Vissza a tartalomjegyzékhez

Tóth Eszter
Melyik utat válasszuk

Előző számunkban kétrészes cikket indítottunk a Magyarországon leginkább elterjedt alternatív iskolatípusokról azzal a céllal, hogy megkönnyítsük az érintettek számára az eligazodást. Múlt heti írásunkban a Rogers és a Waldorf iskolákról írtunk (), most pedig a Freinet- és a Montessori-féle pedagógia hátterével foglalkozunk.

A Freinet-féle módszerek

Celestin Freinet neve kevésbé ismert Magyarországon, mégis az általa használt pedagógiai eszközök némelyike szinte minden iskolában jelen van: elég csak a faliújságokra vagy a kiselőadá-sokra gondolni. Freinet, aki az I. világháborúban életveszélyesen megsebesült, egész életét arra tette fel, hogy olyan humánus szellemben tanítson, aminek következtében a következő generációknak nem kell majd ilyen borzalmakat átélniük. Szerinte az oktatási rendszer is felelős a háborúkért, mivel „az agyakat a háborús revans gondolatával igyekeznek megtölteni”.
Freinet újításainak egy része abból származott, hogy sebesüléséből nehezen épült fel - új módszereket keresett, hogy ne kelljen állandóan beszélnie. Tanítványaival felfedezte a falut és környékét (osztálykirándulás), növényeket, állatokat gondoztak, majd mindennek megörökítésére szereztek egy nyomdagépet is. Megkezdődött az iskolák közötti levelezés, amit a fotók, különböző kézimunkák, magnószalagok készítése és iskolák közötti cseréje követett. A II. világháború előtt irigyei elmozdították iskolájából, de ettől Freinet nem kedvetlenedett el: menekült zsidó gyerekek, saját gyereke és annak baráti köre elég volt neki ahhoz, hogy létrehozzon egy magániskolát. Iskolájába utcagyerekeket és spanyol polgárháborús árvákat is felvett: utóbbiakkal megkezdhette a többkultúrás oktatást, így újságjukban a francia mellett a spanyol nyelv is megjelent. Freinet könyveket is írt, többek között a mindennapi nevelési problémákról, valamint a nevelés és az emberi haladás összefüggéséről.
Magyarországon számtalan pedagógiai intézményben alkalmazzák már óvodás kortól Freinet módszereit. Egészen kicsiknél a szabad önkifejezés technikái jelennek meg: szabad rajz, szabad vita (beszélgetőkörök), zenei alkotás, mozgásos önkifejezés, színpadi kifejezés, a már írni tudóknál a szabad fogalmazás, technikai és audiovizuális alkotások. Az iskolák közötti levelezés, látogatás, iskolai újság, szerkesztés és nyomtatás, rádiózás - Freinet kommunikációs technikái - sajnos nálunk nem igazán terjedtek el. Környezettanulmányozó technikáiból is érdemes lenne még néhányat átvennünk: az újságok kritikai tanulmányozását, a gazdasági jelenségek figyelemmel kísérését.
Freinet módszereit a pedagógusok leginkább egymástól tanulják. Magyar-országon évente rendeznek Freinet-találkozót, ennek fő szervezője és támogatója a Magyar Freinet Alapítvány.

A Montessori iskola

Maria Montessori pedagógiai reformjainak hazai központja a budapesti Montessori Társaság, amely a Montessori Oktatási Centrum fenntartója. Gyermekközpontú szemlélettel, speciális eszközkészlettel oktatnak. A Montessori eszközök célja, hogy egy-egy ismeretet több érzékszervi csatornán keresztül tapasztalhasson meg a gyermek. Az iskola integrált osztályokkal dolgozik, hároméves korcsoportonkénti összevonásban (6-9 év, 9-12 év stb.). A hagyományos tárgyak mellett társas viselkedést, a mindennapi élet gyakorlatát, sőt kozmikus ismereteket is oktatnak.
Montessori a maga korában jelentős karriert futott be: Olaszország első orvosnőjeként fogyatékosokkal és elmebetegekkel foglalkozott, ezután vált világhírű pedagógussá, munkája során együttműködött az Indiai Teozófiai Társasággal is, egyébiránt mélyen elkötelezett katolikus volt. Úgy gondolta, hogy ahogyan a rabszolgák és a nők felszabadítása is megtörtént, most megérett az idő a gyermekek felszabadítására. Szerinte a gyerekek csak anyagilag függenek a felnőttektől, akiknek az a fő feladatuk, hogy számukra kellő környezetet teremtsenek, olyan foglalkozási módokat nyújtsanak, amelyek jobban elősegítik fejlődésüket. A vallásos meggyőződés kialakítását Montessori nagyon fontosnak tartotta, az iskolai kápolnában minden felszerelést a gyerekek méreteihez igazított, misekönyvet írt számukra, hogy értsék is, ami a szertartásokon történik. Az eredetileg óvodás korú gyermekekkel foglalkozó pedagógus-orvos az általános és középiskolai oktatásra is alkalmazta módszereit, mindvégig megőrizve a gyermekközpontú szemléletet. Véleménye szerint új tanítótípusra van szükség, aki a háttérből szolgálja a gyermeket, megadva mindazt, amire a fejlődéséhez szüksége van. Ez az úgynevezett passzív tanítás azonban sokkal inkább illik a női lélekhez, mint a férfiakéhoz, így nem meglepő, hogy iskoláiban a tanítók aránya (akkoriban ez érdekesség volt) a női nem túlsúlyát mutatta.