Hetek - IV. évfolyam, 17. szám, 2000. április 22

Színültig telt pohárhoz hasonlított leginkább a Tisza és a Zagyva Szolnoknál. Soha nem látott menynyiségű víztömeg hömpölygött végig az elmúlt napokban a folyómedrekben és az elöntött árterületeken. A szerdai tetőzéskor - ami akár még napokig eltarthat - a folyó vízállása elérte a lélektani határt jelentő 1041 centimétert. A védművek maximális terhelhetősége ugyanis itt fejeződik be. Tovább már nincs rovás, nem is volt soha. Az irdatlan víztömeget már csak homokzsákok tartják vissza a gátak koronáján való átcsapástól.

Kavicsokkal megrakott vagonokkal terhelik le a Zagyván a vasúti hidat. Emberi erőfeszítések Fotó: MTI

Már az elmúlt héten lehetett érzékelni a minden eddiginél nagyobb erőket felvonultató előkészületet a városban. A tavalyi árvíz legkritikusabb gátszakaszain jó egy hete megkezdték a töltések magasítását, s fólia került a kedvelt Tisza-parti és Zagyva-parti sétányok kőkorlátjaira is. Aztán jött a védelmi bizottság rendelkezése, mely szerint a parttól 15 méteres sávban minden létező dolgot, épületet el kell távolítani: legyen az lakóház, garázs, fáskamra. Aki önkezével nem vetett véget tulajdonának, annak másnap már buldózerek segítettek.
Tiszasülyről jött a hír: a hatalmas víztömeg alatt megcsúszott a töltés, csak a gyors beavatkozás mentette meg a települést a gátszakadástól.
A helyzet hétfőre Szolnokon is feszültté válik. A városban a megszokottól eltérően még késő este is kinn vannak az emberek, figyelik a vizet, valamint a környékén szakadatlanul dolgozó embereket, vízügyeseket, tűzoltókat, katonákat, önkénteseket. Sok a bámészkodó, nézelődő. A gátőrök, akik az események kulcsszereplőivé váltak, láthatóan feszültek, ahol csak lehet, igyekeznek távol tartani a passzív embereket a vízparttól. Vészhelyzet van, mondják. A gátakon dolgozók fáradnak, a hírek is egyre aggasztóbbak.
A parti szakasz a város egész területén nedves, áll a víz a járdákon, áznak, szivárognak a gátak. A forgalomtól elzárt területeken kívül a lezárt Tisza-hidat mentesítő Szent István hídhoz vezető út csupa latyak, sár, pedig napok óta nem esett itt eső. Ázik az utat védő, magasított töltés, meg kell támasztani, de az átfolyásokat itt sem tudják megakadályozni.
Hétfőről keddre virradóra beomlik a városból Debrecen felé vezető régi 4-es főút szakaszának egy része. Több méteres kráter keletkezik az út helyén. Szerencsére időben észlelik az omlást, az első komolyabb krízishelyzetre a lakosság, a polgári védelem, a tűzoltóság, a vízügy emberei egyként mozdulnak meg. Az ugyancsak töltés mellett haladó út alapja összegyűjtötte és az út alatt átvezette a vizet a mélyen fekvő kertvárosi rész felé, elöntéssel fenyegetve a mintegy ezer lakóépületet. A veszélyre különbözően reagáltak. Óriási riadalmat, pánik közeli hangulatot okozott az a tülkölő autós, aki fellármázta a kertvárost, s menekülésre szólította fel az ott lakókat.

