Hechs László, Jeruzsálem
Ki biztosítja a békét

Barak választási ígéretéhez híven kivonta csapatait Dél-Libanonból. Ezen az egy tényen túlmenően azonban semmi sem úgy zajlott le, ahogyan azt a miniszterelnök és az ország apraja-nagyja elképzelte és elvárta volna. Egy éve volt a nyugalmazott vezérkari főnöknek, hogy megtervezze a kivonulást, biztosítsa az Izraellel szövetséges dél-libanoni hadsereg tisztjei, katonái és hozzátartozói számára a békét és biztonságot, elérje, hogy az ENSZ-erők kötelékében a nemzetközi békefenntartók vonuljanak be a kiürített területekre a libanoni reguláris haderővel együtt. Ebből - legalábbis egyelőre - semmi sem lett.

Palesztin tüntetők a Hamasz terrorszervezet zászlóival éltetik a Hezbollah győzelmét. Közös siker    Fotó: Reuters

Az ENSZ-erők a kivonulást fokozatosan megvalósító izraeli hadsereg nyomában mind a mai napig nem töltötték ki a hatalmi vákuumot. A Cadal, a dél-libanoni hadsereg annak ellenére, hogy megörökölte az izraeli tankokat és tüzérségi ágyúkat, és átvehette a megerősített állásokat, az izraeli katonák távozásával összeomlott. Hanyatt-homlok menekült, fegyvereit hátrahagyva: egy része megadta magát a Hezbollah erőinek, egy másik része pedig Izraelben keresett menedéket.
A Hezbollah okosan használta ki a légüres tért. A polgári lakosságot pajzsként használva, fegyvertelenül, egy puskalövés nélkül foglalta el a síita falvakat. A Cadal szétporladt, Izrael visszavonult a nemzetközi határra: a Hezbollah a saját győzelmeként ünnepelte a történteket. Valóban győzött.
Izraelben persze mindezt másként látják. Annak ellenére, hogy a katonák erős tüzérségi tűz közepette vonultak ki, senkin még egy karcolás sem esett. A Hezbollah az Izraellel folytatott két évtizedes háborúban sokkal több embert veszített, mint ellenfele. Izraelt nem a fundamentalista szervezet kényszerítette kivonulásra, hanem a politikai vezetés döntött úgy, hogy ezt a lépést megteszi. Izraelnek ugyanis nincs területi követelése Libanonnal szemben.
A biztonsági övezet létezésének egyetlen oka: az észak-izraeli települések békéjének biztosítása. Ehhez próbál Izrael nemzetközi támogatást szerezni. Úgy véli, ha a Hezbollah a kivonulás után is folytatja harci cselekményeit, Izrael a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmánynak a jogos védelemre vonatkozó rendelkezése alapján megtorló és megelőző csapásokkal élhet. Abban a pillanatban, hogy a nemzetközi határon át támadás éri a zsidó államot, a Hezbollah válik - a nemzetközi jog szerint - jogellenes támadóvá. Izrael pedig - teljesen jogszerűen - bombázhat libanoni és szír célpontokat.
További politikai célja az izraeli vezetésnek kifogni a szelet az egyes hírek szerint agyvérzés miatt ideiglenesen döntésképtelenné vált Asszad szír elnök vitorlájából. A damaszkuszi vezetés elveszítette a libanoni kártyát a Golánért vívott harcban. A Hezbollah támogatása egy agresszió esetén sokba kerülhet a szír vezetésnek. Izrael egyértelműen Damaszkuszt tekinti felelősnek, és az izraeli harci gépek a megszálló szír hadsereg állásait és a Libanonban dolgozó szírek érdekeltségeit fogják bombázni.
Habár a helyzet meglehetősen képlékeny, Izrael e célokat elérte. Ha nem lettek volna ilyen céljai, akkor nem vonult volna ki Libanonból, még a Hezbollah támadásai ellenére sem. Libanon nem Vietnam, és Izrael nem az Egyesült Államok. Itt senki sem gondolja, hogy a Hezbollah bármiben is győzött volna. Ha az ország érdekei megkövetelik, bármelyik pillanatban végzetes csapást mérhetnek a szír érdekeltségekre. Akkor pedig megszakad az Iránból való utánpótlási vonal, amely a szervezet végét jelentheti.
Az izraeli társadalom egyértelműen győzelemként üdvözölte a kivonulást. Az ellenzék annak módját bírálta, különösen a dél-libanoni hadsereg sorsával való nem megfelelő törődést rótták fel a kormánynak.
Senkit nem zavart az, hogy a Hezbollah a győzelmét ünnepelte. Sokkal inkább zavaró az a bizonytalan helyzet, amely a kivonulás után kialakult. A kerítés mentén mocskolódó, a Hezbollah zászlaját lengető tömegről mindenki tudta, hogy ezek csak a határ menti falu lakosai, akik a kivonulás előtt Izraelbe jártak át dolgozni, és most alibit mutatnak fel, hogy megszabadulhassanak a kollaboráció vádja alól. A demonstráció szüneteiben a bősz tüntetők átváltották megmaradt sékeljeiket dollárra. Ez nem félemlített meg senkit sem. Az igazi Hezbollah a háttérben kísérli meg konszolidálni állásait a síita falvakban. A fegyver ömlik, miközben a szírek továbbra is megvétózzák a libanoni kormányerők délre küldését, a libanoni szuverenitás helyreállítását. A kormánykatonák nem mernek a területre lépni, nélkülük pedig az ENSZ-erők sem szánják el magukat békefenntartó szerepük ellátására.
Törökország Izrael és az Egyesült Államok kérésére ezután ellenőrzi majd a légterén áthaladó iráni repülőgépeket, hogy a fedélzetükön nem szállítanak-e fegyvereket.
Az izraeli közvéleményt, elsősorban az északi terület lakosait az aggasztja, hogy az új védelmi vonal a határ mentén nincs készen. A katyusákat elhárító lézerfegyvert, a Nautilust csak a jövő év elején állítják hadrendbe. Az új biztonsági kerítés is várat még magára, és a településeket védő falak és őrtornyok is építés alatt vannak. A terrorista beszivárgások elleni védekezésül a lakosok fegyvereket kapnak személyi védelemre. Az iskolás gyermekeket páncélozott autóbuszok szállítják majd az iskolába, és onnan haza. Az Egyesült Államok, látva Barak nagy szükségét, 50 millió dollár katonai gyorssegélyt küldött Izraelnek az északi települések védelmi rendszerének kifejlesztésére. Az ellenzék a védelmi hiányosságok miatt Ehud Barakot hibáztatja, s csak reméli, hogy ezek miatt nem kell majd emberéletekkel fizetni. A határon át történő terror lehetősége, az ellenséges katyusák közelsége elől a lakosok harmada az ország belseje felé vette útját.
Egyelőre feszült csend honol a határon. A Hezbollah hatalma konszolidálására törekszik a síita falvakban, és az augusztusi parlamenti választásokra készül. Kihasználva a déli „győzelmet”, azt képviselői helyekre igyekszik beváltani. Semmi kétség, hogy részükről a háború még nincs befejezve. Egyelőre Asszad is saját pártjával, a Baath-tal van elfoglalva, hogy fia számára a trón utódlását biztosítsa. Izrael egyértelmű figyelmeztetése, hogy egy határ menti incidens korlátlan ellencsapást váltana ki, egyelőre gondolkodásra készteti a szír vezetést. Asszadnak nem érdeke, hogy kiprovokáljon egy olyan csapást, amelyre nem tud megfelelő választ adni, s ezzel fia esélyeit is csökkentse.