Hetek - IV. évfolyam, 19. szám, 2000. május 06

Volt egy időszak, amikor sok nyugati, nem kommunista értelmiségi elhitte azt, amit a szovjet propaganda hirdetett. Ennek egyik oka a hinni akarás volt: azokat a tényeket, amelyek e hit ellen szóltak, nem kívánták észrevenni.

Jörg Haider, a Szabadságpárt leköszönt elnöke. Megosztja a katolikusokat Fotó: Reuters

Így van ez mostanában is, amikor a humanisták a katolikus egyházra vetítik ki azokat az elveket, amelyekben hisznek, mivel el akarják hinni: a pápa kijelentései az antiszemitizmus, rasszizmus és idegengyűlölet ellen azt jelentik, hogy az egyház konkrét esetekben is állást fog foglalni. Lili Galili izraeli újságírónő például a liberális Haarec március 23-i számában ezt írja: „Egy dolog biztos: János Pál pápa új normát adott az egyháznak.” Egy osztrák újságíró a Haarecnek elmondta, hogy országa püspökei elítélni kényszerülnek majd a Haideréhez hasonló rasszista és antiszemita manifesztációkat. „Persze az ilyen változások elterjedése időt követel. Évek kellenek, amíg a tömegek megváltoztatják generációkon keresztül vallott nézeteiket.” Valószínű, hogy a cikkben említett osztrák újságíró ezt jóhiszeműen állította, mert ebben reménykedett. De miért nem tiltakozott az osztrák katolikus egyház, amikor a múlt év szeptemberében az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) idegenellenes plakátokkal árasztotta el Bécset?
„Amikor február 19-én a társadalom minden rétegéből több mint 300 ezer ember tiltakozott az új kormány ellen, miért nem volt hajlandó sem a katolikus egyház, sem a Katolikus Akció, sem a Caritas csatlakozni a felhíváshoz? Miért csak általában ítéli el a katolikus egyház a szélsőjobboldalt és idegenellenességet, és miért nem tesz egy bátor lépést az országban uralkodó viszonyok ellen?” - kérdezi a Standard című bécsi napilapban Stefan Moritz katolikus teológus, aki hosszú évekig a püspöki konferencia „Justitia et Pax” bizottságának volt a főtitkára. Saját kérdésére mindjárt válaszol is: „A tömegtüntetésen azért nem vettek részt, mert azzal érveltek, hogy az »pártpolitikai« volt. Tény azonban, hogy sok katolikus tisztségviselő és funkcionárius mind az ÖVP-vel, mint az FPÖ-vel egyetért a jobboldali állásfoglalásokban.” Ez sohasem zavarta az egyházat, sőt a pápát sem, hiszen különkihallgatáson fogadta a katolikus Jörg Haidert.
Az osztrák katolikusok zöme nem a szélsőjobboldal hívei közé tartozik. De vannak köztük olyan szélsőségesen jobboldaliak, mint Robert Prantner teológus, etikaprofesszor, aki a Format című hetilap körkérdésére („Milyen lesz a katolikus egyház tíz év múlva Ausztriában?”) azt állította, hogy csak az ultrakonzervatív, egyedül a középkori tridenti zsinat rendelkezéseit elfogadó Szent Péter szerzetesrend, valamint a „nagyszerű Opus Dei és Marcel Lefevbre püspök Szent Pius szerzetesrendbeli neveltjei” menthetik meg a katolikus egyházat és a világot.
Andreas Laun salzburgi püspök ugyanerre a kérdésre apokaliptikus választ adott. Szerinte a fatimai jóslat nem egy új háborúról, hanem egy fenyegető, tömeges hitehagyásról szól. Ő még egy egyházüldözést is lehetségesnek tart, hiszen „az EU-krízis Ausztria körül megmutatta, hogy a vezetőket az igazságosság legelemibb szabályai sem érdeklik, ha saját előnyükről van szó”. Persze Laun püspök nem Schüssel kancellárra gondol, aki nem mulasztja el nyomatékosan emlékeztetni az osztrákokat katolikus elkötelezettségére, és aki - mert kancellár akart lenni - szövetkezett a rasszista, idegengyűlölő Haider-párttal.
Az új szabadságpárti-néppárti kormány programja lényeges pontokban ellentmond annak, amit egyes egyházi szervezetek hivatalosan képviselnek, ez a haladó „keresztény” álláspont azonban nem nagyon népszerű az egyház vezetői között.
Ahol a katolikus egyházon belül kritikát fogalmaztak meg, az ellenzőket azzal az érveléssel némították el, hogy ebben a történelmi helyzetben nem szabad a Néppártot „hátba támadni”. A rasszizmust és idegengyűlöletet általában elítélő katolikus szervezetek azért is hallgatnak, mert anyagilag függenek a püspöki konferenciától.
Az egyház nem maradt néma - olvasom a konzervatív Die Pressében, amely egy, a katolikus egyház tulajdonába tartozó médiacég lapja -, épp most lépett porondra a püspökök konferenciája a „nemzeti egységért”, amely - összetévesztve az osztrák kormányt a néppel - visszautasítja a 14 EU-állam lépéseit a bécsi kormány ellen. Így aztán - nolens volens - cinkosként támogatnak egy olyan kormánykoalíciót, amelynek egyik pártja rasszista uszítással sikert ért el.
Az olasz püspökök napilapja, az Avvenire kezdettől fogva pártolta Schüsseléket, és a Rómában élő szélsőségesen konzervatív osztrák bíboros, Alfons Stickler, aki annak idején szorgalmazta az antiszemita választási kampány után megválasztott Waldheim elnök meghívását a Vatikánba, Haiderék mellé állt.
Emlékezzünk: a vitatható tevékenységű XII. Pius 1948. december 24-én levelet írt az amerikai egyházat képviselő Cincinnati érsekének, amelyben síkra szállt azért, hogy amikor erre a gazdasági lehetőség megvan, „akkor nem szabad kifogásokkal megtagadni a nincstelen idegenek beutazását”. A Vatikán és az osztrák klérus egy része éppen akkor szorgalmazta a náci háborús bűnösök mentését és kivándorlását. Ma az osztrák egyház kettős politikát folytat. A Caritas tisztségviselői valóban ezekre a hagyományokra támaszkodva kritizálták a volt kormányt is, amely Haiderék nyomására annak politikáját valósította meg a külföldiek ellen. Ma is ezt teszik.
Amikor nemi erkölcsről van szó, a katolikus egyház minden másként gondolkodást hangosan elítél, de amikor Haiderék durva rasszizmussal agitálnak, akkor az érsek és a püspökök mélyen hallgatnak. Talán a legnagyobb irónia, hogy az EU az egyház által is gyakran hangoztatott keresztény és humanista értékekre hivatkozva indított lépéseket az osztrák kormány ellen, és ez az, amit az osztrák katolikus egyház elítél. Az osztrák katolikus egyház egyszerre akar erkölcsi és politikai tényező lenni, és ha a kettő között ellentét van, akkor többnyire nem az erkölcsi szempont a döntő. Quod erat demonstrandum.

