Fabini Piroska
Virtuális érzelmek, reális depresszió
Az internet hasznos dolog, és vitathatatlanul nagy segítséget tud nyújtani mindaddig, amíg rabszolgájává nem válik a felhasználó. Akik már belekóstoltak, tudják, mekkora élmény bekapcsolódni az úgynevezett chat, azaz kifejezetten a különböző témájú beszélgetéseknek fórumot biztosító weboldalak folyamába. Ezek a virtuális közösségek lehetővé teszik, hogy bárki a monitor előtt helyet foglalva társaságban legyen, és gondolatokat cseréljen új emberekkel. A józanság viszont ezen a téren is elengedhetetlen.
A chaten olyan beszélgetőpartnereket találhatunk, akiket ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, és akikkel lényegében időkorlátozás nélkül - egy-egy téma megbeszélése akár hónapokon, éveken keresztül is eltarthat - cserélhetünk véleményt, tetszőleges hosszúságban és többnyire igen közvetlen stílusban. Magyar nyelven is nagyon sok internetoldalhoz kapcsolódik úgynevezett fórum, legnépszerűbbek talán az Index és az Internetto nyilvános csevegőoldalai.
A dolog egyik vonzereje, hogy az ember a nyilvánosság előtt lefolytatott beszélgetésben nem feltétlenül a saját nevével, hanem bármilyen, önmaga által kitalált, úgynevezett nicknévvel szerepel, így bárki eltitkolhatja a valódi nevét, korát, foglalkozását, külső megjelenését, sőt a nemét is. Ugyanaz az ember szinte korlátlan számú virtuális személyiséget hozhat létre, amelyekkel akár egy beszélgetésen belül több oldalról támogathatja a saját véleményét.
A kutatások szerint különösen a magányos és a valódi élethelyzetekben bizonytalanul viselkedő emberek élnek ezzel a szabadsággal, de amikor rádöbbennek, hogy egy nemtelen, arctalan és létező személyiség nélküli társtól vártak olyanféle törődést és szeretetet, amely csak egy valóságos személytől jöhet, az internettől túl sokat remélő emberek nagyon is valódi csalódást és fájdalmat élhetnek át.
A csapda
Az újonnan bekapcsolódók eleinte úgy érzik, hogy kinyílt előttük a világ, a kapcsolatteremtés térbeli korlátjai eltűntek. A dolog kevésbé fényes oldala, hogy - nagyszámú mintán végzett felmérések szerint - a monitor előtt ily módon rengeteg időt eltöltő emberek valós baráti és családi kapcsolatai elsorvadnak, hisz egyre inkább a hálón folyó „események” kötik le őket, s mind kevésbé veszik észre az őket fizikailag körülvevők szükségeit, érzéseit.
***
„…itt ragadtam. Először megfigyelőként a fórumokon, majd résztvevőként. És úgy éreztem, számít, amit mondok (írok), tudtam segíteni másoknak - ami jó érzéssel töltött el, sőt jó érzés még ma is, mert pozitív visszajelzést kapok. Jónak érezhetem magam. De az ezzel eltöltött idő túl sok - gondolati és fizikális szinten egyaránt. Elhanyagoltam a munkám (...) amelyhez számítógépet használok, tehát nem tehetem meg, hogy kidobom. (...) Amikor megpróbáltam lecsökkenteni a részvételem, kábé 1 hétig bírtam. De minden reggelem a leveleim elolvasásával kezdődik, és várom az időt, amikor hosszabban olvashatom esténként a hozzászólásokat, fut az ftp-programom a zenék letöltése miatt - és ezzel elmennek a délelőttök és az esték. Próbáltam már lemondani a levelezőlistákat, de egész nap az járt az eszemben, miről mehet a szövegelés. Rosszabb volt, mint amikor elolvastam. Eirinn”
***
„Csak még egy percet” - mondja gyakran a tipikus internethasználó a hitvesének vagy a szüleinek, akiket már zavar a monitor előtt eltöltött hosszú idő. De mielőtt észrevennék, a perc rendre egy vagy több órává válik - az őket körülvevő valódi embereket és a tennivalókat egyre gyakrabban semmibe véve. Ez a kényszerérzés annak a jele, hogy az internet az adott ember számára már nemcsak egy szórakozási vagy ismeretszerzési forma, hanem függőség alakult ki nála. Hazai körökben sem ismeretlen például az a jelenség, hogy a függő felhasználóknak a családi nyaralás kapcsán elsődleges szempontjuk, vajon az adott üdülőhelyen a számítógép minden része tökéletesen üzemel-e.
***
„Tudom, milyen szenvedni a netfüggőségtől, komolyan. Ezt csak az tudhatja, akit már elkapott, és hidd el, hogy nem vagy még az utolsó fázisban. (Én kvázi az egész családomat, munkámat és barátaimat elvesztettem. EZ NEM VICC!). De irtózatos szerencsém volt. Megint egy leszokási fogadalom megszegésénél voltam, amikor feltűnt egy figura, aki mintha én lettem volna. Valahogy úgy éreztem, mint aki átadja a stafétát, sőt be kell valljam, hogy aljas módon írtam is neki leveleket, hogy én milyen forrásokból, megfontolásokból érveltem. Hogy pont olyan legyen, mint én. És ő naivan, lelkesen elkezdte… De nem ment volna másként. Emellett lehetetlenné tettem a visszatérésem (nehéz elmagyarázni: röviden, ha visszamegyek, akkor nincs igazam, ha eljöttem, akkor nekem lett igazam).
