Hetek - IV. évfolyam, 20. szám, 2000. május 13

A frissen alakult zsidó állam és a kommunista diktatúra előtti utolsó hónapjait élő Magyarország között ígéretesen indultak a kapcsolatok. 1948. május 21-én a Magyar Köztársaság Minisztertanácsa egyhangúlag úgy döntött, hogy „...hozzájárulását adja a független zsidó állam elismeréséhez...” Később megegyeztek a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, a nagykövetek cseréjéről és a nagykövetségek létrehozásáról. A pozitív magyar álláspontban minden bizonynyal szerepet játszott az, hogy a Szovjetunió szintén Palesztina felosztása - és ezzel Izrael állam - mellett szavazott az ENSZ Közgyűlésében. A szovjet álláspont furcsa logikát követett, a Szovjetunió ugyanis abban volt érdekelt, hogy a nyugati befolyás gyengüljön a Közel-Keleten. Mivel akkoriban Nagy-Britannia volt a vezető közel-keleti nagyhatalom, a britek pedig nyíltan arabpártiak voltak, ezek után kézenfekvő volt, hogy a Szovjetunió a brit- és arabellenes Izraelt támogatja.

Horn Gyula és Móse Arensz külügyminiszterek aláírják az Izrael és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok újra felvételéről szóló okmányt 1989-ben. Hatnapos háború után hu-szonkét év szünet Fotó: MTI