Évente több tízezren lépnek ki

Rekordot ért el tavaly Ausztriában a katolikus egyházból való kilépések száma: 44 ezer 359 katolikus fordított hátat egyházának.
Az Osztrák Püspökkari Konferencia egyik belső irata szerint az egyházat tavaly elhagyók száma még az eddigi 1995-ös csúcsértéket is meghaladta. Annak idején, a Hans Groer bíboros körüli botrány kirobbanásának évében 44 ezer 304-en léptek ki a katolikus egyházból - jegyzi meg az APA osztrák hírügynökség. (A bíborosnak le kellett mondania 1995-ben, miután fiatalkorúak, köztük egykori szeminaristák és kispapok szexuális zaklatásával vádolták.) A Groer-ügy óta eltelt öt évben csaknem 200 ezer tag hagyta el az osztrák katolikus egyházat.
Az osztrák hírügynökség értesülései szerint a püspökkari konferencia húsvét előtti tavaszi ülésén már megvitatták az egyházból való kilépésekről szóló jelenlegi számadatokat. Ezt azonban Erich Leitenberger, az Osztrák Püspökkari Konferencia sajtószóvivője szerdán egy megkérdezésre válaszolva cáfolta, mondván: „Az egyházból való kilépések sohasem képezték a püspöki konferencia témáját.”