Sikeres évadnyitó koncert
A Budai Parkszínpad idei rendezvénysorozatát a Face to Face együttes lemezbemutató koncertje nyitotta meg. A hazai gospel zene képviselői esős időben is közel teltházas rendezvényen debütáltak. Az együttes menedzserének elmondása szerint a gospel hagyományos zenei műfaj, mely nem függ zenei stílusoktól, és csaknem minden irányzatban megtalálhatjuk képviselőit. Az elmúlt évszázadban főleg Amerikában tudott kiteljesedni ez a zenei irányzat, így mai képviselőit elsősorban itt találjuk meg. Néhány név a palettáról: Chester Thompson (Genesis), Alex Acuna, Abraham Laborier, Mansvild Turner, vagy a Grammy-díjas DC Talk, de Michael Jackson, Tina Turner, Stevie Wonder karrierjének gyökerei is ide nyúltak vissza - valamikor.
Balogh Ferenc és a Face to Face zenekar. Örömzene Fotó: S. L.Hazánkban sem új a gospel-zene. Első képviselői az underground mozgalom elterjedésével egy időben már hallatták hangjukat a 80-as években. A gospel műfaj igazi elfogadottságát azonban a Neurotic egykori vezetője, Pajor Tamás által alapított Amen együttes érte el, akinek koncertjeit színvonalas zene és többé-kevésbé teltházas rendezvények jellemezték és jellemzik ma is.
A Face to Face együttes tagjai sem az ismeretlenségből jöttek. Abaházi Zoltán, „Cerka” a Sing-Sing soraiban tíz éven át tíz lemezen bizonyította rátermettségét, és vált ismertté a tévé és rádió hullámain, Barille Pasquale, „Paci”a Beatrice és az R-Go együttessel, dinamikus dobjátékával szerzett tekintélyt az elmúlt évtizedekben. Botos Lajos nevét szintúgy számos lemez- és hangfelvételen megtalálhatjuk.
Az együttes vendégeként lépett színpadra Balogh Ferenc (Bergendy), Dobi Sándor (Manhattan), valamint Friderika, és fergeteges gitárvirtuózokat láthattunk Blondie (No) és Lukács Péter (emlékezetes „Ki mit tud”-győztes) személyében. A koncert remek hangulatban, a közönség soraiban - kalapok híján - a székpárnák levegőbe dobálásával ért véget.
A Face to Face együttessel még találkozhatunk a rádióban és a televízió képernyőin is, hiszen most készült el egy videóklip a lemez címadó nótájára, melynek címe: Kegyelem. (Karika Gábor)
A „gospel” szó szerinti jelentése „evangélium”, azaz örömhír, zenei értelemben tehát tematikus megjelölést takar. A gospel éneklése igen jelentős szerepet játszott az amerikai egyházi zenében, s szerves módon kapcsolódott össze a polgári ébredési mozgalmakkal, amelyek a 19. század utolsó harmadában erősödtek meg az Újvilágban.
A fehér gospel
Jóllehet a gospel sokrétű, így stiláris változásokon is keresztülment a múlt században, magán viseli az amerikai folklór sok jegyét. A gospel dalok szövege általában szubjektív, és egy barátnak (társnak) van címezve, középpontban egy egyszerű témával, hangsúlyt helyezve az ismétlődésre, az egyéni, sajátos zenei mondatokra és a kórusra, mely minden egyes versszakot követ. A gospel himnuszok versszakokból állnak, zeneileg egyszerű szerkezetűek (major-key melodies) egy meglehetősen egyszerű, harmonikus, főképp alaphangokból álló dallammal, lassú kórussal. Némelyek használták az echo-hangot, a visszhangot (amely ritmus-imitációja volt a szoprán és alt szólamnak, egy ütemmel a tenor és basszus után). A gospel éneklést tekinthetjük a számtalan amerikai zenei, társadalmi és vallási mozgalom betetőzésének a 19. század korai időszakában. Bár a sátoros összejövetelek himnuszai a század első évtizedeiben szorosan kapcsolódtak az anglo-amerikai folk zenéhez, de hatottak stílusukra a népszerű, Istent dicsőítő, kórussal énekelt művek is. Elismert szerzők ebből az időből: Lowell Mason, Thomas Hastings.
A Moody-Sankey korszak
A gospel éneklés, mint a brit és amerikai egyházi zene fő vonulata bontakozott ki a Dwight Lyman Moody evangélista (1837-99) vezette keresztény megújulási mozgalomban. Az ő zenei segítőtársa Ira David Sankey (1840-1908) volt. Az ún. „ébredési összejöveteleken” a gospel dalokat rendszerint Sankey mutatta be, szólókat énekelt orgonakísérettel (nem úgy kell elképzelni, mint a nagy templomokban: ez az orgona kisebb méretű, „nádsípos” orgona lehetett). A gospel éneklés arra szolgált, hogy közvetítse az evangélium üzenetét, rendszerint ezzel a szlogennel hirdették az összejöveteleket: „Mr. Moody prédikálja, Mr. Sankey pedig énekli az evangéliumot.”
A fekete gospel
A fekete gospel térhódítása a huszadik század 30-as éveire, a nagy gazdasági világválság idejére tehető, de valójában a jóval korábbi afro-amerikai igehirdetés jellemzője, a kiabálva-énekelve prédikálás tradíciója köszön vissza benne. A fekete gospel zeneszerzők és előadók korábban keletkezett fehér dicsőítő énekeket használtak Isaac Watttól Fanny Crosbyig, de az előadásmód összetéveszthetetlenül fekete stílusú volt. Dallamviláguk rokonságban áll a spirituáléval (ennek jelentése „szellemi ének”, szintén keresztény műfaj) és a bluesszal. Lényegében ezekből fejlődött ki az amerikai rockzene legtöbb műfaja (például a rock and roll stb.).
