Vissza a tartalomjegyzékhez

Surjányi Csaba
Új családmodell ősi mintára

Április végén nagyszabású demonstrációt tartottak Washingtonban a homoszexuális, biszexuális és transzvesztita jogok harcosai. A „Millenniumi felvonulás Washingtonban az egyenlőségért” elnevezésű több százezres megmozdulás helyszíne ugyanaz a National Mall volt, ahol 1997-ben egymilliónál több férfi gyűlt össze, hogy hitet tegyen a házastársi hűség, a családok, a férfi felelősségvállalás mellett. A helyszín megválasztása így aligha lehet a véletlen műve. A legkülönfélébb elnevezésű és hatósugarú meleg szervezetek ugyanis emberi jogaik követelése során félreérthetetlenül a hagyományos erkölcsi értékek gyökeres átalakítására, a család intézményének teljes átértelmezésére, végeredményben pedig a zsidó-keresztény tradícióra alapuló „világrend” megváltoztatására törekszenek, miközben a választási kampányidőszakot kihasználva a korábbinál nagyobb politikai befolyásra is igyekeznek szert tenni.

A washingtoni megmozdulás nem az első a nem-heteroszexuális jogi mozgalmak történetében. Hasonló demonstrációra került sor már 1979-ben, majd 1987-ben és 1993-ban is. A mostani április 30-i nagy „millenniumi” felvonulást megelőző napon az AIDS „mártírjaira” emlékeztek, és bevezető ifjúsági gyűlést tartottak. Ugyanakkor a Lincoln-emlékműnél sor került több mint 3000 egynemű pár tömeges „házasságkötésére”, ahol a ceremóniát Troy Perry lelkész, a Metropolita Közösségi Egyházak Univerzális Társaságának alapítója vezette. A rendezvényen a legendás teniszcsillag, Martina Navratilova is felszólalt az egyneműek közötti házasságkötések hivatalos elismerése érdekében.

A melegek „Abraham Lincolnja”

A Millenniumi menet számos megfigyelő szerint abban különbözött az eddigi hasonló rendezvényektől, hogy a felszólalók és demonstrálók minden eddiginél agresszívabbak, szókimondóbbak és magabiztosabbak voltak. Többen kifejezték: elegük van a protestálásból, az utcai harcokból. Éreztették, hogy tisztában vannak vele: évtizedek óta tartó politikai lobbizásuk a Clinton-kormányzat idején minden álmukat felülmúló előrelépéseket hozott számukra. A szónokok elismerően szóltak a társadalom egyre erősödő megértéséről, félelmeik csökkenéséről, az őket körülvevő gyűlölet enyhüléséről. A menet szervező stábjának ügyvezető igazgatója, Dianne Hardy Garcia kifejtette, mozgalmuk ma már a törvényhozást igyekszik teljes erőbedobással abba az irányba befolyásolni, hogy úgynevezett „gyűlöletbűnök” elleni határozatokat iktassanak törvénybe az USA minden államában. Garcia arról beszélt, hogy 2000-ben a melegek végre egységes szavazóblokként fognak beleszólni a nagypolitikába. „A politikusok egy kicsit számolni fognak, és aztán szerintem figyelemreméltó erőként fognak kezelni bennünket, akiket érdemes számításba venni novemberben.”
A meleg jogi harcosok régi törekvése, hogy történelmi hírességek nevével - sok száz nevet tartalmaz Julius Caesartól Leonard Bernsteinig a vélt vagy valódi homoszexuális elődök listája - igyekszenek magukat a társadalommal elfogadtatni. De vannak élő mentoraik is: Gregory King, az Emberi Jogi Mozgalom Alapítvány nevű melegpárti politikai csoport egyik szóvivője Bill Clintont „a homoszexuálisok Abraham Lincolnjának” nevezte, utalva a néhai nagy elnöknek a feketék felszabadításában betöltött szerepére. Ez a 75 ezer főt számláló csoport egyedül 2,5 millió dollárt gyűjtött öszsze Clinton 1992-es kampánya számára.
Az elnök hálája nem maradt el. 1999-ben például az év júniusát hivatalosan a „Homoszexuális és Leszbikus Öntudat Hónapjának” nyilvánította annak alkalmából, hogy 30 évvel azelőtt, 1969. június 28-án meleg aktivisták négy napos zavargássorozatot robbantottak ki. Az eseményeket egy rendőrségi feljelentés váltotta ki, miszerint a Stonewall Inn nevű New York-i meleg szórakozóhelyen hatósági engedély nélküli szeszárusítás folyik. A hatósági razzia agresszív ellenállásba ütközött a szórakozóhely közönsége részéről. A lázadó melegek a rendőrökre zárták, majd felgyújtották az épületet. A bennrekedt hatósági közegeket csak a helyszínre érkező karhatalmistáknak sikerült kiszabadítaniuk, és a napokig elhúzódó felfordulásban 12 embert tartóztattak le. Clinton elnök 1999. június 11-i beszédében az esetet Stonewall-i Felkelésnek nevezte, a hatóságok fellépését zaklatásnak és bántalmazásnak minősítette, a lázadókat bátor ellenállókként méltatta, és az eseményt a modern meleg és leszbikus polgárjogi mozgalom születéseként értékelte.
Ma már több mint száz nyíltan homoszexuális személy foglal el helyi, állami és kongresszusi hivatali pozíciókat. A melegek jogaival száznál jóval több bejegyzett állami, megyei és városi törvény foglalkozik.

