Márer György, New York
Szomorú péntek, derűs hétfő

Az amerikai tőzsde szomorú időszakának könyvelhetjük el az április 11-től 14-ig terjedő napokat. Nem kellett persze szakértőnek lenni ahhoz, hogy meglássuk, az értékpapírok árai zuhanni fognak. A börze ugyanis az elmúlt két évben olyan mértékben emelkedett, hogy már a laikusok is tudták: jönnie kell a kiigazításnak. „Mindazok az emberek, akik azt hiszik, hogy a Wall Street tartozik nekik pénzzel, rájöttek, hogy tévedtek” - mondta Birinyi László, egy Connecticut állambeli piackutató cég elnök-igazgatója. Majd hozzátette: „A börze bizony nem így működik.”

Hát igen. Az elmúlt hétvégén ezt jó néhányan észrevették, és meg is sínylették. A technológia-érzékeny papírok meginogtak, és szinte a szabadesés sebességével kezdtek lefelé zuhanni. Különösképpen megmutatkozott ez a NASDAQ esetében, amely börze nagyrészt ilyen részvényekkel kereskedik. Az elmúlt két esztendőben ugyanis ennek a piacnak átlaga kétezer dollárról ötezer fölé ugrott, tehát két és félszeresére növekedett. A New York-i Tőzsde ipari részvényeinek úgynevezett Dow Jones átlaga is szinte megkétszereződött.
A baj talán ott kezdődött, hogy az idén az áremelkedések a vártnál jóval nagyobb arányban jelentkeztek. Egyes befektetők azonban abban reménykednek, hogy a részvényárak esése következtében az amerikai jegybank (Fed) az elkövetkezendő hónapokban mérsékelni fogja a kamatlábak emelését. „Hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy kézben lehessen tartani egy gazdaságot, amely az elmúlt hat hónapban több mint hat százalékos növekedést mutat, és teljes gőzzel halad előre. Alan Greenspan, a Fed elnöke nem engedheti meg, hogy levegye a lábát a fékről ebben a helyzetben” - vélekedett egy szakértő.
Felmerül azonban a kérdés: kinek is kedvez valójában ez a hatalmas gazdasági növekedés? Legelső sorban a technológiai, de ezen belül is főként a számítógépiparnak, hiszen a különböző cégek szinte havonta állnak elő olyan újításokkal, amelyek elavulttá süllyesztik az addigi módszereket, és szinte kötelezővé teszik az újdonságok megvásárlását. E cégek magas és középszintű vezetése ennek arányában óriási jövedelmekre tesz szert. Nem úgy az alsó régiók dolgozói. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy az átlagos amerikai család jövedelme - amely mintegy évi 44 ezer dollárra tehető - az elmúlt évtizedben kevesebb, mint 400 dolláros növekedést mutatott. Jelenti pedig ez azt, hogy ha csak az infláció hivatalos rátájának tízéves átlagát számítjuk, ennek a jövedelemnek vásárló értéke hozzávetőleg 30 százalékkal csökkent.
Minden bizonnyal ezeknek az adatoknak tudhatók be a tőzsdei áresések. Van azonban még egy hátulütő. A részvényvásárlók komoly hányada részben hitelre veszi a papírokat. No mármost, ha a börzén esnek az árak, akkor ezeknek az embereknek ki kell fizetniük a tartozásukat, ellenkező esetben az ügynökségek értékesítik egész részvényállományukat, tehát nincs meg az a lehetőségük, hogy várakozó álláspontra helyezkedhessenek, amíg esetleg újra felemelkednek az árak. Az így piacra dobott értékpapírok még fokozzák a telítettséget. Jó néhány befektető épp az ilyen hullámvölgyben akar vásárolni és nyerészkedni mások veszteségén.
Ez történt valószínűleg a hétfői napon, amikor is megindultak a vásárlások, és mind a NASDAQ, mind a New York-i Tőzsde majdhogynem teljesen visszanyerte a múlt heti veszteségeket. Az amerikai részvények áremelkedése ellenére a befektetők a jelek szerint óvatosnak mutatkoztak bizonyos csúcstechnológiai cégek részvényeivel szem-ben. Végül a keddi hasonló mérvű árfelszökések után mégis helyreállt a bizalom mind az egyéni, mind az intézményi befektetők körében. Annyi azonban bizonyos: az értékpapírbörze még talán sohasem volt olyan ingatag, mint jelenleg, még akkor sem, ha a borúra meg is jött a derű.
Elképzelhető, hogy a papírok áresése és a pánikkeltés csupán spekuláció műve volt, és egyelőre szó sincs igazi kiigazításról. Szerdán ugyanis megint hullámzó képet mutatott mindkét New York-i tőzsde, végül a Dow Jones 91, a NASDAQ 86 dolláros veszteséggel zárt. Ez viszont arra enged következtetni, hogy a magasan álló átlagok következtében az ingadozások már nem 5-10, hanem 80-100 dollár között fognak mozogni, tehát a befektető többet nyerhet, de többet is veszíthet. Az értékpapírbörzén persze biztosra senki sem mehet. Érvényesül az a régi mondás, hogy aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, azaz, aki nem ért hozzá, ne merüljön bele a részvényvételbe és eladásba, mert könnyen rajtaveszthet.