Vissza a tartalomjegyzékhez

Grüll Tibor, Ruff Tibor
Jövőre az Édenkertben

„Földi Paradicsom, elsülylyedt Atlantisz, Eldorádó, Boldogok szigete, Tündérvölgy” - ilyen és ehhez hasonló neveken emlegették az emberiség letűnt, „aranykori” állapotát különféle korok és népek. Legendák, mítoszok születtek csodálatos tájakról, szigetekről, hogy a korlátlan örömök birodalmának álomképeit fessék hallgatóik elé. A pogány civilizációk mitikus elbeszélései azonban csak halvány visszfényei annak a letűnt világnak, amelyet a Biblia „Édenkert” néven említ. Ráadásul a Szentírás az Éden elvesztését olyan őstörténetnek mutatja be, melynek spirituális, materiális és morális következményei mai napig is meghatározzák az anyagi világ törvényszerűségeit, bolygónk és az emberiség helyzetét, állapotát.

) Az elbeszélést a hét görög bölcs egyikének, Szolónnak szájából halljuk, aki maga is Egyiptomban hallotta. Az egyiptomi templomokban megőrzött írásos feljegyzések ugyanis a görögök elképzelése szerint az emberiség legrégibb írott hagyományát testesítették meg: Egyiptom maga volt az emberiség emlékezete.
Egyes bibliamagyarázók Ezékiel próféta egyik kijelentésére alapozva azt állítják, hogy az egykori Édenkert nem semmisült meg a vízözönben, hanem Isten természetfölötti beavatkozása következtében a földalatti világba, a Seolba süllyedt le (31,8-18).
Az Éden a boldogság, béke és ígéretes kezdet mellett fájó emlékévé is vált az emberiségnek. Olyan távoli és elvesztett hely, ahol az Isten és a Sátán közötti küzdelemben az ember elveszítette döntő történelmi csatáját, mert nem látta át a Paradicsom mögött a világmindenségben egymással háborúzó felek: a jó és a rossz, az igazság és a hazugság transzcendens erői közti különbséget, és ebben Istentől rendelt helyét és szerepét. Az ember rossz oldalra állt. Emiatt elvesztette Istenét, életét és Édenét, csodálatos, gyönyörűséges otthonát. A bűn és zsoldja, a halál behatolt az emberi nembe és az újjáteremtett világba is. Az Éden, a kedves és boldog kert az ember tragikus bukásának színhelye, a vereségnek és a pokolnak kiinduló állomása lett. A népek azonban azóta sem felejtették el a gyönyörű kezdetet és a nagy lehetőséget. Szinte minden kultúrában versek, énekek szólnak az elveszett Paradicsomról, s az Éden ma is az emberi remények, vágyakozások központi célja.