Nem így a krízis elhárításán dolgozók. Egy helybeli lakó elmondása szerint soha nem látott erővel jelent meg a helyszínen azonnal mintegy ezer ember, s a járművel nem járható területen kézről kézre adogatva a homokzsákokat, lokalizálták a városrészbe betörni készülő vizet. Délelőtti ottjártunkkor a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (Fetivízig) emberei dolgoztak a gát és a beszakadt út vaslemezekkel történő megerősítésén. Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere szerint kár felelősöket keresni a történtekért. Arról egyértelműen csak a víz tehet.
Alig telik el néhány óra, kedd kora délután a helyi hírekben bemondják, a védelmi bizottság elrendelte a Szolnoktól 15-20 kilométerrel lefelé eső Tisza-szakasz melletti települések: Tiszavárkony, Vezseny, Tiszajenő kitelepítését. A városban különféle hírek keringenek. Egyesek tudni vélik, hogy Tószegnél, Szolnok határa alatt átszakadt a gát. Fotós kollégámmal a helyszínre indulunk. Az érintett településekre már csak kerülő földutakon lehet eljutni, mégis óriási a forgalom. A munkagépek mellett feltűnik a német SAT1 terepjárója, Tiszavárkony határában a TV2 közvetítőkocsija, Tiszajenő polgármesteri hivatalának bejárata előtt pedig a TV1 stábja tart fénypróbát. Szervezett kitelepítés nyomai semerre nem láthatók. Csak Tiszavárkonynál látjuk a Jászkun Volán üresen álló hat csuklós buszát. Aki csak él és mozog a faluban, a gátakon dolgozik, küzdenek a kertek alatt már több házat elöntött folyóval. A porták víz alatt, a falu szélén lévő telkeken már a kapuk kilincséig ér a víz. Az emberek biztonsági gátat építenek az első sor ház után, hogy ha a víz áttörik, legalább az első utcában meg tudják fogni. A férfiak java része teherautókon, pakolás, munka közben. Eddig 11 ház dőlt öszsze, ezek lakói rokonoknál, ismerősöknél húzódtak meg a faluban.

Az asszonyok kávéval, szendvicsekkel kínálják az utcán dolgozókat. Amikor a kitelepítésről kérdezősködök, a férfiak azt mondják, eltúlozta a sajtó egy kicsit a veszélyt. Csörögnek a telefonok, a rokonok, barátok aggódva, olykor hisztériázva érdeklődnek, hogy mi történik Várkonyban. Ők meg dolgoznak, nem adják fel, meg akarják menteni a falut. A polgármester az elrendelt kitelepítés hírére délután rögtönzött falugyűlést hív össze. A betegek, egyedülálló idős emberek egy része elhagyta a települést, Nagykátára meg Jászalsószentgyörgyre távoztak, de a többség maradni akar. Búsi Lajos, a védelmi bizottság vezetője a sajtó képviselői előtt kifejti, nem érti a helyiek viselkedését, akik szerinte nincsenek tudatában a tényleges veszélynek. Arra a hírre, hogy a kitelepítés elrendelésére a lakosságnak csak elenyésző hányada engedelmeskedett, Búsi Lajos úgy reagál: tényleges hatáskörrel kell felruházni a bizottságot. Az emberek maradnak, inkább védik a falujukat.
Az első lépcsőben veszélyeztetett Tiszajenő alig több mint ezres lélekszámú települése felé vesszük az irányt. Horthy Csaba polgármestertől megtudjuk, hogy a gátcsúszás a településsel szomszédos Vezseny felé következett be, s nagyobb menynyiségű víz áramlott be a környékbeli tanyákba, ahonnan ki kellett menekíteni az embereket. Információi szerint 8 helikopterrel, és a honvédség kétéltű teherszállító járműveinek segítségével sikerült stabilizálni a homokon álló, más módon megközelíthetetlen, megcsúszott gátat. A veszélyhelyzetet lokalizálták. A hivatalban siető emberek mindenfelé, az épület előtt teherautóból pakolják az ásványvizet, a tévéhíradó stábja kamerapróbát tart az alkonyodó településen.
- Polgármester úr, hogyan reagált a lakosság a kitelepítés hírére?
- Az emberek nagy része sírt. Most végzik az önkéntesek a felmérést: ki akarja elhagyni a települést? A többiek saját felelősségre maradhatnak. Hat vagon és négy Volán-busz áll az emberek rendelkezésére. Egyelőre nem veszik nagyon igénybe. Csak a betegeket szállítják el.
Már szürkületben indulunk tovább a legveszélyeztetettebb gátszakasz felé. Hogy merre kell menni a kanyargós földutakon, azt az elképesztő mennyiségű teherautó útvonala mutatja. Már sötétben érünk ki a kritikus szakasztól mintegy háromszáz méterre lévő területre, ahol generátorok fénye mellett dolgoznak, töltik a homokzsákokat az emberek. Vízügyesek, útépítők, katonák, önkéntesek, a polgári védelem emberei, tűzoltók. Mindenki tudja a dolgát. A közelben felbőg a katonai kétéltű motorja. A homokzsákokkal megpakolt jármű elindul a megcsúszott gát felé. Az éjszaka beálltával az egyetlen eszköz, amivel megközelíthető a sáros, víz alatt lévő elárasztott terület. Az Éduvízig győri munkatársa idézi fel a délután történteket:
- A gátmagasítást befejeztük, most már az átázott töltés megtámasztása a fő feladat. Vittük a zsákokat a szivárgó részekhez, de egyszer csak megindult a gát. Csúsztak le a zsákok, hiába volt minden erőfeszítés, itt már az emberi erő kevésnek bizonyult, a víz megindult a tanyák felé. Szinte egyik pillanatról a másikra iszonyatos erők mozdultak meg. Azon vettük észre magunkat, hogy a tanyák alól mindenhonnan megrakodott teherautók, emberek, traktorok jöttek. Azonnal itt voltak a polgári védelem emberei is, hamarosan pedig helikopterek érkeztek. Az egyetlen esély az volt, ha a megcsúszott gátat az aljában súlyokkal megrakjuk. A helikopterek homokkonténereket helyeztek a megcsúszott gát aljába. Bízunk benne, hogy sikerült megfogni a vizet.

