Új tavasz született

A közelmúltban két írásuk is foglalkozott Kossuth Lajos időszerűségével (2000. április 1.: ). Nemrég egy kevéssé ismert dokumentum akadt a kezembe, amely adalékot nyújt a honi zsidóságnak a nemzeti szabadságharc támogatásában betöltött szerepéhez. Néhány részlet Bláyer Ignác rabbi 1848. április 8-án, az országgyűlés lezárásakor Pápán elmondott Az Isten újat teremtett című beszédéből:

„…Igenis, kedves hallgatóim! újat és nagyot hívott létre a mindenható Isten szemünk láttára. Újat: mert vérontás nélkül lépett a magyar nép az alkotmányos szabadság boldog édenébe, mihez példa nincsen a nemzetek történetének lapjain. De nagyot is: mert e haza, mely a mívelt világ legszélső határán fekszik, s eddig félcivilizált gyarmatnak tekintetett, rövid és békés forradalom által Európának legalkotmányosabb királyságává lett.
Valóban, atyámfiai, újat és nagyot alkotott az Isten a magyar hazában, s ennek szemléletére csudálva kérdezzük Jesájással: Ki hallott valaha olyasmit, ki látott ehhez hasonlót? Vajon egy napon alkottatik-e egy ország, egyszerre születik-e egy nép? mert így szülte Zion gyermekeit, így szülte Magyarország szabad fiait. (…) Örülnek, szívemelő öntudatukban örülnek azok, kik áldozatuk által a népet felszabadították; és hálával örül a nép, melynek újjászületési kora megjelent, szabadságot, egyenlőséget s emberbaráti szeretetet hirdetvén.
Sőt mi is, izraeliták, őszintén veszünk részt azon örömben, mely a haza minden fiait felvidámítja. Mert ha nem titkolhatjuk is, hogy polgártalanságunkat most még fájdalmasabban érezzük, mint azelőtt; mégis abban találunk vígasztalást, hogy éppen ezen polgártalanság csaknem egyetlenegy emléke a régi rendszernek, melynek megbukása után sokáig fenn nem tarthatja magát. (…)
Üdvözöljétek, izraeliták, hálás örömmel üdvözöljétek az új kor szellemét. Mert ha igaz is, hogy jogilag még nem értünk el általa semmit; mégis tagadhatatlan, hogy erkölcsileg elértünk kimondhatatlanul sokat. (…)
Az új kor szelleme feljogosít minket, hogy polgárosodásunk mellett alaposan felszólalhassunk.
Tudjátok, kedves hallgatóim, hogy polgárosodási követelésünk főképpen azon elvre támaszkodik, miszerint az igazság kívánja, hogy a teljes teherviselésnek teljes jogélvezés feleljen meg.
Okoskodásunk igen egyszerű: mi, úgy mondjuk, a polgári terheket egész terjedelmükben viseljük, az álladalom fenntartásához kötelességünk szerint járulunk; méltán igényelhetjük tehát, hogy az állam is minket minden áldásiban részesítsen.
Azonban hazánk eddigi viszonyainál fogva ezen okoskodás a gyakorlati élet által megcáfoltatott; mert azon osztály, mely eddig legtöbb jogokkal bírt, a közteherviselésben alig vett részt, míg azon osztály, mely legtöbb terheket viselt, csak kevés jogokkal volt felruházva.
De egészen másképp áll a dolog mostantól fogva. Ama szent elv: Egyenlő jogok és egyenlő terhek ünnepélyesen kihirdettetett, s nem lehet hinnünk, hogy e szent elv reánk nézve nem fog alkalmaztatni azon oknál fogva, mivel zsinagógáinkban az egyetlenegy Istent imádjuk, és zsinagógáinkban megismerkedünk szent szavának hatalmával.
Egyenlő jogok és egyenlő terhek! Ezen igazságon alapulnak hazafiúi óhajtásaink: s míg ezen sarkalatos elvnek valósága nem vonathatik kétségbe, jövendőnk felől nem kell aggódnunk. Sőt teljes béketűréssel bízhatunk a magyarnak igazságszeretetében, minélfogva nem fogja engedni, hogy a Mózes-vallású magyar magyar törvény által megsértessék, lealacsonyíttassék. Bízhatunk a magyarnak belátásában, minélfogva nem fogja engedni, hogy csak egy honfinak is megtiltassék azon versenyzés, mely a közjó gyarapításához vezet. Bízhatunk a magyarnak nemeskeblűségében, minélfogva nem telendik kedve gyengébb honfitársainak elnyomásában. Bízhatunk a közvélemény méltányosságában, mely az emberben az embert becsüli, s irtózik az üldözéstől, a türelmetlenség aljas kifakadásától.
Abban bízzunk, izraeliták! Hiszen a szellem kiszabadult rozsdás békóiból. A sajtó korlátai nem gátolják többé az emberi észnek szabad nyilatkozatát, és a szabad sajtó, a polgári szabadságnak ezen védangyala nem ismer semmi valláskülönbséget. A szabad sajtó hasonlít Mózes ama csudálatos pálcájához, megütik vele a sziklát, és íme! kiömlik a víz nagy bőséggel, hogy igyék minden szomjazó. (…)”
Ezt a dokumentumot megküldtem az izraeli Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumának, ahol Josef Lustig igazgató szíves közreműködésével azóta nyilvántartásba is vették azt.
Fekete János, Neszmély