Az Egyesült Államokban a hagyomány szerint a gazdagság egy bizonyos szintjén túl
illik jótékony célokra adakozni. Az amerikai zsidó közösség által felállított
alapítványok 20 milliárd dolláros vagyonnal rendelkeznek, ennek hozadékaként évente
egymilliárd dollárt osztanak szét a pályázók között - adta közre a Szombat című
hetilap. Az adakozási hajlandóságban és a célokban jelentős változások figyelhetők
meg az utóbbi időben, ami elsősorban a közösségi értékrendszerben végbement változásokat
jelzi.
Az amerikai zsidóság fő árama együtt mozog az amerikai társadalommal, melyben az
utóbbi évtizedekben uralkodóvá vált a sokféleség dicsérete, ezért az alapítványok
száma mára 7500-ra emelkedett.
A nálunk is ismert dollármilliárdos adakozók között említendő Steven Spielberg
film-cézár, akinek a Soá-alapítványa Magyarországon is tevékenykedik. Vagy Ronald
Lauder, a kelet-európai zsidó iskolák nagyvonalú támogatója és Edgar Bronfman, aki
Amerikában adományozott dollármillióival a befolyásos World Jewish Congress elnökévé
verekedte föl magát. Közismert még Soros György is, noha neki köztudottan alapelve,
hogy zsidó célokra nem adakozik. Talán azért, mert az említettekkel ellentétben
Soros nem hagyományőrző kelet-európai bevándorlók leszármazottja, hanem egy
asz-szimiláns magyar családé, ezért viszonya a zsidósághoz sokkal problematikusabb.
A magyar származású milliárdos azonban nem áll egyedül azzal a szokásával, hogy
nem zsidó célokra adakozik. A tapasztalat szerint az amerikai zsidók adományaik kétharmadával
nem zsidó célokat támogatnak. Ennek elsődleges oka természetesen az asszimiláció: A
zsidók ugyanis hálásak a befogadó társadalomnak a sosem látott lehetőségekért. Az
elit intézményeknek (például a Carnegie Hallnak) nyújtott adományok nemcsak az
adakozó presztízsét növelik, hanem az elitbe kerülés szempontjából is fontosak.
Miközben az amerikai zsidók - párhuzamosan az egész társadalommal - egyre
gazdagodnak, adományaikból arányosan egyre kevesebb jut a zsidó közösségnek.
De a hagyományos közösségi és családmodellek felbomlása is oka az adakozási szokások
megváltozásának. A hajdan családcentrikus zsidó közösségi modellt ma már csak az
ortodoxia őrzi töretlenül; az asszimiláltabb zsidók körében igen magas a vegyes házasságban
élők, az elváltak és az egyedülállók aránya. Az ő gondjaikra nem adnak választ a
zsidó jótékonyság hagyományos formái, amelyek a fenti „devianciákat” nem tartják
szem előtt. A társadalomban végbemenő gyors ütemű változásokhoz hatékonyabban
alkalmazkodnak a kisebb magánalapítványok.