Nagy érdeklődéssel olvastam a Hetek 2000. május 6-ai számában a Scharrer János
nyugalmazott tábornokkal készült interjút (), amely
a második világháború európai lezárásának 55. évfordulója kapcsán a
Szovjetunió által a Nyugat lerohanására vonatkozó tervekről, illetve az ennek
alátámasztására közzétett dokumentumokról szólt. A második világháborút
megelőző támadási terveit firtatják. Engedjék meg, hogy a témához néhány -
levéltári adatokon alapuló - információval szolgáljak.
Lengyelországnak a németek és a szovjetek közötti 1939. októberi felosztását
követően a Szovjetunió berendezkedett az általa elfoglalt területeken, s ez a
tevékenysége érdekes módon főleg a támadó jellegű katonai infrastruktúra
kialakításában nyilvánult meg. Így északon az elfoglalt balti államoktól kezdve a
Kárpátokig összesen 190 tábori repülőtér kiépítését kezdték meg 1940
elejétől. Amenynyiben a szovjet hadvezetés védekezésre akart volna berendezkedni, a
repülőtereket nem az újonnan elfoglalt területeken, hanem inkább az ország
belsejében kezdték volna építeni, mert még a korabeli repülőgépek hatótávolsága
is elegendő volt ahhoz, hogy a támadókat 4-500 km távolságból felszállva a
határokon túlra űzzék vissza. A repülőtereknek a határok közelében való
építése csak egy célt szolgálhatott: azt, hogy támadás esetén a hadműveleti
területnek lehetőleg minél nagyobb mélységében tudják támogatni az előnyomuló
csapatokat. Éppen azért tudták a németek támadásuk első néhány napján szinte
teljesen kikapcsolni az orosz légierőt, mert repülőtereik bőven a német Luftwaffe
hatótávolságán belül voltak.
1940 elején megkezdődött az elfoglalt balti államokban, Kelet-Lengyelországban és
Nyugat-Ukrajnában a meglévő vasúthálózat átállítása az Oroszországban
szabványos széles nyomtávúra, valamint szállítási kapacitásuk drasztikus
kibővítése, ami csak azt a célt szolgálhatta, hogy egy esetleges támadás esetén az
ország belsejéből rövid idő alatt lehessen nagy mennyiségű csapatot és
felszerelést a határ közelébe szállítani.
A német támadás kezdetéig a határ menti szovjet katonai körzetek - a
harckocsiágyúkat is beszámítva - összesen mintegy százezer különböző
űrméretű löveget kaptak, és a mozgóháború alapját képező páncélos alakulatok
zömét is a határ közelébe vonták össze. Az erőltetett orosz fegyverkezési program
keretében az 1938-as adatokhoz képest a harckocsigyártás több mint háromszorosára
emelkedett, ami egyértelműen az orosz vezérkari doktrína elmozdulását jelentette a
gyorsan mozgó támadó hadműveletek irányába, melyekhez a tankok elengedhetetlenül
szükségesek.
Sok adatot lehetne még felsorolni, de engedjék meg, hogy idézzek Zsukov marsall
emlékirataiból, aki - véleményem szerint erősen kódolva - megírta a Lev
Bezimenszkij által megfogalmazott feltételezést, vagyis azt, hogy az oroszok már
régebb óta készültek a Nyugat elleni támadó háborúra. Zsukov a felügyelete alá
tartozó Vezérkari Akadémián tett 1940-es látogatásának és az oktatási
módszereknek a tapasztalatairól ezt írta:
„A hallgatókba belenevelték azt a gondolatot, hogy a mai korban nem üzennek hadat,
hogy az agresszor igyekszik kihasználni a meglepetésszerű támadás minden előnyét.
Tényként fogadták el, hogy a hadműveletekben kezdettől fogva részt vesznek a szemben
álló felek fő erői. Az ebből következő hadászati és hadműveleti sajátosságok
lényegét értették. Hangsúlyozták a fegyveres küzdelem kérlelhetetlenségét,
elkeseredett jellegét, azt, hogy a harc esetleg elhúzódik, és mozgósítani kell az
egész nép erőfeszítését, arcvonalnak és hátországnak össze kell fogni a
küzdelemben. A hadászat főként arra a helyes tételre épült, hogy csak támadó
tevékenységgel lehetséges az agresszor szétzúzása…”
Az idézett részből tehát az derül ki, hogy a szovjet és a német vezérkar alapvető
hadászati elgondolásai azonosak voltak abban, hogy a legjobb védekezés a támadás,
amelynek gyorsnak és könyörtelennek kell lennie, hogy az ellenfél ne tudjon magához
térni az első csapás után. Ha ehhez hozzátesszük Sztálinnak a világforradalom
erőszakos kirobbantásáról szóló elméletét, egyértelmű, hogy 1940-41
fordulójára a szovjet hadászati doktrína is a németektől megismert villámháborún
alapult, s csak idő kérdése lehetett, hogy mikor szabadul rá a világra.
Tisztelettel: Egri István