Iskolavita Rákospalotán

A Hetek 2000. május 6-i számában jelent meg a című írás, amely ugyan nem konkrétan a rákospalotai Tóth István iskola ügyét kívánta részletesen bemutatni, hanem azokat a politikai reakciókat, amiket az ügy kiváltott; mégis kissé rossz fényt vet azokra, akik (akár szülőként) az iskola jelenlegi formában való fennállásáért mindenféle politikai mellékszándék nélkül küzdöttek (küzdenek). Úgy gondolom ugyanis, hogy egy eset megítélése elsősorban a tények, illetve a szereplők konkrét magatartása alapján kell történjen, függetlenül attól, hogy az ügyet némely politikusok mire kívánják felhasználni. (Jelen esetben: a MIÉP egy képviselője a Meixner Alapítvány feltételezett szcientológiai kapcsolataira hivatkozva sürgette a vallásszabadság további korlátozását.)

A Tóth István Általános Iskola 1994 óta alkalmazza a nemrég elhunyt Meixner Ildikó nevéhez fűződő dyslexia-megelőző olvasástanítási módszert. Az iskola tanítói elvégezték a Meixner-módszer tanfolyamot, s olyan sikerrel alkalmazták, hogy a tanfolyamot szervező Meixner-módszer Alapítvány más növendékeit is a Tóth-ba küldte gyakorlótanításra, az intézmény afféle mintaiskolává vált. Az iskola és az Alapítvány 1997 szeptemberében együttműködési szerződést is kötött: az Alapítvány logopédusai végezték a dyslexia-veszélyeztetett gyermekek diagnosztizálását, s számukra kiscsoportos fejlesztő foglalkozásokat tartottak.
1998 őszétől azonban e gyümölcsöző partneri viszonyban fordulat állott be: úgy tűnik, a Meixner-módszer Alapítvány szemet vetett az iskolára, azaz annak épületére, felszerelésére, tanulóira. Az iskolavezetés tudtán kívül kapcsolatba léptek a fenntartó XV. kerületi önkományzattal, az iskola szakmai színvonaláról negatívan kezdtek nyilatkozni (magyarul: fúrni kezdték), s felajánlották: az iskolát szívesen vennék saját fenntartásukba, ha a kerületi gyermekek után az önkormányzat továbbra is fizetné a költségeket. Tudni kell mindehhez, hogy az iskola tanulói létszáma mindvégig maximális volt, fenntartói költségei pedig teljesen a kerületi átlagnak megfelelőek.
1998/99 folyamán az önkormányzat mégis megszüntette a Tóth önállóságát, s azt a közeli Szent Korona Utcai Általános Iskola telephelyévé minősítette, majd - hiába kaptak ígéretet a szülők és a tantestület tagjai, hogy sem a tantestület, sem a pedagógiai program nem fog változni - idén az önkormányzat (illetve a testület többségét kitevő szocialista frakció) megszavazta az iskola átadását az Alapítványnak.
Az ügy további fonákságai:
1. A kerület tele van üres, használaton kívüli iskolaépületekkel, a jól működő iskola átadását így semmi nem indokolja, még ha jogosultságot tulajdonítunk is az alapítványi iskola létének.
2. Kiderült, hogy nem is egy, hanem két alapítvány van, melyeknek neve megtévesztően hasonló.
3. A XV. kerületi Rendőrkapitányság tájékoztatása szerint az Alapítvány hivatalos iratain tíz vizsgált Meixner-aláírás közül kilencet hamisnak találtak.
4. A Fővárosi Közigazgatási Hivatal törvénytelennek minősítette az önkormányzat közoktatási megállapodását az Alapítvánnyal.
5. A bemutatkozó szülői értekezleten az Alapítvány nem tudta bemutatni saját tantestületét.
6. Az alapítvány(ok) által létrehozott jövendő iskolának nincs működési engedélye.
7. A jelenleg működő, és az Alapítvány által létrehozandó iskola pedagógiai programja között szó szerinti egyezések vannak (a Tóth programját feltehetőleg az önkormányzat játszotta az Alapítvány kezére).
8. Tizenegy szülőt, illetve pedagógust ért életveszélyes fenyegetés, a fenyegetők közül többen az Alapítványra hivatkoztak.
9. Az iskola (1999 óta igazgatóhelyettesi rangban tevékenykedő) vezetőjét a saját iskolájának megszüntetésében való közreműködésre kényszerítették (például be kellett küldenie az önkormányzathoz az osztálynaplókat, hogy az abból kinézett lakcímekre a szülőket „megdolgozó” leveleket írhassanak), majd állásából is elbocsátották pusztán azért, mert az iskola helyiségeit, telefonját, faxát az iskola átadása ellen tiltakozó Szülői Szervezet rendelkezésére bocsátotta.
Mindezen körülmények ismerete alapján azt gondolom, hogy egy ilyenfajta eljárás helyeslése vagy elutasítása nem feltétlenül pártállás, hanem inkább erkölcsi érzék dolga.
Tisztelettel:
Mikecz Tamás, Budapest