadások kereszttüzében álltam. Tudtam, hogy ez így lesz, de nem számítottam rá, hogy ennyire elaljasul a verseny. Úgy érzem, hogy sikerült emelt fővel végigjárnom ezt az utat, és amikor a tisztújítás pillanata elérkezett, teljesen nyugodt voltam, mert tudtam, hogy függetlenül az eredménytől én megtettem, amit meg kellett tennem. De tudom, hogy vannak, akik ki akarnak készíteni.
- Miért mondott le az Ön megválasztása után az elnökség 13 tagja?
- Ezt idegen szóval bojkottnak nevezik. Az elnökség megválasztása és a bojkott bejelentése között csak annyi történt, hogy engem választottak meg elnöknek. Mellesleg azok közül, akiket Pálffy G. István - az anyaországi régió újonnan megválasztott elnökségi tagja - a 13 név között említett, Hódi Sándor, a jugoszláviai Országos Tanács Elnöke már másnap az elnöki kollégium alakuló ülésén elmondta, hogy az ő aláírása nem szerepelt ezen az okmányon, és ő részt kíván venni az elnökség munkájában. A történtek ellenére azt hiszem, hogyha lecsitul az a felfokozott kedélyállapot, ami valamennyiünket magával ragadott, akkor lehet, hogy az urak is belátják, hogy az a nyilatkozat, amit a jelölés elfogadásakor kellett tenniük
- hogy megválasztásuk esetén vállalják az alapszabályból rájuk háruló feladatok és kötelezettségek teljesítését -, szöges ellentétben van a jelenlegi magatartásukkal.
- Megbéníthatja-e a szervezet munkáját ezen 12 személy távolmaradása?
- Az MVSZ elnöksége akkor határozatképes, ha tagjainak fele plusz egy fő jelen van. Ma az elnökségnek 25 tagja van, ami azt jelenti, hogy az elnökségnek több mint a fele vállalja a munkát. Az elnökséget csak azután kell összehívnunk, miután a szakmai bizottságok véleményezték a küldöttgyűlésen felmerülő nyitott kérdéseket. Az egyik ilyen kérdés, hogy a Szövetség ez évi költségvetése érvényesnek tekinthető-e, továbbá felmerül az is, hogy mivel a távozások miatt nem sikerült elnökhelyettest választani az alapszabály értelmében, működhet-e és mennyi ideig a Szövetség elnökhelyettes nélkül, illetve milyen átmeneti intézkedéseket kell meghoznunk.
- Nagy visszhangja volt, hogy Ön lezáratta Csoóri Sándor ajtaját. Itt ülünk Csoóri Sándor ajtaja előtt, miért vannak ezek az ajtók lezárva?
- Az ajtók azért vannak lezárva, mert nem tartózkodik bent senki. Az elnöki titkárság átadása tegnap megtörtént, felkértem az újonnan megválasztott elnökség két tagját, hogy vegyék át a leltárt, mától kezdve pedig működik az elnöki titkárság. Én magam még nem vonultam be, anynyi dolgom akadt, hogy továbbra is az elnökhelyettesi titkárságot használom.
- Milyen lesz az MVSZ új arculata?
- Az MVSZ-nek a magyar nemzet emelkedését kell szolgálnia, hiszen ez az alapvető rendeltetése. Szándékaim szerint az MVSZ egy olyan hatékony intézmény lesz, amely tud élni a globalizáció eszközeivel, elsősorban kommunikációs eszközökre gondolok. Jelen pillanatban arra számítok, hogy amennyiben valóban beindul itt a munka, akkor a munka mennyiségével és ütemével fordított arányban csökkennek a feszültségek is.
- Reagált-e az Ön megválasztására a román sajtó?
- Igen, a mai napon az egyik legnagyobb példányszámú bukaresti újság súlyos alkotmánysértéssel vádolt engem azért az állásfoglalásért, amelyet a küldöttgyűlés Trianon kérdéskörében elfogadott. Mint ismeretes, a küldöttgyűlés hatalmas többséggel elfogadta azt a határozatot, hogy az MVSZ kezdeményezi a magyar kormánynál és a nemzetközi szervezeteknél a trianoni szerződés felülvizsgálatát. Ezt egyesek úgy értelmezték, hogy ez egy határmódosításra tett indítvány, holott nem erről van szó. A békeszerződés aláírásakor nagyhatalmi akarattal szétszedtek egy országot, ugyancsak nagyhatalmi garanciákat ígérve a sokmillió kisebbségi sorba taszított embernek arra vonatkozóan, hogy ők majd az önrendelkezés elve alapján megfelelő autonómiát építhetnek ki. 80 év elteltével meg kell vizsgálni, mennyiben valósultak meg a nagyhatalmak ígéretei.
- Ön jelen pillanatban is vezetője egy erdélyi szoftvercégnek. Hogyan tudja összeegyeztetni cégvezetői kötelezettségeit a szövetségbeli feladataival?
- Én az üzleti dolgaimat maximálisan elválasztottam a közösség szolgálatától, olyannyira hogy a VSZ-ben meglevő szerteágazó kapcsolatrendszeremet sem használtam ki a cégem számára. Mindeddig a saját szakmámban megkeresett kenyérből éltem, nem kellett a közért végzett munkáért pénzt elfogadnom, és remélem, hogy sikerül ezt a fajta függetlenséget a jövőben is megőriznem. A cégre fordítható időm azonban még kevesebb lesz, és ezért újra kell gondolnom annak a szoftvergyártó cégnek az irányítását, amelynek társtulajdonosa is vagyok.