Szlazsánszky Ferenc
Raboltam, de ölni nem akartam
A harmincrendbeli rablást, a tizennyolcrendbeli, fegyverrel elkövetett visszaélést és a fogolyszökést a bíróság előtt is elismerte Ambrus („Viszkis”) Attila. Az ezekért járó büntetést elfogadja, az emberölési kísérlet vádját viszont határozottan visszautasítja. Sőt, mint azt a tárgyalások során kijelentette: éppen e „hamis” vádpont miatt szökött meg tavaly nyáron a Gyorskocsi utcai fogdából.
Ambrus Attila a tárgyalóteremben. „Sztárbűnöző”: szemből csak a TV2 fényképezheti Fotó: Vörös SzilárdA Fővárosi Bíróság tárgyalótermébe lépő Ambrusról öltözete és frizurája alapján akár azt is gondolhattuk volna, hogy egy belvárosi brókercég topmenedzsere - ha nem észleljük a csuklójára erősített acélhuzal másik végén érkező rendőrt. A „betyároknak” nemzetünkben hagyományosan kijáró népszerűséget a média közreműködésével ügyesen megszerezni igyekvő bűnöző tenor fekvésű hangjával és kulturált beszédstílusával inkább egy érettségiző diákra emlékeztetett, mintsem harmincszoros bankrablóra. Nem meglepő, hogy gaztettei ellenére a közönség kedvencévé sikerült tennie magát.
Ambrust a hat éven át tartó bankrablássorozat huszonhetedik epizódjánál fogták el 1999. január 15-én. „A Frankel Leó utcai rablásnál rossz időpontot választottunk: dél körül járt az idő, a zsaruk lógtak, nem volt dolguk.” Az OTP-ből társával - Orbán Gáborral - a Duna-part felé futottak, onnan taxival a Margit hídig mentek. Ott lerohantak az aluljáróba, futás közben eldobálták felsőruháikat és álbajuszukat.
Ambrus ekkor észrevette, hogy két rendőr eredt a nyomukba, ezért kezében a pénzes zsákkal leugrott az alsó rakpartra, és a Lánchíd felé szaladt. Ezután ismét taxiba ült, a Novotel szállóig hajtatott, ahol saját kocsija várta. Hazament, összepakolta holmiját, fogta kutyáját, és a román határ felé indult. Társát közben elfogták.
„Lebukás esetére megbeszéltük, hogy ha valamelyikünk annyira megsérül, hogy nem tud továbbmenni, a másikunk átsegíti a túlvilágra, illetve ha valamelyikünket elfogják, három órán keresztül még kínzás hatására sem mond semmit a másikról, aki így el tudja hagyni az országot” - vallotta csütörtökön Ambrus. Társa nem tartotta be a megállapodást, így a határra érkező Ambrust már várták. Várták és letartóztatták. Társválasztásból elégtelen. Mindössze hét percen múlt, hogy nem tudott kiszökni az országból: a riasztás hét perccel előtte ért a határátkelőhelyre.
A szökevény
A mintegy háromórás tárgyalás során világossá vált, hogy az ügyész és a vádlott között igazából egy vitatott kérdés merült fel: elkövette-e Ambrus az emberölés bűntettének kísérletét 1998. március 11-én, a Heltai Jenő téri OTP kirablását követő menekülésekor. Ambrus Attila azt vallotta: csak a földbe, illetve a levegőbe lőtt, ám szerinte a rendőrség a nyomozás során úgy állította be a helyszínt, hogy célzott lövéseket tulajdonítsanak neki.
Ambrus sérelmezte, hogy a rendőrök őt magát nem vitték ki a Heltai térre az eset rekonstruálásakor, pedig akkor még nem volt „veszélyes” rab - hiszen addig még nem szökött meg.
Részlet a tárgyalásról:
Védő: - Mit mondott erről a lövöldözésről a kihallgatáson, tisztában volt-e azzal, hogy ez önálló bűncselekménnyé válhat?
Ambrus: - Ha akkor van mellettem védő, aki felvilágosít a következményekről, nem beszéltem volna a lövöldözésről.
Védő: - A jog ismeri az eshetőséget is, ami magyarra lefordítva ebben az esetben azt jelenti, hogy valakit eltalálhatott volna.
Ambrus: - Egyik lövés sem volt célzott. Nem is volt időm rá, és nem is akartam. Tíz-tizenöt ember szaladt utánam, ha akartam volna, valakit biztos eltalálok. Az lett volna a legegyszerűbb, hogyha valakit ott lelövök, akkor biztosan nem üldöztek volna, de ezt nem akartam.
