Vissza a tartalomjegyzékhez

Karl Pfeifer, Bécs
Ketten egy csónakban

Könnyekkel a szemében mutatta be az osztrák tévé Jörg Haidert, amikor átadta a stafétabotot Susanne Riess-Passernek. Klagenfurtban igazi népi demokratikus módon a pártkongresszus küldötteinek több mint 96 százaléka a párt új elnöknőjének választotta Riess-Passert, aki azonnal megígérte Haidernek: „Te mindig bízhatsz bennem” - amit Haider azzal viszonzott, hogy utódjáért „a tűzbe tenné” a kezét.

A szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt új vezetője, Susanne Riess-Passer egy első nyilatkozatában a Waffen-SS második világháborús szerepéről nyilatkozott, és megállapította: az SS bűnös szervezet volt, ám nem minden tagja okolható az elkövetett tettekért. A spanyol El País című lapnak nyilatkozva Jörg Haider utódja kijelentette: „Különbséget kell tenni az egyéni felelősséget illetően - el kell ismernünk, hogy nem minden ember, aki része volt a rendszernek, vádolható ezért, sőt voltak, akik később megtalálták az utat a demokráciához.”
A kongresszuson a szintén búcsúzó Peter Westenthaler helyett (aki most csak a parlamentben frakcióvezető) két általános titkárt választott az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ): a 36 éves Theresi Zierlert, aki a politikában eddig nem nagyon tűnt föl, de aki sokat és szívesen beszél, és ezt a tévében vitavezetőként gyakorolhatta, valamint az 53 éves Peter Sichrovskyt, aki már eddig is az Európai Parlamentben képviselte pártját. A zsidó származású Sichrovsky újságíróként és íróként eddig nem volt túl sikeres, de amikor 1996-ban Jörg Haider bemutatta az EU-Parlamentben mint pártja jelöltjét, meglepetést okozott, hiszen először vállalt közszereplést zsidó ember egy olyan pártban, amely rendszeresen használt rasszista és antiszemita megfogalmazásokat.
Sichrovsky valószínűleg annak köszönheti karrierjét - mondják kissé ironikusan bécsi újságírókörökben -, hogy Haider hisz a zsidó világ-öszszeesküvésben, és reméli, hogy épp egy zsidó politikus fogja számára megszerezni azt, amit nem tud elérni: hogy elismerjék demokratikus politikusként. Ha Sichrovsky eddigi próbálkozásai eredménytelenek is maradtak, sikerült kaméleonként alkalmazkodnia a szélsőjobboldalhoz. Így a múlt évben könyvet jelentetett meg, amelyben durva módon meghamisítja a történelmet. Sichrovsky azt állítja például, hogy Kasztner Rezső magyar cionista vezető erkölcstelen megállapodást kötött Adolf Eichmannal, hogy a magyar zsidókat becsapja. Sichrovsky, aki mélyen gyűlöli a cionizmust és Izrael államát, arról ír könyvében, hogy ez a Kasztner-ügy 1961-ben, az Eichmann-per idején lett nyilvánvaló, és ekkor az izraeli újságok követelték Kasztner letartóztatását, amit az izraeli hatóságok nem tettek meg. Persze nehéz lett volna Kasztnert 1961-ben letartóztatni, hiszen négy évvel korábban, 1957-ben Tel Avivban meggyilkolták.
Sichrovsky most azt ígéri, hogy be fogja bizonyítani: pártjának, az FPÖ-nek semmi köze a neonácikhoz és a szélsőjobboldaliakhoz. Persze ez aligha lesz lehetséges, mert alig múlik nap, hogy ne jelenne meg hír Ausztriában ezekről a kapcsolatokról. Például épp az FPÖ kongresszusa napján számolt be a konzervatív Die Presse arról, hogy Michael Schmid szabadságpárti közlekedési miniszter stábjában egy volt neonáci, Gerhard Sailer felelős a vasút kérdéseiért. Sailer még most is egy szélsőjobboldali lapocskában publikál. De nem csak ott. A német Junge Freiheit című kiadványban 1997 augusztusában publikált egy antiszemita könyvet magasztaló kritikát. Ez a könyv azt próbálja bizonyítani, hogy az osztrák antifasiszták zöme zsidó. Az FPÖ-t szoros köldökzsinór köti össze a szélsőjobboldallal, és ezt a szeplőt Peter Sichrovsky sem lesz képes kikozmetikázni a párt arculatáról.