Györök Orsolya
Vigyázat, azbeszt

„Hullik a mennyezetről a kosz” - panaszkodik a takarító néni. Nem tudja azonban, hogy napi 8 órában halálos betegséget okozó azbesztport söpröget. De nem csak ő nem tudja, hanem nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az épületek egy részében alkalmazott azbeszt rákkeltő hatású. Tájékoztatás és törvényhozás nincs ezen a területen, meg kell várni az EU-csatlakozást. Nem lehet véletlen a halogatás, hiszen az azbesztmentesítés sok milliárd forintjába kerülne az államnak, vállalatoknak, magánembereknek. Talán a pániktól is félnek: a nyugati országokban a lakosság körében kitört félelem kényszerítette ki az azbesztre vonatkozó egységes szabályozást, betiltást és mentesítést.

Az azbeszt csak akkor károsítja az egészséget, ha por formájában jut a levegőbe. Különösen elővigyázatosnak kell lenni az épületek bontásánál    Fotó: Vörös Szilárd

Az utóbbi években rohamosan növekszik azok száma, akik rendkívül súlyos betegségekben szenvednek az azbesztpor belélegzése miatt. Az azbeszt veszélyt csak akkor jelent, ha porló, málló, szórt formában van jelen. Az azbesztszálacskák a levegőből a tüdőbe kerülve éles kardokként roncsolják a szöveteket és okoznak súlyos betegséget. Nehézlégzés, azbesztózis, tüdőrák, mesotelióma (mellhártyarák) és számos más belső szerv rákos megbetegedése vezethető vissza az azbesztpor belélegzésére. Szakemberek az elkövetkező évtizedekben a megbetegedések számának drámai emelkedését prognosztizálják. Becslések szerint két évtizeden belül csak Nagy-Britanniában a mai négyezer áldozattal szemben évente tízezer halálos áldozata is lehet az azbeszttel kapcsolatos megbetegedéseknek. Ez a tendencia azonban világméretekben is hasonlóan alakulhat.
Az azbesztnek kiváló tulajdonságai vannak: remek hőszigetelő, tűzálló, savaknak jól ellenálló, viszonylag olcsó, rostos szerkezetű ásványi anyag, amely olyan hajlékony és rugalmas, hogy szőhető, fonható, akárcsak a textilszál. Emiatt mintegy háromezer területen használják: hőszigetelésre, tűzvédelmi bevonatként, tetőfedésre, járműgyártásban, fékbetétekben. Magyarországon a hatvanas-hetvenes években épült könnyűszerkezetes épületekben alkalmazták előszeretettel: óvodákban, iskolákban, áruházakban, sportcsarnokokban, kórházakban, iparcsarnokokban hőszigetelésre, a tűzhatárérték növelésére. De megtalálható még panelházak garázsaiban is.
Az azbeszt tömeges felhasználása a XIX. század végétől kezdődött el, de csak a hetvenes években kezdték komolyan venni azokat az embereket, akik szeretteik tragikus elvesztéséért az azbesztet és a munkaadókat okolják. Nyugati országokban perek ezrei folynak, és a bíróságok a kártérítési perekben a felperesek vagy örököseik javára döntenek. A brit Lloyds biztosítótársaság megingása is a tömeges, azbeszttel kapcsolatos kártérítési igényeknek köszönhető. (Hetek, 4. évf. 9. szám: ). Az USA-ban már eddig is több millió dollárt költöttek azbesztmentesítésre, de a magánépületekben még szanálásra váró felületek nagyságát 1,4 milliárd négyzetméterre becsülik.
Ma Magyarországon sem a szabályozás, sem a tájékozottság nem megfelelő ebben a kérdésben. Az azbeszttel kapcsolatos probléma is csak akkor merült fel igazán komolyan, amikor a privatizáció megindulásakor a vevőként megjelenő nyugati cégek a magánosítandó vállalat épületeinek, raktárainak, gyártócsarnokainak azbesztmentesítését a szerződés egyik feltételéül szabták. Zellei János, a Magyar Azbeszt Szövetség elnöke a Hetek kérdésére elmondta, hogy a legfontosabb annak felmérése lenne, hol találhatók olyan épületek, amelyekben az azbeszttartalmú szigetelés nagyon rossz állapotban van, és az épület olyan funkciót lát el, ami miatt azbesztmentesítésének prioritást kellene adni (gyermekintézmény, iroda, folyamatos használat). A Környezetvédelmi Minisztérium támogatja ugyan az azbesztmentesítést, a KAC program 150 millió forintot irányoz elő, de ez alig valami ahhoz képest, hogy becslések szerint csak a nyolcvanas években több mint 600 ezer tonna azbesztet építettek be szigetelésként. (További információ: Magyar Azbeszt Szövetség, tel.: 221-5574)