A magyar tévévilág sokféleképp és többnyire jogosan szapult légterében
valahol a latin-amerikai sorozatok és a reklámok közötti kicsiny űrben telepedett meg
egy műsor, a Heti hetes. A mára igen értékes reklámhordozó gazdája, az RTL Klub büszkeségévé
nőtte ki magát, körülötte jól tapintható kultusz fejlődött, szlogenje szerint még
„azok is nézik, akik nem szeretik”.
A vonzerő a kormánypártisággal távolról sem vádolható vitriolos humorban keresendő,
melyhez témát az előző hét közéleti, de legtöbbször politikai hírei biztosítanak.
Ezekből szemezget a műsorvezető, hat vendége pedig vérmérséklete és szókincse
szerint kommentálja a hírt: látszatra azonnali rögtönzésekkel.
Az alapkoncepció jogos. Mert a közéleti humort pont erre kell használni. Fricskát
adni az aktuális politikai hatalomnak. Paródia, sőt gúny tárgyává tenni a pökhendit,
ha kell, s milliók előtt lóbálni a „hatalmasra dagadt egó”-jú, közhivatalát
magánhűbérré alacsonyító miniszter pólóra nyomtatott arcképét. A szükséges
ellenpólus fontos része ez. A negyedik hatalmi ág, a sajtónyilvánosság egy szelete.
Errefelé tapogatózott a rendszerváltozás előtt például Hofi Géza a nyers proliargó,
illetve Sándor György a szójátékok és a szimbólumok eszköztárával.
Ma szabad a szólás, a médiasztárnak még sincs könynyű dolga. Ha nem elég harsány,
észre sem veszik, ha sikeres és divatos, azt várják tőle, mint Forrest Gump-tól a
filmben: mutasson utat a tömegeknek. Ezért egy a hétből nemrég szólt: csak szórakoztatni
akarnak.
A tempó viszont igazi piaci. A „nehézágyúk”, a törzsasztalnál ülők közt kiérlelt
és pattogó az interakció, a másik rezdüléseit is érzik, mondatait befejezik. Állandó
vaskos ugratásaikkal oly belterjes kört húztak maguk köré, ahová az időnkénti vendégek
nemigen tudnak betörni. A stúdióban ülők pedig odavannak a cikizésekért, a zaftos
trágárságokért, melyeknek csak egy részét sípolják ki utólag. Így süllyed az
eredetileg hiánypótló politikai humor a kocsmanyelv szintjére, s így kapja az utóbbit
kéretlenül az is, aki kizárólag az előbbire volna vevő, ha rest vagy gyenge a távkapcsoló
után nyúlni...
Pálfy Gyula