A vizsgálati fogság harmadik-negyedik hónapjában kezdett „kikristályosodni”, hogy Ambrust emberölés kísérletével is meg akarják vádolni. „Az ügyész kerek perec megmondta itt a Markóban, hogy életfogytiglant akar adatni nekem. Az összes létező bűncselekményt rám akarják verni. Többször megszökhettem volna, de erre mindaddig nem is gondoltam, amíg nem szembesültem azzal, hogy emberölési kísérlettel is vádolnak.”
Ambrus külső segítséget kapott a szökéshez: meg nem nevezett ismerőse tervrajzot juttatott el hozzá a Fő utcai épületről. Ambrus tisztában volt azzal, hogy a szökés után nincs sok esélye a végleges eltűnésre, de úgy érezte, csak ez a választása maradt. Legalább egy hónapon keresztül készült a szökésre, ez idő alatt megfigyelte az őrzés hiányosságait. Tervéről cellatársai is tudtak, hiszen kibontotta a cella falát.
A tervrajzokból megállapította, hogy a szökésre maximum negyed óra áll rendelkezésre, ezért az akció megindításakor mérni kezdte az időt. A sétálóudvarból átszökött az épület főudvarára, onnan bejutott a BRFK Vizsgálati Főosztályára, ahol három nappal korábban a vizsgálótiszt fotelje alá rejtett egy hatméteres kötéldarabot. „A kihallgatások során a vizsgálótiszt többször is magamra hagyott, 15, sőt 20 percekre is, ezt a szokását használtam ki.”
Bíró: - Milyen erőkifejtés kellett a vizsgálati iroda ablakrácsának leszedéséhez?
Ambrus: - Én is meglepődtem, hogy milyen könnyen lejött, még csavarhúzó sem kellett hozzá, szabad kézzel leszedtem.
Eltorlaszolta az ajtót, két elektromos hosszabbítóval megtoldotta a kötelet, és leereszkedett a Fő utcai fronton. Összesen 18-20 métert csúszott, de így is 5-6 métert kellett ugrania, mire földet ért.
A szemben lévő házból valaki látta a leereszkedő Ambrust, az utcán járókelők is tartózkodtak, de senki nem figyelt fel a szökési jelenetre.
„Megviselt a mutatvány, a műanyag beleégett a kezembe, a bokáim megdagadtak, tenyeremből ömlött a vér.”
A fájdalmak ellenére futásnak indul, s meg sem áll a Jászai Mari téri sörözőig. A mellékhelyiségben leveszi álbajuszát, és rendbe hozza magát. Ezután Újpalotára megy, ahol valakitől ruhát és kötszert kap.
Első rejtekhelyéről - amely szintén valahol Újpalotán volt - azért kellett távoznia, mert a helyszínre rendelt prostituált felismerte benne a Viszkist.
Az utolsó három
Ügyész: - Azt mondta, az is motiválta a szökésben, hogy a fogdában a rossz körülmények miatt sérültek alkotmányos jogai. A szökés után helyreálltak ezek a jogok. Miért rabolt mégis újra?
Ambrus: - A kérdés logikusan hangzik, de nekem már nem számított, hogy 28 vagy 29 bankrablást követek el; tudtam, hogy üldözött leszek, amíg élek. Másrészt a bujkáláshoz pénz kellett, munkát meg nyilván nem vállalhattam.
Ambrus a Nagy Lajos király útján talált új albérletet. A szökés után nem kereshette meg régi segítőjét, ettől fogva egyedül kellett rabolnia. Július 29-én, a Grassalkovich úti OTP negyedszeri kirablása után a vízen át menekült el, ugyanis egy motoros postás, aki látta, amint Ambrus erőszakkal behatol a pénzintézetbe, követni kezdte a távozó rablót. Ezt észlelve Ambrus a közeli Duna-part felé vette az irányt, és ruhástól a vízbe ugrott. Átúszott a Molnár-szigetre, ott kisebb szóváltásba keveredett a partraszállásnak teret nyújtó kiskert tulajdonosával, de nem bántotta az öreget. Inkább elfutott, és a Duna egy távolabbi szakaszán visszaúszott a szárazföldre. Ismerősénél megszárította a pénzt. Az akcióból 200 ezer forint haszna származott.
A pénzből motort és bukósisakot vásárolt, majd szeptember 28-án két deciliter whisky elfogyasztása után kirabolta a vecsési OTP-t.
Ügyész: - Kitől szerzett fegyvert a szökése után?
Ambrus: - Erre nem kívánok konkrétan felelni, de Pesten könnyen lehet fegyvert vásárolni.
Ügyész: - Miért éppen Ve-csésre ment bankot rabolni?
Ambrus: - Emlékezetem szerint onnan már vittek el 20 milliót, számomra is könnyűnek tűnt a rablás.
A szökése utáni harmadik, és ez idáig egyben utolsó bankrablására 1999. október 18-án került sor az Üllői úti OTP-kirendeltségben. Korábban kétszer járt a pénzintézetben terepszemle céljából.