Az „Orális Többség”

A Millenniumi menet előestéjén, szombaton a tradicionális értékek védelmére létrejött „Morális Többség” elnevezésű polgári mozgalommal szemben magát cinikus kétértelműséggel „Orális Többségnek” nevező homoszexuális jogi csoport a Pentagonnál tartott megemlékezést a nácik ellen „életüket és vérüket” áldozott melegekről, és egyben tiltakozott a hadsereg „nem kérdezzük, nem beszélünk róla” politikája ellen. Annak ellenére, hogy ez a hozzáállás már egy több évtizedes (sőt a meleg propaganda szerint legalább 1778-ig visszanyúló) lobbizás eredménye az amerikai hadseregen belül, amelynek lényege, hogy a korábbi határozott diszkriminációval és azonnali leszerelésekkel szemben a kérdés egyfajta tabutémává vált „ne szólj szám, nem fáj fejem” alapon. A demonstrálók a Pentagon mostani politikáját úgy értékelték, hogy az őket másodrendű polgárokká minősíti viszsza. Bob Kunst, az Orális Többség szóvivője egyenesen azt mondta: „az, hogy a Pentagon a morális többséget támogatja, olyan, mintha a nácikat támogatná”.
Bill Bradley volt szenátor, aki a demokrata párt színeiben indult az elnökjelöltségért, az Advocate című melegmagazinnak azt nyilatkozta 1999-ben, hogy megválasztása esetén engedélyezni fogja a homoszexuálisok nyílt szolgálatteljesítését. Hozzá hasonlóan Clinton elnök is működésképtelennek nyilvánította a mostani gyakorlatot, és Al Gore alelnök is egyértelműen változtatási szándékának adott hangot. A másik oldalon a republikánus elnökjelöltek viszont a mostani szabályozás mellett voksolnak.
A jelenlegi alelnök felesége, Tipper Gore a Millenniumi menet egyik plenáris ülésén több mint 700 jelenlévő előtt ígéretet tett, hogy amennyiben a férjét megválasztják, mindent el fog követni az alkalmazottakkal szembeni és más diszkriminációkat szabályozó törvények elfogadtatása érdekében, és törekedni fog rá, hogy a meleg párok - közkeletű nevükön „otthonpartnerek” vagy „szobatársak” - a házastársakat megillető összes kedvezményben részesülhessenek.
1999 márciusában került sor az „Egyenlőség az otthonokban kezdődik” elnevezésű, 50 államra kiterjedő és több mint 300 rendezvényt magában foglaló egy hetes sorozatra, amelynek hosszú távú stratégiai célkitűzései közé tartozik többek között a meleg politikai szervezetek tevékenységének megerősítése és összefogása, és a törvényhozás figyelmének felkeltése a melegek törekvései iránt. A rendezvények igen változatosak voltak: felvonulások, ifjúsági összejövetelek (ahol többek között a lobbizás fortélyaira tanítják az érdeklődőket), utcabálok stb. A megmozdulások akkora tömegeket vonzanak, hogy az már komolyan felkeltette az üzletemberek figyelmét. Több cég tárgyalásokat kezdett a meleg mozgalmak képviselővel a foglalkoztatási feltételek javításáról.

