Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
Izraeli fegyverek Kínának

A keddről szerdára virradó éjszakára Clinton amerikai elnök magához hívatta Ehud Barak izraeli miniszterelnököt. A rendkívüli találkozó nem szerepelt egyik vezető e havi programjában sem, így az az izraeli közvéleményt ugyancsak meglepte. Az eredetileg kétórás megbeszélés időtartama végül kétszeresére nyúlt. Túlnyomó része négyszemközt zajlott, tartalmáról egészen idáig nem sok került napvilágra. Ám a politikai elemzők szerint a politikusok három témakörben folytattak kimerítő tanácskozást.


Ehud Barak izraeli kormányfő Csiang Cö-min kínai elnökkel Jeruzsálemben. Washington nem nézi jó szemmel    Fotó: Reuters

Minden bizonnyal sok szó esett a kínai-izraeli fegyvereladási üzletről. Az amerikai kormányzat ellenzi, hogy a zsidó állam Falcon típusú repülőgépre szerelhető radarrendszert szállítson a Tajvannal konfliktusban álló vörös Kínának. Az Egyesült Államokat ugyanis védelmi szerződés köti a szigetországhoz, amely szerint egy esetleges kínai támadás visszaverésében az amerikai légierőnek is részt kell vennie. Ebben az esetben viszont a légi radarrendszer súlyosan veszélyeztetné az amerikai pilóták életét.
Clinton az első, Iljusin teherszállító gépre szerelt radar leszállítása felett szemet hunyt, ám a további kettő szállítását kategorikusan ellenzi. Kedden Izraelbe érkezett hatnapos látogatásra Csiang Cö-min kínai államfő, és a radarügy a kínai fegyvervásárlási csomagterv keretében minden bizonnyal helyet kap majd a tárgyalások napirendjében.
A második napirendi pont Izrael Libanonból való kivonulásának ügye volt, amelyben az Egyesült Államok teljes támogatásáról biztosította a zsidó államot. Szíria nem ellenzi Izrael kivonulását, ám azt követeli, hogy az 1923-ban meghúzott népszövetségi határt vegyék alapul. Ehud Barak ezzel szemben az 1978-ban az ENSZ által elfogadott határra készül viszszavonulni. Barak szerint a Libanonban tartózkodó 300 ezer palesztin menekült sorsát Izraelnek és az autonómia hatóságnak az elvi keretegyezményben kell rendeznie, ezzel kihúzva a talajt a libanoni ellenkezés alól. Franciaország Kanada mellett hajlandó katonákat küldeni a békefenntartók kötelékébe, erről tárgyalt a héten Alain Richard francia hadügyminiszter Jeruzsálemben.
A harmadik napirendi pont természetesen az izraeli-palesztin tárgyalások ügye. Ehud Barak beleegyezett, hogy Dennis Ross és az amerikai közvetítőcsapat nagyobb szerepet kapjon az álláspontok közelítésében, és a tárgyaló feleknek segédkezet nyújtson egy határozattervezet megfogalmazásához. Az izraeli kormányfő Clinton előtt is megismételte javaslatát, hogy amennyiben májusban a palesztinok készek aláírni az elvi megállapodást, akkor Barak hajlandó egy százaléknál sokkal nagyobb (becslések szerint 10 százaléknyi) területet átadni az autonómiának. Ha nem írják alá, akkor ez a szám alig haladja majd meg az egy százalékot.
Barak ígéretet tett arra, hogy nem annektálja a Jeruzsálem környéki arab falvakat, Abu Dist és Anatát, mivel Izraelnek nem fűződik érdeke újabb 50 ezer palesztin lakosnak a zsidó államba való csatlakoztatásához. Így lehetővé válik, hogy az autonómia egybefüggő területtel rendelkezhessen. A főbb pontokon azonban nincs megegyezés. Így a palesztinok továbbra is követelik a menekültek hazatérési jogának elismerését és Kelet-Jeruzsálemet, hogy megalapíthassák államuk fővárosát.
Izrael nem vállal felelősséget a menekültekért, és nem hajlandó őket saját területén befogadni. A zsidó állam kész elfogadni a palesztin állam kikiáltását a Jordán folyótól nyugatra fekvő terület 50 százalékán. A palesztinok ezzel szemben legkésőbb szeptember 13-án ki akarják kiáltani függetlenségüket a Nyugati-part és Kelet-Jeruzsálem egészére. Ebben a szakaszban Izrael ellenzi a végső határok kijelölését. Izraeli álláspont szerint egyébként a keleti határ a Jordán völgye, de nem a Jordán folyó lenne. Ezzel szemben a palesztinok azt követelik, hogy Izrael vonuljon vissza az 1967-es határokra, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is, és csak kisebb igazításokat eszközöljenek. Ezen felül a palesztinok követelik, hogy Izrael számolja fel a zsidó településeket. Erre a zsidó állam nem hajlandó, sőt nemcsak a tömbökbe csoportosított települések, de a hozzájuk vezető utak feletti fennhatóságot is meg kívánja tartani.
Az álláspontok igen messze állnak egymástól, és nem valószínű, hogy egy hónap alatt bármiféle előrehaladás várható lenne. Clinton és Barak mindenesetre megegyeztek abban, hogy május második felében ismét találkoznak, és áttekintik, hogy milyen lépések történtek a palesztin- izraeli véleménykülönbségek áthidalásában.


Kimosdatták Arafatot

A német szövetségi államügyészség úgy határozott, nem indít nyomozási eljárást Jasszer Arafat palesztin vezető ellen az 1972-ben Münchenben elkövetett olimpiai merénylet ügyében - jelentette a Focus című német hírmagazin. Az államügyészség azt vizsgálta, vajon tekinthető-e a palesztin politikus tettestársnak az izraeli sportolók elleni merényletben. A lap értesülése szerint a német kormány attól tart, hogy az Arafat múltját firtató nyomozás árthat Németország hírnevének, valamint negatív irányba befolyásolhatja a közel-keleti békefolyamatot is. A Focus szerint a szövetségi ügyészség héthónapos vizsgálódás után jutott arra az eredményre, hogy nem bizonyítható Arafat tettestárs volta a müncheni merényletben.
Eközben a palesztin közvélemény-kutató központ vasárnap nyilvánosságra hozott felmérése azt mutatja, hogy Arafat népszerűsége február óta 8 százalékot esett: szemben az akkori 47 százalékkal, ma a megkérdezett 1307 személy 39 százaléka támogatja a palesztin vezetőt. Ez a 39 százalék a legalacsonyabb népszerűségi mutató, amit Arafat elért, amióta 1994-ben visszatért a Gázai övezetbe.
Ugyancsak visszaesett, a decemberi 50 százalékról 46-ra csökkent azok aránya, akik bíznak abban, hogy a békefolyamat - Arafat ígéretének megfelelően - a palesztin állam szeptemberi kikiáltásában fog kicsúcsosodni. Emellett február óta 5 százalékkal - 39-ről 44-re - nőtt azok száma, akik helyeslik az Izrael elleni fegyveres támadásokat. (MTI)