Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Reno újabb ostroma

A texasi Waco után talán joggal mondhatná a szemlélő, hogy Janet Reno amerikai igazságügy-miniszter kissé túl könnyedén rendeli el a fegyveres beavatkozásokat. Amikor azonban nagyszombaton hajnalban a bevándorlási hivatal fegyveresei behatoltak Lazaro González miami házába, hogy kiszabadítsák a hatesztendős Eliánt és a gyerek viszszakerülhessen az apai gondozás alá, akkor meg kell vallani: Justicia mérlegének serpenyője az ő oldalukra billent.

Az érem másik oldala azt mutatja, valószínűleg kissé finomabban is véghez lehetett volna vinni a dolgot, de a megfontolás egyrészt az volt, hogy a házban fegyvereket tartanak, másrészt a kubaiak esetleg tömegesen lépnek fel a fiúcska kiadásának megakadályozására.
A józan ész azt sugallja, hogy egy jogilag teljesen világos és kézenfekvő ügyről van szó. A kis Eliánt az édesanyja elhozta Kubából, és komoly veszélynek tette ki egy semmiféle biztonságot nem nyújtó, törékeny tengeri járművön, ami el is süllyedt, és ő életét vesztette. A gyermek valami csoda folytán megmenekült, és Floridában élő rokonaihoz került. Az édesapja, aki elvált a mamától, és második feleségével, valamint Elián féltestvérével Kubában él, az apa jogán magához akarta venni első házasságából származó fiát, és benyújtotta ez irányú kérelmét.
A floridai rokonság azonban nem óhajtott eleget tenni kívánságának, és erőszakkal Amerikában akarta tartani a gyereket azzal a lehetetlen indokkal, hogy a kisfiú menedékjogot kért az Egyesült Államok hatóságaitól. Az ügy végül eljutott a Legfelsőbb Bírósághoz, az igazságügy-miniszterhez és az elnökhöz, majd politikai kérdéssé lépett elő.
A tárgyalások egyre csak folytak, végül Fidel Castro kubai diktátor engedélyezte a gyerek apjának, hogy családostól az Egyesült Államokba jöjjön. Ez persze olaj volt a tűzre, mert a rokonság floridai része tudni sem akart a gyerek apjáról, és végül egy helyi bírósághoz fordult, amely kimondta, hogy a fiúcskának mindaddig Amerikában kell maradnia, amíg a menedékjogi kérelem sorsa el nem dől. Az apa jogi képviselője azonban azt követelte, hogy a kisfiút addig is ki kell adni az édesapjának.
Megindultak a tárgyalások és az egyezkedések, de nem tudtak dűlőre jutni a feltételeket illetően, és ez volt az a pillanat, amikor Reno miniszter Clinton elnökkel egyetértésben elhatározta a gyerek kiszabadítását. Lett is belőle egetverő politikai kalamajka.
A Szenátus republikánus vezetői vizsgálatot követelnek az Igazságügyi Minisztérium lépésének kivizsgálására. Al Gore alelnök, a Demokrata Párt elnökjelöltje szintén távolságtartó volt a kormány erőszakos intézkedéseivel kapcsolatban. Gore egy rádióinterjú során kifejtette: „Én megkísérelném a család összehozását, de nem így, hanem bíróság segítségével. A törvényszék eljárása ilyen körülmények között általában az, hogy az életben maradt szülő gyámsága alá helyezik a gyereket, ezt csak rendhagyó helyzet változtathatja meg, amikor is a gyerek jól felfogott érdeke kerül előtérbe.”
George W. Bush, a republikánusok esélyes elnökjelöltje reményét fejezte ki, hogy a kormány meg tudja győzni a kubai Gonzálezt, hogy disszidáljon, és telepedjen le családjával az Egyesült Államokban. „A kép, amit Amerika nagy része látott, és amit én is láttam, hogy a fiúcskát automata fegyverekkel állig felszerelt hatóság hurcolta el, minden bizonnyal nem az, ami Amerikára jellemző. Én azt reméltem, hogy tárgyalásos úton is meg tudják oldani a kérdést” - mondotta.
Ezzel szemben a CBS tévéhálózat felmérést készített, amelynek eredménye szerint az amerikaiak többsége, pontosabban 57 százaléka úgy vélte: a szövetségi közegek csupán azt tették, ami szükséges volt a törvény előírásainak keresztülviteléhez. Rudolph Giuliani, New York polgármestere, aki indul a szenátori cím elnyeréséért, „rohamosztagnak” minősítette a hatóság embereit, akik elvitték Elián Gonzálezt, és véleményét továbbra is „helytálló bírálatnak” tekinti. „Megértem a törvény érvényesítésének igazi mivoltát, valamint azt, hogy ki hozza a határozatokat. Talán jobban is, mint a legtöbb ember. Kijelentésemet egyszerűen bírálatnak szántam Reno igazságügy-miniszter és Bill Clinton ellen” - szögezte le Giuliani.
Hillary Clinton, a polgármester ellenfele a szenátusi címért folyó versengésben hangsúlyozta: „Helytelen volt, hogy rohamosztagnak nevezte a szövetségi közegeket, és azt hiszem, hogy a vezetők joggal követeltek bocsánatkérést tőle. Remélem, hogy ez meg is fog történni. Úgy kell az egészet tekintenünk, ahogy igazában van: egy kisfiút lelkileg bántalmaztak, majd egyesítették édesapjával. Én csak dicsérni tudom a papát, hogy nem hivalkodik nyilvánosan, és nem használja ki tovább a gyereket. Szeretném, ha mindenki felhagyna azzal, hogy politikai jelképként kezelje ezt a kisfiút.”
Jóllehet a kisfiút végre apja gyámsága alá helyezték, de a család floridai tagjai, akik azt hiszik, hogy birtokon belül vannak, hiszen az események az Egyesült Államokban játszódnak, nem akarják annyiban hagyni az ügyet. Kedden Miami kubaiak által lakott negyede, amelyet „Kis Havanna” néven emlegetnek, munkabeszüntetést rendezett, amelynek keretében bezártak az üzletek, és a legtöbb kubai nem ment be dolgozni.
Az ő politikai szempontjuk természetesen más, mint a pártoké. Ezek az emberek a kommunista Castro ellen, Kuba felszabadításáért harcolnak, így talán kissé szenvedélyesebben állnak hozzá a dologhoz. Szem előtt kell tartani persze azt is, hogy az Egyesült Államok aláírta a Helsinki Egyezmény Családegyesítési Szerződését, tehát ezt érvényesítenie kell még akkor is, ha történetesen, mint jelen esetben, két tűz közé kerül. Ennek fényében pedig el kell fogadnunk Patrick J. Leahy vermonti szenátornak - a Szenátus Igazságügyi Bizottsága legmagasabb rangú demokrata tagjának - véleményét Janet Reno lépéséről: „Azt tette, amit kellett! Kezében volt a házkutatási engedély. A gyámság az apa jogát képezte. A család elkerülhette volna, hogy ez történjék. Bár megtette volna!”