„Aznap többet ittam a kelleténél, de tudtam kontrollálni magam. A rablás idején 20-25 ügyfél tartózkodott az OTP-ben. Bejelentettem, hogy bankrablás van, feküdjön mindenki a földre.”
Ambrus összességében mint-egy 49 millió forintot vett magához, és távozni készült a főbejáraton át, de elfelejtette, hogy a zárt ajtó kulcsai saját nadrágzsebében vannak. Ezért mintegy 30 lövést adott le az ajtóra, miközben egyre több rendőr érkezett a helyszínre. Egyikük két lövést adott le Ambrusra, aki ezért visszament az ügyféltérbe, és az egyik ott tartózkodó nőt élő pajzsként maga előtt tolta az ajtóig. Állítása szerint mindezt azért tette, hogy felhívja a rendőrök figyelmét a lövöldözés beszüntetésére. Végül is a hátsó kijáraton át távozott. A túszként használt hölgyet azóta sem találta meg a rendőrség, pedig Ambrus szerint az illető koronatanúja lehetne annak bizonyítására, hogy nem akart embert ölni.
Ambrus, az ember
A harminchárom éves Ambrus Attila Romániában látta meg a napvilágot. Felnőve villanyszerelőként dolgozott, de mert édesapja egy konfliktust követően eltanácsolta hazulról, 1988 októberében egy vonat alján Magyarországra szökött. Akkor lemondott román állampolgárságáról, és hat évig hontalan volt, 1994-ben kapta meg a magyar állampolgárságot.
Magyarországon először egy ampullagyárban dolgozott, később volt sírásó, és üzletelt állatbőrökkel is. Egy ideig az UTE stadionjában lakott, majd hat-hét évig - a rablássorozat idején is - házmester volt egy Villányi úti házban.
Az UTE jégkorongcsapatában tartalékként szerepelt. „Soha nem voltam első számú jégkorongkapus, a sorozatos rablás a sportra is rányomta bélyegét. Előfordult, hogy reggel edzésre mentem, utána kiraboltam egy bankot, majd részt vettem a délutáni edzésen is.”
Egyes sajtójelentések szerint Ambrus alkoholista. Ő tagadja ezt: „Nem azt mondom, hogy absztinens voltam, de nem függtem az italtól. Tény, hogy a fogdába rendszeresen jött be ital, de nem az elvonás miatt.” A tárgyaláson azt is elmondta, rablásai előtt általában két deciliter tömény szeszt fogyasztott, bár voltak e tekintetben kiemelkedő napjai is: utolsó bankrablása előtt hat-hét deciliter töményt ivott.
Ambrus állandó pénzzavarral küszködött. Noha a hat év alatt összerabolt kétszázmillió forintnak csak a töredéke került elő, a Viszkis nevén mindössze egy használt gépkocsi van. A tekintélyes zsákmány rá eső részét feltehetően szenvedélyeire költötte: italra, szerencsejátékra, nőkre.
A tárgyalás jövő szerdán a tettestársak meghallgatásával folytatódik.
Mennyit kaphat a viszkis?
Az ügyészség többrendbeli rablás, többrendbeli fegyveres rablás, szökés és több ember ellen elkövetett emberölési kísérlet elkövetésével vádolja Ambrus Attilát, aki ez utóbbi vádpontot tagadja. A büntető törvénykönyv vonatkozó szakaszai szerint rablásért 2-8, fegyveres rablásért 5-10, különösen nagy értékre elkövetett rablásért akár 15 év szabadságvesztés is kiszabható. Emberölési kísérletért 10-15 év kapható, a szökésért pedig maximum 3 év. Az egyes büntetési tételek azonban nem adódnak össze, mint például az USA-ban, ahol a viszkis ezért a rablássorozatért akár több száz évet is kaphatott volna. A halmazati büntetés szabályai szerint ugyanis az elkövetett bűncselekmények közül a legsúlyosabbat veszik alapul, majd ezt - a többszöri elkövetés miatt - a másfélszeresére emelik. Így a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy Ambrus hússzor vagy harmincszor követett el rablást; amennyiben pedig bebizonyosodik az emberölési kísérlet vádja, teljesen mindegy lesz, hogy milyen más, enyhébb bűncselekményt követett el.
Ambrus Attilára így a számára legrosszabb esetben a több emberen elkövetett emberölés kísérletéért járó 10-15 év plusz ennek a fele, tehát 15-22,5 év szabható ki. Ha viszont csak fegyveres rablás lesz a legsúlyosabb vád, akkor ez a számpár 5-15 és 7,5-22,5-re módosul. Tehát ha nem bizonyosodik be az emberölési kísérlet, a Viszkis elvileg 7,5 évvel is megúszhatja, de lapunk jogi szakértője 12-15 év büntetést prognosztizál.
