Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Anyák a fegyverek ellen

Magyarországgal ellentétben, az Egyesült Államok május második vasárnapján ünnepli az anyák napját. Idén egymillió amerikai anya úgy határozott: hathatósabb fegyverviselési törvényeket követelve felvonul a fővárosban, Washingtonban. Így kívánják elejét venni olyan eseteknek, mint ami Colorado államban történt, ahol egy középiskolában két diák fegyveres ámokfutása 15 halálos áldozatot követelt, vagy Michigan államban, ahol egy hatéves kislányt lőtt le egyik osztálytársa.

A Millió Anya Felvonulása elnevezésű megmozdulás mintegy hatvan amerikai városra terjedt ki. Clinton elnök a felvonulók egy csoportját a Fehér Házban üdvözölte: „Ne riadjanak vissza a megfélemlítésektől, és ne riadjanak vissza attól a politikai hegycsúcstól, amelyet meg kell mászniuk. Ne felejtsék el: sokan vannak Amerikában, akik hasonlóképpen gondolkodnak.”
A felvonulás gondolata egy New Jersey állambeli aszszony és a CBS TV Hálózat munkatársa, Donna Dees-Thomases ötlete volt, aki egyébként Hillary Rodham Clinton közeli barátja - így az ország első asszonya is részt vett az eseményen, amely egyúttal jó alkalmat adott arra is, hogy kissé fellendítse kampányát a New York állam szenátori címéért folyó versengésben.
A nagyszabású tüntetésen persze nemcsak anyák, de a fegyverviselés megszigorításának más támogatói is részt vettek. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az anyák napi felvonuláson ellentüntetés is volt, amelyet azok az új fegyverviselési törvényeket ellenző nők rendeztek, akiket a Második Alkotmány-kiegészítő Cikkely Nővérei nevű szervezet tömörít magába. Egyik alapító tagjuk kifejtette: „A Millió Anya Felvonulás résztvevői azt mondják, hogy minden asszony nevében beszélnek, mi azonban úgy gondoljuk, hogy nekünk nem szószólóink. Vannak nők, akik másként éreznek.”
A dolog nem olyan egyszerű. Az Egyesült Államok Alkotmányának második kiegészítő cikkelye ugyanis így szól: „A szabad állam biztonsága érdekében jól irányított polgárőrségre van szükség, tehát az emberek fegyvertartási és fegyverviselési jogát nem szabad korlátozni.” Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy bárki szabadon eladhat, illetve vásárolhat fegyvereket. A Reagan elnök elleni merényletet követően a törvényhozás szigorítást hajtott végre: bizonyos várakozási időt szabott meg a fegyverviselési engedély kiadásának folyamatában, jellemvizsgálatot írt elő, valamint azt is megszabta, hogy milyen időközönként lehet fegyvert vásárolni. Az ezután előforduló fegyveres bűncselekmények miatt olyan követelések merültek fel, amelyek ezen törvény további szigorítását sürgették - ugyanakkor azonban a Lőfegyver- tulajdonosok Országos Szövetsége ennek pontosan az ellenkezőjéért száll síkra.
A kérdés az elnökválasztási kampánynak is egyik sarkalatos vitapontját képezi. A Demokrata Párt már biztosnak számító jelöltje, Al Gore alelnök a jelenleg érvényben lévő törvények megszigorítását tűzte zászlajára. A republikánusok kandidátusa viszont a könnyítések mellett tör lándzsát: a megoldást az ingyenes biztonsági zár felszerelésében látja. Ennek ellensúlyozására - és Gore alelnök támogatása érdekében -, Clinton elnök bejelentette, hogy az Igazságügyi Minisztérium 300 ezer dolláros szövetségi támogatást ajánlott fel két nagy amerikai fegyvergyárnak úgynevezett „okos fegyverek” kifejlesztésére, amelyeket csak tulajdonosaik tudnak használni.
Mindkét félnek van valami igaza: Gore alelnöknek abban, hogy tényleg meg kellene szigorítani a fegyvertartásra és -vásárlásra vonatkozó előírásokat. Bush kormányzó pedig helyesen látja, hogy a második alkotmány-kiegészítő cikkely értelmében a törvényhozásnak nincs joga szigorúbb korlátozásokat bevezetni. Való igaz, hogy csökkenteni kell a fegyverrel elkövetett bűncselekmények számát, amely különösen a fiatalkorúak körében szaporodott el az utóbbi években.
A tény azonban az, hogy bármilyen korlátozásokat és megkötéseket vezetnek is be a hatóságok, a bűnözők mégis hozzájutnak a fegyverekhez. Alaposan meg kellene tehát szigorítani az ilyen bűncselekményekre kiszabott ítéleteket. A jelenleg érvényben lévő törvények sajnos több jogot biztosítanak a gonosztevőknek, mint áldozataiknak. Túlságosan sok a kiskapu, és egy jó ügyvéd a legádázabb bűnözőt is képes kihúzni a csávából. Talán ebbe az irányba kellene tekinteniük a politikusoknak és a törvényhozóknak. Nem ártana az sem, ha példát vennének az Óvilágtól, hiszen Európában még mindig nehezebb törvényes úton fegyverhez jutni, és ezért sokkal kevesebb is az ilyen jellegű bűncselekmény.