Egy igazi pszichiátriai eset voltam. De társaim közül (Homo informaticusok) a többség így jár. Nekem az is nagy gondot okozott, hogy sokszor nem tudtam, mikor érkezhet válasz, ezért folyamatosan »check«-eltem. (...) MZperX42”
***
Részben a gyorsuló kommunikáció okozza ezt a fokú függőséget, mert régebben, mikor még csak postán keresztül lehetett levelezni, nyilván senki nem rohant le három és fél percenként megnézni, hogy van-e valami a levelesládában.
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy nem töltünk-e mi is túl sok időt a monitor előtt, elvégezhetünk egy függőségi tesztet az internetaddiction.com címen. Itt működik egy virtuális klinika is, ahol elektronikus levelek alapján vagy társalgószobákba vonulva, illetve telefonon is gyors segítséget nyújtanak az angolul tudóknak. Ezen a honlapon különféle felmérések, kutatások is hozzáférhetők a tárgyban.
Virtuális szerelmi kapcsolatok
Sok ember szenved attól, hogy partnerének egész személyisége megváltozott, mióta felfedezte az internetet. Egyszerre csak zavartalan egyedüllétet igényel, amikor a számítógépet használja, elhanyagolja egykor szívesen művelt, ház körüli tennivalóit, minden éjjel későn fekszik le, a házaséletre soha sincs ideje, és kevésbé érdeklik partnere másokkal való kapcsolatai. Az ilyen úgynevezett cyberözvegyek számára speciális tanácsadó oldalt létesítettek a már említett honlapon. Az itt regisztrált netfüggő páciensek 53 százaléka számolt be komoly házassági problémákról, amelyek szorosan összefüggnek az internetes kapcsolatokkal vagy a szexoldalak látogatásával. (A „cyberaffair”-ként emlegetett kapcsolatok között köztudottan nem oly ritka a kevésbé plátói viszony sem, amikor is a felek egymás irányításával önkielégítést végeznek a képernyő előtt.) Gyakran megjelenik - az igazi mellett - a virtuális házastárs is, és az a tapasztalat, hogy sokaknak az érzelmi életét jobban betölti egy ismeretlen, virtuális partner (egy idea), mint a valódi. Régóta működő házasságok mentek már szét ilyen virtuális kapcsolat miatt. Az már külön abszurditása a dolognak, hogy ellenőrizhetetlen a weben megismert partner neme, így tudtán kívül válhat valaki akár homoszexuális kapcsolat résztvevőjévé is.
Az erről szóló tanulmány rámutat, hogy a világhálótól való függésben azok a legsebezhetőbbek, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi az illető, akik egyébként is depresszióban szenvednek, hajlamosak a kóros aggódásra, kicsi az önbecsülésük, vagy egy másik függőségből próbálnak éppen szabadulni.
Annak, aki úgy érzi, hogy egyedül már nem tud kiszállni, a hozzáértők azt ajánlják, keressen fel egy szakembert. A netfüggőkkel ma már kifejezetten erre a területre szakosodott pszichológusok, pszichiáterek növekvő hada foglalkozik a külföldi klinikákon, az internet rohamos terjedésével pedig az ilyen típusú szenvedélybetegek száma várhatóan emelkedni fog. Egy biztos: amíg a páciens a pszichológusnál ül, nem netezik…
1999 első negyedévében Magyarországon vélhetően mintegy 522 ezer internetfelhasználó volt, szemben az előző évi 254 ezerrel.
Becslések szerint a hazai felhasználók száma egy éven belül eléri a másfél milliót. A nagyarányú növekedésbe a kedvezőbb tarifaviszonyokon kívül belejátszik a domainnév liberalizálása, a kábelen keresztüli internetcsatlakozás kibontakozó lehetősége is, valamint a különböző hazai intézmények várható nagyszámú rácsatlakozása a világhálóra.
Jelenleg még a hazai átlag internetező 20 és 30 év közötti városlakó, férfi, egyetemet végzett, karrierje első lépcsőin áll, döntéselőkészítő, és jó jövedelmi viszonyok között él.
Biztos lehetsz benne, hogy internetfüggő vagy, ha…
- A kutyádnak saját honlapja van.
- A kedvesed helyett a honlapját puszilgatod.
- Azon kapod magad, hogy több kifejezés végére önkéntelenül odagépelted, hogy „.com”.
- Így kezdesz mindig bemutatkozni: Béla kukac net pont hu.
- A feleséged szőke parókával vonta be a monitort, hogy ne felejtsd el teljesen, hogyan is néz ő ki.
- Nem tudsz kapcsolatba lépni az édesanyáddal… neki nincs modemje.
- Halvány fogalmad sincs arról, hogy milyen nemű(!) a három legjobb barátod, mivel az interneten használt nevükből ez nem derül ki, és még eszedbe sem jutott, hogy megkérdezd tőlük.
