Messzelátó vikingek

Évszázadokkal azelőtt, hogy a hollandok a XVI. században feltalálták a látcsövet, a vikingek már használhattak ilyen eszközt. Ez a lehetőség már régebben is felvetődött, de akkor elég kételkedve fogadta a tudósvilág. Most azonban a német Aaleni Egyetem kutatója, Olaf Schmidt újra megvizsgálta a Gotland szigetéről előkerült úgynevezett Visby-lencséket. Arra a következtetésre jutott, hogy távcsövekbe is készülhettek, s csiszolásuk igen pontos ismereteket feltételez. A lencsékre először Karl-Heinz Wilms figyelt fel, amikor egy könyvben meglátta a képüket. Akkoriban még azt hitték, hogy a tárgyak egyszerűen ruhadíszek voltak. Egy háromfős kutatócsoport 1997-ben Gotlandra utazott, ahol a múzeum raktárában tíz ilyen lencsét őriztek. Már első pillantásra látszott, hogy a lencséket mesterien polírozták. Miután jó néhány próbát elvégeztek velük, kiderült, hogy majdnem olyan jók, mint a maiak. Schmidt szerint a hegyikristályból csiszolt, ellipszoid lencsék egyik legszebb darabja 50 milliméter átmérőjű, középen 30 milliméter vastag. Olyan precíz a kidolgozása, mintha géppel készítették volna. Ezzel a nagyítóval tüzet gyújthattak, sőt még sérüléseket is fertőtleníthettek az általa összegyűjtött napsugarakkal. A fő kérdés azonban az volt, hogy távcsőben használhatták-e őket. Nos, néhány közülük teleszkóp része is lehetett. Az is bizonyos azonban, hogy ezt a polírozást nagyon kevesen ismerhették, s ők nem vikingek voltak. A lencséket ugyanis valahol Közép-Európában vagy Bizáncban készítették. (Origo)