Csereklyei Márta
Florida, a húsvét félszigete

A tavasz beköszöntét szerte a világon már jóval azelőtt megünnepelték, hogy vallásos tartalommal vegyítve a húsvéttal kapcsolták volna össze. A tavasz szinte valamennyi kultúrában az élet újjászületését és a termékenységet szimbolizálta, ezért terjedt el olyan jelképek használata, mint például a tojás, a bárány, a kiscsirke, a nyuszi vagy a kisbaba.

Csuklyában vezekelnek a dél-spanyolországi Andalúziában a San Gonzalo rend tagjai.
Turistalátványosság    Fotó: Reuters

A tojást már az ókortól kezdődően számos kultúra az univerzummal azonosította: rómaiak, gallok, perzsák, kínaiak mind festettek, díszítettek tojásokat, melyekkel az újév kezdetén ajándékozták meg egymást.
Egy lengyel történet szerint egyébként a kereszt tövében állva Szűz Mária is tojásokat osztogatott a római katonáknak, hogy azok kegyelmesebben bánjanak Jézussal. Lehulló könnycseppjei különböző csodálatos színekre festették a tojásokat. Amikor a negyedik századtól kezdődően a nagyböjt alatt tilossá vált a tojás fogyasztása, tartósítás céljából az emberek megfőzték őket. Ekkor alakult ki az a szokás is, hogy a szülők által a kertben elrejtett tojásokat a gyermekeknek kellett megkeresniük.
A nyuszi csak később csatlakozott a tavaszi szokások köréhez: egy német könyv 1682-ben számolt be először a „tojáshozó” nyusziról. A tojás aztán számos húsvéti játék alapjául is szolgált: a szláv országokban él egy Kokatisja nevű játék, mely leginkább az üveggolyózáshoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy főtt tojással játsszák. A fiúk ilyenkor kimennek a rétre, és elgurítják a tojásokat. Ha valamelyik megreped, azé lesz, akinek a gurítása megrepesztette. Számos faluban a húsvéti tojások héját a folyókba és patakokba szórják, hogy a libák és a kacsák termékenyek legyenek abban az évben - hiszen a tojás a termékenység szimbóluma is.
A világ különböző tájain a legkülönbözőbb hagyományok élnek a húsvéttal kapcsolatosan. Franciaországban például nagypéntektől egészen húsvétig hallgatnak a harangok. Az anyukák ilyenkor azt mondják gyermekeiknek, hogy „a harangok Rómába repültek”. Ezért aztán húsvét reggelén a francia kisgyermekek a kertbe rohannak, hogy láthassák, „hogyan repülnek vissza a harangok Rómából”.
Németországban számos vidéken örömtüzeket gyújtanak, s húsvéti dalokat énekelve körültáncolják, illetve átugrálják őket. Néhány vidéken a napot szimbolizáló, meggyújtott szalmabálákat gurítanak le a hegyoldalról.
Svédországban a gyerekek boszorkánynak öltözve dugdossák ismerőseik postaládájába a húsvéti kívánságaikat tartalmazó kártyácskákat, melyeknek nem szabad felfedniük küldőjük kilétét. Az igazi boszorkányok elriasztására viszont petárdákat dobálnak. A húsvéti mulatságokhoz az is hozzátartozik, hogy a nagycsütörtök előtti napon mindenféle mulatságos feliratokat ragasztanak egymás hátára - a cél természetesen az, hogy az illető ezt egész nap ne vegye észre.
Közismert, hogy a rejtélyes kőszobrairól híressé vált csendes-óceáni Húsvét-sziget a tavaszi ünnepről kapta nevét, ám talán kevesebben tudják, hogy a spanyol konkvisztádorok éppen virágvasárnap érkeztek meg Amerika földjére, amit ezért az ünnep spanyol elnevezéséről (Pasqua Florida, szó szerint „virágos húsvét”) Floridának kereszteltek el.
Mexikóban a húsvét a Semana Santa, azaz Szent Hét - a virágvasárnap és húsvétvasárnap közötti időszak - és a Pascua - a feltámadás vasárnapjától a következő szombatig tartó hét - kombinációja. A Semana Santa Krisztus életének utolsó napját, a Pascua pedig Krisztus feltámadását ünnepli. A legtöbb közösségben misztériumjátékkal emlékeznek meg Jézus földi életének utolsó napjairól; sok helyen a Fülöp-szigetek gyakorlatához hasonlóan valódi keresztre feszítések is történnek. Az ünnep kezdetét két héttel húsvét előtt éjszakai tűzijáték jelzi. Hajnalban aztán megkezdődik a vérző Jézus egy oszlophoz kötözött, életnagyságú szobrának - ez az El Senor de la Columna - körbehordozása. A szobrot selyemsálakkal takarják le, amelyeket napkelte után egyenként leszednek, és később, az év hátralevő részében elhalálozó rokonok, ismerősök temetésén, illetve családi ünnepeken használják fel újra. Amerre elviszik a szobrot, a házakat fehér, illetve vörös krepp-papírból készített virágokkal díszítik fel.
A Szent Hetet megelőző pénteket a mexikóiak a Fájdalmas Szűznek szentelik, akinek tiszteletére városszerte oltárokat állítanak fel. A mexikói húsvét pikantériáját egy csipetnyi politikai fűszerezés adja: az ünnep utolsó vasárnapján u-gyanis megégetik a júdásokat, akik valójában nem mások, mint kevésbé népszerű vagy éppen gyűlölt politikusokat ábrázoló, életnagyságú papírbabák.