A gátszakasz megcsúszásának hírére rendelte el a védelmi bizottság a környékbeli települések kitelepítését, az információ pillanatokon belül fenn volt Budapesten, s a kora délutáni hírek már bemondták a három falu kitelepítésének hírét. A falvakban kisebbfajta pánik tört ki, amit megerősítettek a falu határába érkező katonai helikopterek. Vezsenyben állítólag szirénázó mentőautó szedte össze a betegeket, ami tovább sokkolta a lakosságot.
A tiszai éjszaka beálltával ismerős arc a tömegben. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere a homokzsákokat lapáttal töltő emberek között.
- Három órakor érkeztünk a faluba, 120 embert és sok-sok gépet meg vagy nyolcezer homokzsákot hoztam - mondja.
- Kikből áll a csapat?
- Vízművek, fővárosi közterületfenntartó, csatornázási művek, polgári védelem, főpolgármesteri hivatal. Azért ide jöttünk, mert tegnap a polgári védelem körbetelefonálta a településeket, és már akkor látszott, hogy itt lesz a legnagyobb baj.
- Meglepő Budapest főpolgármesterét itt látni. Miért szánta el magát, hogy személyesen is részt vesz a munkában?
- Annak idején a Szegényeket Támogató Alappal kezdtem a pályafutásomat. Ott világossá vált számomra, hogy a szegénységet nem tudjuk megszüntetni, de az embereken tudunk segíteni. Világos, hogy itt sem mi mentjük meg Szolnokot és környékét, de iszonyú fontos az a segítségnyújtás, amit az ember ilyen esetekben személyesen tud adni. Lehet szervezkedni, nyilatkozni, de igazából kellenek az emberek.
- Meddig marad?
- Holnap délig.
Az emberek bizakodnak Vezseny és Tiszajenő között, hogy megfogták a csúszó gátat, s éjszaka már nem mozdul tovább. Az éjszaka beálltával a munka intenzitása alábbhagy. A sötétben csak az imádság marad, jegyzi meg az egyik munkás. Másnap hajnalban már lehet érezni, elmúlt a veszély. Az emberek kényelmesebbek, viccelődnek. A munka azonban még a lassú apadás után is hosszan eltart majd. Az előrejelzések szerint hosszú ideig tart az apadás, közben sem lankadhat a gátőrök ébersége, mivel a felázott gátak további erőpróbának vannak kitéve. Aztán meg, rebesgetik, jön a következő árhullám is. Egy hivatali dolgozó már azt méri fel az önkéntesek között, hogy húsvétkor kik dolgoznak majd, s milyen kárpótlást kapnak a gátakon töltött ünnepekért. Vannak, akik három, négy napja kinn élnek a gáton. Locsolkodásra most valahogy gondolni sem bírnak.