Vissza a tartalomjegyzékhez


Egy negyedik kérdező kérdései

Április 5-én Morvay Péter, a Hit Gyülekezetének szóvivője volt a Napkelte Kereszttűz című műsorának vendége. Ahogy a műsor elkezdődött, azonnal fölkaptam a telefont, hogy negyedikként kérdezhessek valamit, de a vonalak szünet nélkül foglaltak voltak; föltételezhető, hogy több száz „negyedik kérdező” ostromolta a stúdiót, közülük kettőt játszottak be.

Nem tudom, milyen mechanizmussal működik ez a nagyon demokratikus szellemiségű eljárás, csak föltételezéseim vannak. Minthogy előző nap tudni lehet, ki lesz a következő Kereszttűz vendége, a negyedikek már akkor kezdenek telefonálni. Ezeknek a hívásoknak egy részét rögzítik, majd gondosan kiválasztanak kettőt, és másnap bejátsszák őket. Nem tudom… csak tippelek, mint egy naiv civil. Lehet, hogy egészen másképp történik.
Szerettem volna megkérdezni, hogy miért gyanús, ha egy egyház, amely Magyarországon ugyan csak húszéves, de a mozgalomnak, amelyhez tartozik a világban, ha jól tudom, már hatszázmillió hívője van, hirtelen rohamos fejlődésnek indul. Ha a hittételek rokonszenvesek, az istentiszteletek rituáléja vonzó, modern, semmiféle véres emberáldozatot nem mutat be még szimbolikusan sem, központi életérzése az öröm, amiért Jézus jelen van, a
hívők fiatalok, modernek, senki nem tiltja meg nekik, hogy gondolkodjanak, a közösség jó, a gyülekezet tagjai szeretik egymást, és senkit nem kényszerítenek semmire; miért gyanús, ha egy ilyen, a legvonzóbb igényeket kielégítő közösség rohamosan fejlődik?
Második kérdésem az lett volna: ha az uralkodó hatalmi elit - magától értetődően abszolút független - ügyészsége a hittételekbe nem bír belekötni, nem természetes-e, hogy a közösség gazdasági tevékenységében próbál törvényszegéseket keresni? Ehhez szorosan kapcsolódik: miért gondolják a hatalom aktív gyakorlói, hogy egy ilyen nagy, és az értelmiségiektől sem elzárkózó, független civil szervezetnek nincsen elég jogásza, gazdasági szakembere, könyvelője ahhoz, hogy eleve kivédjen minden olyan gazdasági szabálytalanságot, melybe a közösséghez ellenségesen viszonyuló hatalom beleköthet?
Harmadik kérdésként azt tettem volna föl, miért kifogásolható, ha egy vallási közösség „burkoltan” politizál? Egy elemi emberi szabadságjogai gyakorlásában veszélyeztetett közösség nem joggal vonzódik-e olyan eszméhez, mely az emberi szabadság tiszteletét és a jogállamiságot tűzi zászlajára? Amikor a magyar római katolikus egyház a legkevésbé sem burkolt formában visel keresztes hadjáratot a szocializmus és a liberalizmus ellen, és nyíltan szólítja föl híveit, hogy szavazzanak a „keresztény” (az idézőjelet az indokolja, hogy a Hit Gyülekezete is keresztény vallás), konzervatív, jobboldali értékeket képviselő pártokra a kereszténydemokratáktól a MIÉP-ig bezárólag?
Nem szaporítom a szót. Ezeket a kérdéseket tettem volna föl a Hit Gyülekezete szóvivőjének, ha alkalmat kapok rá.

A Hetek egy állandó olvasója
(név, cím a szerkesztőségben)
***

Tisztelt Törzsolvasónk!

Nincs új a nap alatt. A pünkösd után rohamos növekedésnek indult ébredési mozgalom és a köreikben jelentkező szokatlan jelenségek (eksztatikus magatartás és hivatalos vallási keretekbe nem illeszkedő, csodás gyógyulások) már kétezer éve gyorsan kiváltották az akkori hatalmi elit ingerült reakcióját.
Előbb kihallgatással és fenyegetéssel, majd nyers hatósági kényszerrel próbálták meg a társadalom széles rétegét elérő mozgalom vezetőit rábírni arra, hogy hagyjanak fel a kor államhatalommal összefonódott, történelmi felekezeteinek kritizálásával. („Nem megparancsoltuk-é nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét” - interpellált az egyik korabeli frakcióvezető képviselő.)
A vallásügyi korlátozások azonban elégtelennek bizonyultak, sőt az apostolok az előzetes letartóztatásból is úgy szabadultak ki, hogy fogvatartóik csak a híradásokból értesültek arról: a gyanúsítottak tovább folytatják betiltott összejöveteleiket.
Ebben a helyzetben ült össze a kor parlamentje, a jeruzsálemi Szanhedrin, hogy napirendre tűzze a „Jézus-szekta” ügyét. Miután a meghallgatáson Péter újabb szélsőségesen társadalomellenes kijelentéseket tett („Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek”), a nemzeti és vallási tradíciók legfőbb védelmezőjeként fellépő egyik frakció határozati javaslatot nyújtott be, amelyben a halálbüntetés visszaállítását kezdeményezte a vallással kapcsolatos további súlyos visszaélések megakadályozására.
Ebben a helyzetben kért szót - zárt tárgyalás elrendelését kezdeményezve - egy közmegbecsülésnek örvendő államférfi, Gamaliel rabbi. Felszólalásában - amelynek jegyzőkönyvi pontosságú szövegét az Apostolok cselekedetei 5. fejezete őrizte meg - óva intette politikustársait attól, hogy elhamarkodott döntést hozzanak. Két álpróféta, Theudás és Galileai Júdás csúfos véget ért korabeli mozgalmára hivatkozva azt állította, hogy szükségtelen, sőt káros a hatalom közvetlen beavatkozása a lelkiismereti kérdésekbe. Ennél - figyelmeztetett Gamaliel - sokkal bölcsebb magatartás a semlegesség. „Hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács vagy e dolog, semmivé lesz. Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.” Az ülés résztvevői végül is megszavazták Gamalielnek a vallási tolerancia gyakorlati megvalósítására vonatkozó indítványát. Bölcsebben - véleményem szerint - mai utódaik sem tehetnének.

Üdvözlettel:
Morvay Péter