Munkatársunktól
Unalomig reklám

Ha valaki teljesen ki szeretné kerülni a reklámokat, akkor a média egyetlen részével sem szabadna kapcsolatba lépnie, sőt még az utcára sem igen tehetné ki a lábát. A reklám akarva-akaratlanul mindenkihez elér, mindenkit megérint, a fogyasztónak be kell érnie azzal, hogy bizonyos megjelenési formáit nem engedi be halló- és látókörébe - derül ki a Szonda Ipsos, a GfK Hungária és a Hoffmann Research közvélemény-kutató cégek felméréséből. A Magyar Reklámszövetség felkérésére készített tanulmány a rendszerváltás óta először vizsgálja az emberek reklámokkal kapcsolatos véleményét, a mai magyar társadalom reklámhoz való viszonyát.

Bosszantja a reklám?

A több ezer megkérdezett nem, kor, iskolai végzettség és lakóhely szerint reprezentálta az ország 15 évnél idősebb népességét. A kérdőív 22 kijelentésére adott válaszok alapján három alapvető attitűdcsoport alakult ki. Az úgynevezett „reklámellenesek” az összes megkérdezett 33 százalékát tették ki. Ők azok, akik a legtöbb negatív tulajdonságot tulajdonítják a reklámnak, és több-kevesebb sikerrel tudatosan ellenállnak a reklámok csábításának. Az úgynevezett „racionális” beállítottságúak, az összes megkérdezett 38 százaléka, a reklámözönben megtalálni véli a hasznos információkat, elfogadja, de az esetek zömében kritikusan szemléli a reklámot. Fogyasztási szokásait jellemzi, hogy ez a csoport költ leginkább reklámok hatására. Az „érzelmi beállítottságúak” (24 %) alapvetően érzelmi alapon közelítenek a reklámokhoz, az életet színesítő, unaloműző jelenségként kezelik azokat, viszont tudatos fogyasztási szokásaikra kevésbé gyakorol hatást.
A tanulmányból kiderül, hogy leginkább az édesség, az üdítőital, a kozmetikumok, tejtermékek és az autók reklámjai kedveltek, az élelmiszerek semlegesnek számítanak, ezzel szemben a mosószerek és a női higiéniai termékek reklámjait kifejezetten elutasítják.
A felmérés szerint a „rossz” reklám ismérvei a következők: hosszú, unalmas, túldicsérő, hazug, álomvilágot jelenít meg, vagy erotikával, testiséggel manipulál. Ezzel szemben a „jó” reklám ötletes, szellemes, rövid, tömör, figyelemfelkeltő és humoros.
A megkérdezetteket leginkább a televízióban a filmeket, műsorokat megszakító reklámblokkok zavarják. Mégis itt éri a legtöbb rekláminger az embereket, ugyanis a televízió alkalmas a legagresszívebb reklámközlésre. A Gfk Hungária kutatásai alapján kiderült, hogy a magyar emberek átlagosan 5 órát ülnek a televízió előtt (ez heti 35 óra, majdnem annyi, mint a munkahelyen eltöltött idő), az értelmiségiek között ez az arány „csak” napi 4 óra. Megállapítható, hogy minél képzettebb valaki, annál kevesebbet ül a varázsdoboz előtt. A postaládában található reklámanyagokat szintén nem kedveli a többség, viszont a legkevésbé az újságokban és a boltokban elhelyezett hirdetések zavarják az embereket.
A közvetlenül reklám hatására vásárolt termékek között az élen a mosóporok, üdítők, édességek és tejtermékek, vagyis az alacsony árfekvésű fogyasztási cikkek szerepelnek. Legkevésbé autót és a biztosító társaságok szolgáltatásait veszik meg az emberek reklám hatására.
Kiderült az is, hogy a fiatalabbakat sokkal inkább befolyásolja a reklám vásárlási szokásaik alakításában, mint az idősebb generációt. Sok megkérdezett azzal is egyetértett, hogy a reklámok negatív hatásai főleg a gyerekeket veszélyeztetik.
Összességében a leginkább egyetértésre talált, reklámmal kapcsolatos kijelentések a következők voltak: A reklámokat az unalomig ismétlik, túl előnyösen mutatják be a termékeket, és nincs szükség ennyi reklámra. A társadalmi célú hirdetéseket (drog, rák, AIDS-ellenes stb.) viszont a nagy többség (75 %) szerint érdemes lenne sűrűbben mutatni.