Szobota István
Mindenki emlékezhet

Közel négymillió példányban kerül a postaládákba a napokban az a kis füzet, amelyet a január 1-jei millenniumi ünnepség emlékére adott ki a Miniszterelnöki Hivatal (MEH). A Magyarország mindannyiunké című kiadvány gazdag képes illusztrációval mutatja be a korona útját a 2000. év első napján a Nemzeti Múzeumból a Parlament épületébe. A képsorok közé három szónoklatot és a három megszólaló egész oldalas fényképét fűzte a szerkesztő: a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a házelnök mosolyog ránk.

A MEH munkatársa, Nagy Bernadett, úgy tájékoztatta lapunkat, hogy a kiadvány 3 millió 800 ezer példányban készült el, és a posta címjegyzéke alapján Magyarország valamennyi háztartásába eljut a kézbesítők közreműködésével. Mint mondta: „Sikerült a Magyar Posta Rt.-vel kedvezményes megállapodást kötni.” A mintegy 22 oldalas füzetet a MEH leendő kiadványaira 1998-ban kiírt közbeszerzési tender nyertesei készítették el. Kiadásának célja a Millenniumi Év megnyitása, illetve a megnyitó ünnepségre való emlékeztetés - tudtuk meg a referenstől.
Csintalan Sándor szocialista politikus semmi kifogásolni valót nem lát a dologban, „hiszen - mint azt lapunknak elmondta - egy nemzeti, kulturális, történelmi eseményt örökít meg”. A politikus úgy véli: „Nem gond, ha egy ilyen alkalomról készült kiadványban ennek a három elnöknek a beszéde jelenik meg, sőt az sem gond, hogy ezt mindenhol az országban terítik. Igaz, hogy úgy elegánsabb lett volna, ha a többi párt is helyet kap benne.” Frakciótársa, Baja Ferenc szerint ezzel a próbálkozással nem lehet választást nyerni. „Nem tartom túl ízlésesnek, de tragikusnak sem. Korrektebb lett volna, ha nem politikusok beszédei vannak benne, hanem például a millenniumi évfordulóval kapcsolatos programok felsorolása, amelyeket én nagyon kevés helyen látok annak ellenére, hogy már jócskán benne vagyunk az évben.” A szocialista politikus szerint „a valós problémákkal való törődés helyett vannak az ilyen kiadványok, amelyek nem az emlékezést szolgálják, hanem aktualizálnak”.
Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő és frakcióvezető-helyettes nem érti, hogy miért vannak bármiféle aggályai az ellenzéki képviselőknek. Nyilatkozatában leszögezi: „Három közjogi méltóság van Magyarországon, ezeket a posztokat azok töltik be, akik betöltik. Ez van. Teljesen természetesnek veszem, hogy ez a három méltóság szerepeljen egy ilyen kiadványban.” A politikus felteszi a kérdést: „Hol kellene meghúzni a határt? Legyen benne Thürmer Gyula is? Vagy hajlandó lenne Kuncze Gábor egy oldalon szerepelni Csurka Istvánnal?” A képviselő így fogalmazott: „Az a baj, hogy a magyar média egy része még mindig nem hajlandó tudomást venni arról, hogy két éve Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke.” A párt frakcióvezető-helyettese, Csúcs László nem tartja kifejezetten releváns dolognak a történteket, mint mondta: „Ez egy olyan marginális kérdés, amely engem nem érdekel.”
A szabaddemokraták sem helyeslik a MEH „gesztusát” a magyar lakosság felé, sőt ahogyan Fodor Gábor parlamenti képviselő fogalmazott: „Ez a kiadvány egyértelmű kormánypropaganda. Nem erre kellene költeni az adófizetők pénzét. Ez erkölcstelen pazarlás és értelmetlen költekezés.” A képviselő úgy látja, hogy a MEH „példátlan mennyiségű pénzt költ a saját propagandájára”. Eörsi Mátyás, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese nem csodálkozik a kiadvány tartalmán. Lapunknak elmondta: „Most láttam a MEH-nek egy Magyarország NATO-csatlakozásáról szóló hasonló kiadványát, és abban sem találtam egy ellenzékit sem. Ez abszolút pártpropaganda. Ilyen időket élünk, a teljes kisajátítás idejét: a múltét, a jelenét, a jövőét. A kommunisták csinálták ugyanezt, csak éppen más ideológiai alapon. Közpénzből pártpropagandát csinálni egyébként is törvényellenes.” A politikus szerint a kormány lebecsüli a magyar lakosságot, ha azt gondolja, hogy az emberek elhiszik, hogy ami Magyarországon történt, az csak nekik köszönhető.
Simicskó István, a Fidesz politikusa, frakcióvezető-helyettes szerint természetes, hogy a három legnagyobb közjogi méltóság „vállalja fel” a Millennium kezdőünnepségét. „Semmiféle pártpolitikai célkitűzést nem látok ebben, mivel egy nemzet csak egyszer ezeréves, ezt méltóképpen illik megünnepelni. Ennek a méltó ünneplésnek a része ez a kiadvány, amely pedig nyilván pénzbe kerül. Az Országgyűlés elkülönített erre a célra alapokat. Úgy gondolom, hogy egy ekkora összeg egyébként sem okozna olyan nagy problémát a költségvetésnek.”