Mexikóban hetvenegy év után először léphet újra a politikai arénába a
katolikus egyház. Az előjelek alapján a nagy visszatérés valószínűleg nem marad
nyomtalanul: könnyen elképzelhető ugyanis, hogy a július 2-án tartandó elnökválasztást
követően a burkoltan a katolikusok támogatását élvező ellenzéki politikus, Vicente
Fox ülhet az elnöki bársonyszékbe. A mexikói helyzetről a Washinton Post készített
összeállítást.
„Erkölcsi bűnt követ el az, aki július 2-án nem járul a szavazóurnákhoz”-
áll annak a május 7-én véget ért ötnapos konferenciának a kiáltványában, amely
120 katolikus érsek részvételével került megrendezésre Mexikóban. A konferencia résztvevői
felszólították a lakosságot: támogassák a demokráciát, és álljanak ellen a választási
csalásoknak.
A katolikusok határozott fellépése újdonságnak számít Mexikóban, 1924 óta ugyanis
nemigen volt alkalmuk nyilvános felszólalásra. A mostani elnökválasztási kampány
során azonban, úgy tűnik, minél hatékonyabban szeretnék pótolni lemaradásaikat. Jóllehet
nincs hivatalosan megnevezett pártfogoltjuk, tevékenységük mindenesetre sejtetni
engedi, hogy nem szívesen látnák az elnöki székben az 1929 óta hatalmon levő Intézményes
Forradalmi Párt (PRI) színeiben induló jelöltet, Labastida Ochoát.
Bizonyos - nem túl burkolt - jelek alapján arra lehet következtetni, hogy a
katolikusok támogatását a középjobboldali Nemzeti Akció Párt (PAN) vezetője,
Vicente Fox élvezheti. Ez a támogatás egyáltalán nem lebecsülendő: a 96 millió fős
mexikói lakosság 90 százalékát kitevő katolikusok igencsak kívánatos szavazókört
jelentenek. Így aztán nem is véletlen, hogy kampányában Fox máris arról beszél,
milyen adókedvezményeket kellene nyújtani a katolikus egyház számára.
Fox szerint azt is engedélyezni kell, hogy a katolikusok politikai intézményeket alapíthassanak.
Választási kampánybeszédében nagy teret szentelt egy márciusi püspöki beszédből
vett idézetnek, amely „a teljes politikai rendszer megreformálásáról” szólt.
Ennek a mostani választások után nagyon is kézzelfogható esélye adódik: a katolikus
támogatás jóvoltából könnyen megeshet ugyanis, hogy Foxnak sikerül megdöntenie a
PRI hetvenegy éve tartó, töretlen uralmát. A legutóbbi közvélemény-kutatások során
a két jelölt népszerűségi mutatója fej fej mellett állt.
A győzelem mindenesetre nagy elégtételt jelenthetne a katolikus egyháznak, hiszen
emberemlékezet óta esküdt ellenségek a PRI-vel, amely 1929 óta egész egyszerűen
kitiltotta a katolikusokat a politikából, és ötven évig meglehetősen rövid pórázon
tartotta őket. Pedig a katolikus egyház sokkal régebbi múltra tekinthet vissza Mexikóban,
mint a PRI: az 1500-as években érkezett a spanyol hódítókkal, s azóta mélyen belegyökerezett
az ország történelmébe és kultúrájába. A 300 évig tartó spanyol uralom alatt
országszerte 12 ezer katolikus templom épült, s fontos személyiségek is jelentős számban
csatlakoztak az egyházhoz.
Az 1810-ben elnyert függetlenséget követően Mexikóban éles politikai konfliktus
robbant ki amiatt, hogy a katolikusok a reformokat ellenző konzervatívokat támogatták.
A baloldali reformisták, akik azzal vádolták a katolikusokat, hogy hátráltatják a változásokat,
és támogatják a diktátorokat, 1857-ben, majd 1917-ben számos antiklerikális megszorító
intézkedéssel módosították az alkotmányt. Ezzel lehetővé vált, hogy a
katolikusokat megfosszák tulajdonaiktól, betiltsák a nyilvános vallási ceremóniákat,
bezárják a katolikus iskolákat, és betiltsák a vallási oktatást.
Az 1910-es forradalom, illetve az 1920-as éves kegyetlen vallásháborúja - amelynek
során emberek tízezreit mészárolták le - kövezte ki végül az utat a PRI
felemelkedése előtt, amely továbbra is keményvonalas politikát képviselt a
katolikusokkal szemben: templomaikat leromboltatta, papjaikat megölette. Az „enyhülés
éveinek” kezdetéig, vagyis a nyolcvanas évekig a papoknak és apácáknak nem volt
szavazati joguk. Ekkor azonban, mivel a kormánypárton a gyengélkedés jelei kezdtek
mutatkozni, néhány pap erőteljesebben léphetett fel az emberi jogok sárba tiprása, a
kormány részéről tapasztalható elnyomás, a választási csalások, illetve a szociális
és gazdasági igazságtalanságok ellen.
1992-ben az akkori elnök, Carlos Salinas de Gortari számos reformintézkedése révén
lehetővé vált a Vatikánnal való kapcsolat normalizálása, amely akkor már 125 éve
szünetelt. Csupán ezek a reformok tették lehetővé újra a vallási oktatást, illetve
a papi ruhák viselését.
A kormány „engedékenysége” ellenére azonban a mexikóiak 70 százaléka nem szívesen
látja a katolikus klérus tagjait a politikai élet szereplőiként. „A (katolikus)
egyház politikáról beszél, mert a saját céljai elérése érdekében akar manipulálni
minket” - véli a 40 éves Teresa Flores, aki maga is részt vett azon a május 6-i
szabadtéri misén, melyet ötvenezer hívő részvételével a konferencia csúcspontjaként
szerveztek meg Mexikóváros főterén. „Azért kell nekik a hatalom, hogy manipulálhassanak
minket. Az egész egy nagy üzlet, ami a pénzről szól.”
Flores véleményével összhangban nyilatkozott a jezsuita rend által működtetett Ibér-Amerikai
Egyetem teológusa, Gonzalo Balderas is, aki szerint a katolikus egyház csupán azért célozza
meg a szélesebb néptömegeket, hogy a hanyatló kormánnyal szemben fitogtatni tudja a
hatalmát. „Az egyházi hierarchia némely képviselője Mexikóban a gazdasági,
illetve politikai hatalommal azonosítja magát.”