„Földi Paradicsom, elsülylyedt Atlantisz, Eldorádó, Boldogok szigete,
Tündérvölgy” - ilyen és ehhez hasonló neveken emlegették az emberiség letűnt,
„aranykori” állapotát különféle korok és népek. Legendák, mítoszok születtek
csodálatos tájakról, szigetekről, hogy a korlátlan örömök birodalmának
álomképeit fessék hallgatóik elé. A pogány civilizációk mitikus elbeszélései
azonban csak halvány visszfényei annak a letűnt világnak, amelyet a Biblia
„Édenkert” néven említ. Ráadásul a Szentírás az Éden elvesztését olyan
őstörténetnek mutatja be, melynek spirituális, materiális és morális
következményei mai napig is meghatározzák az anyagi világ törvényszerűségeit,
bolygónk és az emberiség helyzetét, állapotát.
) Az
elbeszélést a hét görög bölcs egyikének, Szolónnak szájából halljuk, aki maga
is Egyiptomban hallotta. Az egyiptomi templomokban megőrzött írásos feljegyzések
ugyanis a görögök elképzelése szerint az emberiség legrégibb írott hagyományát
testesítették meg: Egyiptom maga volt az emberiség emlékezete.
Egyes bibliamagyarázók Ezékiel próféta egyik kijelentésére alapozva azt
állítják, hogy az egykori Édenkert nem semmisült meg a vízözönben, hanem Isten
természetfölötti beavatkozása következtében a földalatti világba, a Seolba
süllyedt le (31,8-18).
Az Éden a boldogság, béke és ígéretes kezdet mellett fájó emlékévé is vált az
emberiségnek. Olyan távoli és elvesztett hely, ahol az Isten és a Sátán közötti
küzdelemben az ember elveszítette döntő történelmi csatáját, mert nem látta át a
Paradicsom mögött a világmindenségben egymással háborúzó felek: a jó és a rossz,
az igazság és a hazugság transzcendens erői közti különbséget, és ebben Istentől
rendelt helyét és szerepét. Az ember rossz oldalra állt. Emiatt elvesztette Istenét,
életét és Édenét, csodálatos, gyönyörűséges otthonát. A bűn és zsoldja, a
halál behatolt az emberi nembe és az újjáteremtett világba is. Az Éden, a kedves és
boldog kert az ember tragikus bukásának színhelye, a vereségnek és a pokolnak
kiinduló állomása lett. A népek azonban azóta sem felejtették el a gyönyörű
kezdetet és a nagy lehetőséget. Szinte minden kultúrában versek, énekek szólnak az
elveszett Paradicsomról, s az Éden ma is az emberi remények, vágyakozások központi
célja.