Szlazsánszky Ferenc
Per a rágalmazásról

Az elsőfokú ítélet szerint rágalmazás bűntettét követte el Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója és Kertész Péter közíró, mert egy 1994-es sajtóközleményben úgy vélték, Mónus Áron közösség ellen uszított a Nap Tv hat évvel ezelőtti adásában, amikor azt állította: Hitler tehetős zsidók támogatásával valósította meg hatmillió zsidó szisztematikus kiirtását.

Az ügy gyökerei 1991-ig nyúlnak vissza: akkor jelent meg Mónus hírhedt könyve Összeesküvés: a nietzschei birodalom címmel, melyben a szerző „új adatokra” hivatkozva többek között azt állította, hogy a holokausztért tehetős szabadkőműves zsidók a felelősek, mert Adolf Hitler az ő támogatásukkal jutott hatalomra, és az ő pénzügyi támogatásukkal valósította meg a hatmillió zsidó életébe kerülő népirtást.
Mónust akkor ismeretlen személyek feljelentették kisebbség elleni izgatás vádjával, ám a Csongrád Megyei Bíróság felmentette az írót. Mónus a felmentő ítélettől vérszemet kapott: a legkülönbözőbb fórumokon kezdte terjeszteni nézeteit. 1994-ben a Nap Tv-ben is megismételte, hogy a vészkorszakot maga a zsidóság idézte elő, majd hozzátette: nincs ez másként napjaink Magyarországán sem, ahol a bíróságon bejegyzett zsidó befolyású szabadkőműves-hálózat végzi a dolgát. (Mónust egyébként annak apropóján hívták meg a műsorba, hogy „a magyarság nevében” feljelentette Horn Gyula akkori miniszterelnököt, mert nyilvánosan megkövette a holokauszt borzalmait túlélt zsidóságot.)
A Mazsihisz ekkor sajtóközleményben reagált az adásban elhangzottakra: mint írták, Mónus kijelentései kimerítik a közösség elleni izgatás bűntettét, ezért nem maradhatnak megtorlás nélkül.
Mónus ellentámadásba lendült: rágalmazás miatt feljelentette a Mazsihiszt, Zoltai Gusztávot és Kertész Pétert.
A szerdán kezdődött büntetőperben Mónus mint magánvádló képviselte a vádat, mert az ügyészség a tények ismeretében nem tartotta szükségesnek közvád emelését.
„Nem az állítólag elpusztított hat- vagy tizenkétmillió zsidóról beszéltem, hanem a Hitlernek juttatott zsidó támogatásról” - állította többek között vádbeszédében Mónus, majd emlékeztette a jelenlévőket, hogy ezen kijelentéseiért egyetlen bíróság sem ítélte el.
„Felháborítónak tartom, hogy holokauszt-túlélőként egy olyan per vádlottja vagyok, amelyet egy holokauszt-tagadó indított” - mondta a tárgyalás során Zoltai Gusztáv, majd Kertész Péterrel egyetemben kijelentette: ma is vállalja a per tárgyát képező sajtónyilatkozat minden mondatát.
Mónus több pontot sérelmezett a Mazsihisz közleményéből: azt, hogy „hírhedtnek” nevezték, azt, hogy elméletét az 1992-es, többek által náci hangütésűnek tartott Csurka-dolgozathoz hasonlították (a bíró megfogalmazása szerint „lecsurkázták”), valamint azt, hogy a közlemény szerint kimerítette a közösség elleni izgatás fogalmát.
A bíróság nem jogerős ítéletében megszüntette az eljárást, ugyanakkor rágalmazás miatt megrovásban részesítette Zoltai Gusztávot és Kertész Pétert. Az indoklásból megtudtuk, hogy a közlemény egyetlen eleme ítéltetett rágalmazásnak: az, amelyik közösség elleni izgatás elkövetésével vádolta Mónust. A bíró kifejtette, azért marasztalja el a vádlottakat, mert annak tudatában fogalmazták meg az inkriminált mondatot, hogy egy korábbi jogerős ítélet felmentette Mónust a közösség elleni izgatás vádja alól. Más szóval Zoltai és Kertész nagy nyilvánosság előtt mondott ellent egy bírósági verdiktnek.
A vádló az ítélethozatal után súlyosbításért, a vádlottak felmentésért fellebbeztek.
Kertész Péter lapunk kérdésére elmondta: logikátlannak tartja, hogy míg a „náci hangvételű” minősítés miatt nem marasztalta el őket a bíróság, a „közösség elleni izgatás elkövetését” rágalomnak ítélte. „Ha egyszer egy nyilatkozat vagy egy könyv náci hangvételű, miként lehetséges az, hogy szerzője nem uszított általa?” - tette fel a költői kérdést az író.
Kertész továbbá azt is elmondta, hogy a tárgyalás másnapján Mónus telefonon kereste fel, s alkut ajánlott: amenynyiben Kertész eláll a felmentés iránti fellebbezéstől, ő sem kéri a súlyosbítást.
„Úgy látszik, »megszeretett«, aminek az lehet az oka, hogy a pereskedés során egy egyetemi jó barátjáról kiderült, hogy az én bátyám” - adott magyarázatot a váratlan fordulatra Kertész.