Miki egér barátai

Az orlandói Disney World évek óta teret biztosít a Melegek Öntudata Napjának. Republikánus körök több ízben is kritizálták a Disney szórakoztatóipari birodalmat azért, mert előszeretettel alkalmaz meleg dolgozókat, és egészségügyi szolgáltatásait kiterjeszti a homoszexuális párokra is. A magukat a Disney berkein belül biztonságban érző melegek egyre nyíltabban adnak hangot azon törekvésüknek, hogy szeretnék „kiszélesíteni” a család hagyományos fogalmát. Republikánus és keresztény szervezetek a családok veszélyeztetése miatt többször támadták az állítólag a családokért, a gyermekekért tevékenykedő Disneyt. Az 1998-as Öntudat Napján a Mentési Hadművelet elnevezésű abortuszellenes keresztény csoport a „Válaszd Jézust Miki egér helyett!” csatakiáltással tervezte jobb belátásra bírni az odalátogató több mint 50 ezer meleget. A Disney vezetősége azonban igen határozott hangnemben közölte: komolyan fellép minden rendzavarás ellen.
A washingtoni menet és a szintén április végén az Egyesült Államok-beli Vermont államban elfogadott új törvény volt a témája a CNN hírtelevízió világszerte népszerű televíziós beszélgetőműsorának, a Larry King Live-nak. A július 1-jével hatályba lépő rendelkezés szerint a „szobatársak” olyan hivatalos engedélyt kaphatnak a helyi anyakönyvvezetőtől, amely bármilyen egyházat feljogosít az esketési ceremónia levezetésére - amennyiben persze az illető egyház vagy lelkész ilyesmire kapható. A rendelkezés egyelőre nem biztosít a házassággal teljesen egyenlő jogokat a pároknak, de hivatalosan csak bontóperrel megszüntethető együttélési formát biztosít a melegeknek. Eddig ilyen rendelkezések csak egyes városokban (San Francisco, Los Angeles) voltak érvényben, a hasonló tervezeteket Hawaii-on, Alaszkában és Kaliforniában is elutasították. A felmérések értelmében a vermontiak nagyobb része is ellenzi az intézkedést, a törvényhozók azonban megszavazták.
A műsorban Richard Rasi, egy homoszexualitását nyíltan vállaló római katolikus pap olyan meglepő kijelentéseket tett, miszerint a római egyház sosem állította, hogy elítéli a homoszexualitást, továbbá, hogy őtőle a papságot senki vissza nem vonhatja, lévén „Melkizedek rendje szerinti pap”.
Ezzel szemben Jerry Falwell lelkész azon evangéliumi keresztények nevében szólalt fel, akik egyértelműen a zsidó-keresztény családmodell és a heteroszexuális kapcsolatok mellett törnek pálcát. Érvelésüket és politikai szerepvállalásukat az nehezíti, hogy a melegek voltaképpen saját fegyverükkel próbálják kiszorítani őket. Arra törekszenek ugyanis, hogy saját „szexuális preferenciájukat” nem morális, hanem kvázi vallási kérdésként tüntessék fel. Így aztán a vallásszabadság eszméire, valamint az állam és az egyház szétválasztásának elvére hivatkozva meglehetős sikerrel fojtják bele a szót keresztény kritikusaikba - mondta Falwell, aki szerint ezzel tulajdonképpen a zsidó-keresztény világkép előtti, pogány, bálványimádó szemlélethez való visszatérést hirdetik. „Pompásan beleilleszkednek korunk globalizálódó, New Age-es törekvéseibe, amelyek az ősi, kereszténység előtti hitek és vallásgyakorlatok harmonizálására és újjáélesztésére irányulnak. Ők képviselik tehát azt a családmodellt és szexuális viselkedési módot, amely általánosan elterjedt volt egyes ókori népek körében.”
A biszexuális, homoszexuális és egyéb perverz együttélési módok kialakulását a Biblia - Pál apostol Rómabeliekhez írt levelében - egyértelműen az igaz Isten tiszteletétől való elfordulással, a bálványimádás elterjedésével kapcsolja össze - emlékeztetett Jerry Falwell. A lelkész szerint az özönvíz, Szodoma pusztulása és e-gyéb katasztrófák világosan jelzik, mi a Mindenható véleménye és hozzáállása ehhez a kérdéshez. A helyenként indulatos vitába fajuló beszélgetés során Falwell lelkész Janet Parshallal, a keresztény Családkutató Tanács szóvivőjével, egy népszerű rádiós talk-show házigazdájával együtt ugyanakkor leszögezte: „Isten szereti a homoszexuálisokat is, de ez a szeretet arra kell hogy késztesse őket, hogy térjenek meg ezekből a bűneikből is, és hozzák egyenesbe az életüket Jézus Krisztussal.”


A Szentszék nem kér a menetből

Nehéz döntés előtt áll az olasz kormány, miután a Vatikán hivatalosan is tiltakozott amiatt, hogy júniusban Rómában készülnek megrendezni a Meleg Öntudat Nemzetközi Menete elnevezésű tíznapos fesztivált. A londoni The Times úgy értesült, hogy Sodano bíboros, a vatikáni kormány feje felszólította az állami és önkormányzati hatóságokat, hogy ne engedélyezzék a rendezvényt, amely megfogalmazása szerint súlyosan sértené a jubileumi szentév alkalmából Rómába érkező zarándokok tízezreit. Sodano jogi kifogást is emlegetett, mivel a melegek felvonulása sértené a Vatikán és az olasz állam között 1929-ben létrejött egyezményt. Mint ismeretes, a Szentszék a Benito Mussolinivel kötött konkordátum révén állami szuverenitáshoz jutott, így a mostani tiltakozás diplomáciai lépésnek is számít.
Az angol napilap által megszólaltatott olasz meleg polgárjogi aktivisták a vatikáni elutasítást „természetellenesnek” és „képmutatónak” értékelték, mivel állításuk szerint „a homoszexualitás virágzik a római katolikus egyház felső hierarchiájában”.
A végső döntést Enzo Bianco belügyminiszternek kell meghoznia. A baloldali miniszter elmondta: rendőrségi szakvéleményt kér arról, hogy a rendezvény milyen veszélyt jelentene a közrend szempontjából. (Hetek)