A diplomáciai kapcsolatok első lépéseként Izrael prágai követét, Ehud Avriélt hazánkba is akkreditálta, aki 1949. január 31-én adta át megbízólevelét Szakasits Árpád köztársasági elnöknek. A követ elutazása után az erdélyi származású Péterfi Endrét nevezték ki Izrael első budapesti konzuljának.
Technikai okok miatt a magyar érdekeket akkoriban a jugoszláv főkonzulátus képviselte Izraelben. A Jugoszláviával történt szakítás, a Rajk-per előkészületei azonban ezt hamarosan lehetetlenné tették, s 1949 júliusában Belgrád jegyzékben közölte: „A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság az ellene irányuló ellenséges politika miatt nem kívánja tovább képviselni a Magyar Köztársaság érdekeit Izraelben.”
Magyarország 1950 májusában nyitotta meg saját nagykövetségét, egy politikailag kedvezőtlen időszakban. „Eleinte Izrael részt vett a gyarmatosítás elleni harcban a britek ellen, és a Szovjetunió úgy gondolta, hogy mint új antikolonialista állam, mi is csatlakozni fogunk ehhez a ligához. Ez nem vált be: az ötvenes évek elejétől kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált Izrael Nyugat iránti elkötelezettsége. Ezt követően a Szovjetunió politikai és ideológiai megfontolásokból mindig az arab országokat támogatta, és bennük látta a nyugatellenes térhódítás lehetőségét” - jellemezte a Heteknek az ötvenes évek politikai hangulatát Slomo Marom volt izraeli nagykövet, aki vezérkari tiszt volt az 1956-os szuezi válság idején.
A Nasszer egyiptomi elnök által kiprovokált 1956-os szuezi háború utáni fagyos viszony 1959-től kezdett enyhülni, miután New Yorkban az ENSZ közgyűlés ülésszakán sor került az addigi legmagasabb szintű diplomáciai találkozóra Sík Endre és Golda Meir külügyminiszterek között. A találkozó eredményeként a diplomáciai missziók élére újra követek kerültek, stabilizálódott a kereskedelmi forgalom nagyságrendje, és magyar műszeripari kiállításra is sor került Izraelben. A magyar hatóságok 1960 első hét hónapjában 203 kivándorlási engedélyt adtak ki Izraelbe, és 1961-ben elutazhattak Izraelbe az első magyar különtudósítók is.
A kétoldalú kapcsolatok azonban hamarosan ismét megrekedtek. 1967 júniusában a hatnapos villámháború során Egyiptom, Szíria és Jordánia súlyos katonai vereséget szenvedett Izraellel szemben.
„A Szovjetunió azt a tényt, hogy ilyen óriási mértékben melléfogott, hogy egész közel-keleti vállalkozásának sokéves törekvése kudarcot vallott, hogy a kliensállamai mind vereséget szenvedtek egy néhány napos háborúban, csak nagyarányú és látványos politikai lépésekkel tudta és kívánta csökkenteni. Az arabokkal való szolidaritásnak szerintük nem volt más kifejezési eszköze, mint az, hogy megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel” - értékelte a kialakult politikai helyzetet a Nehéz föld című dokumentumfilmben Zádor Tibor egykori külügyi főosztályvezető, az izraeli magyar nagykövetség diplomatája az ötvenes években.
Amikor a Szovjetunió bejelentette a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Izraellel, hangszórós autók járták Moszkva utcáit, hogy közöljék a hírt a járókelőkkel. Június 12-én a magyar kormány is megtette az első lépést a diplomáciai kapcsolatok felszámolásához.
„Felhívtak a Külügyminisztériumba Dr. Beck István osztályvezetőhöz, aki szóbeli jegyzéket adott át az izraeli kormány részére, melynek a lényege az volt, hogy ha az izraeli kormány nem szünteti meg a Szíria elleni hadjáratot, akkor az a veszély áll fenn, hogy Magyarország megszünteti a diplomáciai kapcsolatait Izraellel. Másnapra kérték a választ - emlékezett vissza David Giladi újságíró, az akkori izraeli nagykövetség élén álló ügyvivő. - Egy héttel a hadjárat elindulása után Beck István újra felhívott, hogy sajnálattal közli: a magyar kormány elhatározta, hogy megszünteti a diplomáciai kapcsolatait Izraellel.”
1967-től 1984-ig minimálisra korlátozódott a két ország közötti viszony; diplomáciai képviseletek hiányában a kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatok is szüneteltek. A nyolcvanas évek közepétől Magyarország kereste a nyitás lehetőségét a nyugati világ felé, és ezt a Szovjetunióban elhúzódó hatalmi válság, a beteg pártfőtitkárok uralkodása megkönnyítette. „Horn Gyula külügyminiszter elmesélte, hogy a magyar-izraeli kapcsolatok felvétele lényegében része volt a gorbacsovi irányváltásnak. A döntés, hogy érdekképviseleti szinten helyreállítjuk a viszonyt, a Szovjetunióval való egyeztetés után történt meg” - emlékszik viszsza a nyolcvanas évek végére Slomo Marom.
1987 májusában a magyar külügyminisztériumban tervbe vették a magyar-izraeli kapcsolatok rendezésének lehetséges módjait. Több javaslat is született a diplomáciai kapcsolatok fokozatos helyreállítására. A legsikeresebb ötlet kitalálója Görög János nemzetközi jogász volt, aki azt ajánlotta, hogy svéd diplomáciai csatornákon keresztül tudják meg Jeruzsálemtől, hajlandóak lennének-e a magyar féllel semleges helyen találkozni. A válasz pozitív volt, és Svédország bécsi nagykövetségének könyvtárában létre is jött a találkozó a Jesajahu Anug helyettes külügyi államtitkár vezette öttagú izraeli küldöttséggel. A titkos tárgyalás híre azonban kiszivárgott, és a Tel Aviv-i rádió közölte is. Kovács László akkori külügyminiszter-helyettes a történtek ellenére a tárgyalások folytatását javasolta Görög Jánosnak.
1987. szeptember 14-én Bernben a küldöttségvezetők jegyzéket váltottak, amelyben rögzítették, hogy érdekképviseleti irodákat nyitnak egymás országaiban a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi, kulturális és humanitárius kapcsolatok javítása érdekében. 1988. március 15-én mindkét fővárosban megnyíltak az irodák. Izrael első budapesti képviselője Slomo Marom volt.
1989 őszén, egy csütörtöki napon Horn Gyula akkori külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés ülésszakára készülve megkérdezte Móse Arensz izraeli külügyminisztert, el tudna-e látogatni Magyarországra, még mielőtt New Yorkba utaznának a közgyűlésre. Móse Arensz elfogadta a meghívást, és szeptember 14-én Horn Gyulával folytatott tárgyalásai után aláírta a teljes körű diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról szóló egyezményt.
A magyar kormány Görög Jánost jelölte ki az izraeli nagykövetség élére, az izraeli kormány pedig a már 1988 óta tevékenykedő Slomo Maromot nevezte ki budapesti nagykövetnek, akit Izrael Államának korábbi rendőrfőkapitánya követett a nagykövetség élén, majd a hivatásos diplomata, volt oslói nagykövet, Joel Alon következett. A most tavasszal állomáshelyére érkezett Várnai Shorer Judit nagykövet asszony személyében ismét hivatásos diplomata képviseli az izraeli érdekeket Magyarországon.