A Budai Parkszínpad idei rendezvénysorozatát a Face to Face együttes
lemezbemutató koncertje nyitotta meg. A hazai gospel zene képviselői esős időben is
közel teltházas rendezvényen debütáltak. Az együttes menedzserének elmondása
szerint a gospel hagyományos zenei műfaj, mely nem függ zenei stílusoktól, és
csaknem minden irányzatban megtalálhatjuk képviselőit. Az elmúlt évszázadban főleg
Amerikában tudott kiteljesedni ez a zenei irányzat, így mai képviselőit elsősorban
itt találjuk meg. Néhány név a palettáról: Chester Thompson (Genesis), Alex Acuna,
Abraham Laborier, Mansvild Turner, vagy a Grammy-díjas DC Talk, de Michael Jackson, Tina
Turner, Stevie Wonder karrierjének gyökerei is ide nyúltak vissza - valamikor.
Balogh Ferenc és a Face to Face zenekar. Örömzene Fotó: S. L.
Hazánkban sem új a gospel-zene. Első képviselői az underground mozgalom
elterjedésével egy időben már hallatták hangjukat a 80-as években. A gospel műfaj
igazi elfogadottságát azonban a Neurotic egykori vezetője, Pajor Tamás által
alapított Amen együttes érte el, akinek koncertjeit színvonalas zene és
többé-kevésbé teltházas rendezvények jellemezték és jellemzik ma is.
A Face to Face együttes tagjai sem az ismeretlenségből jöttek. Abaházi Zoltán,
„Cerka” a Sing-Sing soraiban tíz éven át tíz lemezen bizonyította
rátermettségét, és vált ismertté a tévé és rádió hullámain, Barille Pasquale,
„Paci”a Beatrice és az R-Go együttessel, dinamikus dobjátékával szerzett
tekintélyt az elmúlt évtizedekben. Botos Lajos nevét szintúgy számos lemez- és
hangfelvételen megtalálhatjuk.
Az együttes vendégeként lépett színpadra Balogh Ferenc (Bergendy), Dobi Sándor
(Manhattan), valamint Friderika, és fergeteges gitárvirtuózokat láthattunk Blondie
(No) és Lukács Péter (emlékezetes „Ki mit tud”-győztes) személyében. A koncert
remek hangulatban, a közönség soraiban - kalapok híján - a székpárnák
levegőbe dobálásával ért véget.
A Face to Face együttessel még találkozhatunk a rádióban és a televízió
képernyőin is, hiszen most készült el egy videóklip a lemez címadó nótájára,
melynek címe: Kegyelem. (Karika Gábor)
A „gospel” szó szerinti jelentése „evangélium”, azaz örömhír,
zenei értelemben tehát tematikus megjelölést takar. A gospel éneklése igen jelentős
szerepet játszott az amerikai egyházi zenében, s szerves módon kapcsolódott össze a
polgári ébredési mozgalmakkal, amelyek a 19. század utolsó harmadában erősödtek
meg az Újvilágban.
A fehér gospel
Jóllehet a gospel sokrétű, így stiláris változásokon is keresztülment a múlt században,
magán viseli az amerikai folklór sok jegyét. A gospel dalok szövege általában
szubjektív, és egy barátnak (társnak) van címezve, középpontban egy egyszerű témával,
hangsúlyt helyezve az ismétlődésre, az egyéni, sajátos zenei mondatokra és a kórusra,
mely minden egyes versszakot követ. A gospel himnuszok versszakokból állnak, zeneileg
egyszerű szerkezetűek (major-key melodies) egy meglehetősen egyszerű, harmonikus, főképp
alaphangokból álló dallammal, lassú kórussal. Némelyek használták az echo-hangot,
a visszhangot (amely ritmus-imitációja volt a szoprán és alt szólamnak, egy ütemmel
a tenor és basszus után). A gospel éneklést tekinthetjük a számtalan amerikai zenei,
társadalmi és vallási mozgalom betetőzésének a 19. század korai időszakában. Bár
a sátoros összejövetelek himnuszai a század első évtizedeiben szorosan kapcsolódtak
az anglo-amerikai folk zenéhez, de hatottak stílusukra a népszerű, Istent dicsőítő,
kórussal énekelt művek is. Elismert szerzők ebből az időből: Lowell Mason, Thomas
Hastings.
A Moody-Sankey korszak
A gospel éneklés, mint a brit és amerikai egyházi zene fő vonulata bontakozott ki a
Dwight Lyman Moody evangélista (1837-99) vezette keresztény megújulási mozgalomban.
Az ő zenei segítőtársa Ira David Sankey (1840-1908) volt. Az ún. „ébredési összejöveteleken”
a gospel dalokat rendszerint Sankey mutatta be, szólókat énekelt orgonakísérettel
(nem úgy kell elképzelni, mint a nagy templomokban: ez az orgona kisebb méretű, „nádsípos”
orgona lehetett). A gospel éneklés arra szolgált, hogy közvetítse az evangélium üzenetét,
rendszerint ezzel a szlogennel hirdették az összejöveteleket: „Mr. Moody prédikálja,
Mr. Sankey pedig énekli az evangéliumot.”
A fekete gospel
A fekete gospel térhódítása a huszadik század 30-as éveire, a nagy gazdasági világválság
idejére tehető, de valójában a jóval korábbi afro-amerikai igehirdetés jellemzője,
a kiabálva-énekelve prédikálás tradíciója köszön vissza benne. A fekete gospel
zeneszerzők és előadók korábban keletkezett fehér dicsőítő énekeket használtak
Isaac Watttól Fanny Crosbyig, de az előadásmód összetéveszthetetlenül fekete stílusú
volt. Dallamviláguk rokonságban áll a spirituáléval (ennek jelentése „szellemi ének”,
szintén keresztény műfaj) és a bluesszal. Lényegében ezekből fejlődött ki az
amerikai rockzene legtöbb műfaja (például a rock and roll stb.).