Szobota Zoltán
Alakul az elitalakulat

Sajtóértesüléseket követően a Belügyminisztérium (BM) illetékese is megerősítette, hogy a kabinet néhány száz fős kormányzati katonai-rendvédelmi elit felállítását tervezi. A kiemelt fizetéssel javadalmazott tisztikar, amely adott esetben a kancelláriaminiszter utasításait is végrehajtaná, pályáztatás útján állna össze öt évre szóló megbízatással. Lapunknak nyilatkozó politikusok és szakemberek hatalomkoncentrációról, illetve a kormány magánhadseregéről beszélnek, és alkotmányellenesnek tartják a tervezetet. A honvédelmi tárca szóvivője szerint viszont az ügyben semmi meglepő nincs, csupán egy kormányzati szándék megvalósítása zajlik.

Az elitosztag létrehozásáról a kormány március 24-25-ei informális ülésén született döntés. A „kormányzati tiszti” címet a fegyveres és rendvédelmi szerveknél hivatásos állományban lévők pályázhatnák meg, akik felsőfokú iskolai végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával és legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkeznek, valamint megfeleltek a „C”-típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés követelményeinek. Ők pozitív elbírálás esetén akár egy helyettes államtitkár fizetésével megegyező összeget (300-500 ezer forintot) vihetnének haza havonta.
Az érintett egységek a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a katonaság, a határőrség, a katasztrófavédelem, a büntetés-végrehajtás és a vám- és pénzügyőrség lennének. Az elitalakulat tagjai beosztásuknak megfelelően szabadon mozgathatóak, beleegyezésük nélkül maximum féléves időtartamra áthelyezhetőek más fegyveres alakulathoz, illetve felmentésük esetén nem lehet őket elbocsátani, ami azt jelenti, hogy az ötéves megbízatás időtartama alatt munka nélkül is hozzájutnának fizetésükhöz.
A Népszava birtokába jutott BM-javaslat szerint a „tiszti elit” feladatkörébe tartozna többek között a közigazgatási, katonai, stratégiai döntések előkészítése, végrehajtásának ellenőrzése, az EU-csatlakozás fegyveres szerveket érintő kérdései és adott esetben a kancelláriaminiszter által kijelölt feladatok kivitelezése.
A tervezet jogi formába öntése során a szolgálati törvény módosításánál beiktatnák, hogy 2002. január 1-jétől a fegyveres erőknél országos parancsnoki beosztást csak az tölthet be, aki a miniszterelnök által adományozott „kormányzati tiszt” címet viseli.
Erdélyi Lajos dandártábornok, a honvédelmi tárca szóvivője arról tájékoztatta lapunkat, hogy a kormány már korábban elhatározta egy 500 fős főtisztviselői kar létrehozását a köztisztviselői törvény módosításával, és a mostani esetben is az a szándéka, hogy a szolgálati törvény hatálya alatt levők körében ugyanezt megtegye. A BM tájékoztatása szerint a törvénymódosítás előkészítése folyamatban van, és még idén a kormány elé kerül.
„A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete számára elfogadhatatlan a kormányzatnak az az elképzelése, hogy a köztisztviselői karhoz hasonlóan a fegyveres és a rendvédelmi szerveknél is létrehoznának egy kétszáz fős elit vezetői réteget” - nyilatkozta az MTI-nek Bárdos Judit, a szervezet főtitkára. Az érdekképviseleti vezető hangsúlyozta, hogy a fegyveres és rendvédelmi szerveknek politikamentesen kell tevékenykedniük, a kormányzati javaslattal azonban e kar tagjai egyértelműen politikafüggővé válnának. A tervezetet többek közt azért tartják aggályosnak, mert az érintettek továbbra is az adott szolgálatnál maradnának. Úgy vélik: ha már egyszer a politika ilyen elitet hoz létre, tagjait közvetlenül a Miniszterelnöki Hivatal állományába kellene helyezni. Kifogásolják azt is, hogy felmentés esetén több kormányzati cikluson átnyúlna az érintettek öt évig tartó rendelkezési állománya. Ez idő alatt pedig gyakorlatilag munka nélkül jutnának hozzá a havi négyszáz-hatszázezer forintos fizetésükhöz. Bárdos Judit felhívta a figyelmet arra is, hogy Nyugat-Európában sehol sincs ehhez hasonló rendszer.
Szikinger István alkotmányjogászt váratlanul érte a hír, hiszen arról sem a kormányprogramban, sem más formában nem esett még szó. A szakember szerint a közigazgatás militarizálása történik, ami őt az orosz bürokráciára emlékezteti, mivel ott voltak tábornokok a vezetők. Úgy tudja, hasonló elgondolás a közigazgatás egészére már megfogalmazódott, de míg a közigazgatási jogi szaktudás mobilizálható, a fegyvereseknél szigorúan a funkciómegosztás szabályának kell érvényesülnie. „Más dolog nyomozni egy gyilkos után, és más dolog tüzet oltani. Különösen más háborút viselni” - szemléltette mondanivalóját Szikinger. Mint mondja: az általános közigazgatásban van helye bizonyos funkciók kiemelésének, de ha mindezt a fegyveresekkel tesszük, akkor az enyhén szólva is veszélyes tendenciát indít útjára, mivel egy demokratikus társadalomban nonszensz, hogy a fegyveresek jelentősebb beleszólással rendelkezzenek akár egymás, akár a kormány ügyeibe.
Szikinger emlékei szerint az ötlet 1990-re nyúlik vissza, amikor Horváth Balázs a civil Belügyminisztérium gondolatát hirdette meg, és azt Boross Péter 92-ben még jóváhagyta. Ez azonban nem vált be, mert abszolút összezavarta a funkciókat - tette hozzá a szakember.
Aggályosnak találja a tervezetben, hogy összeolvasztja a különböző fegyveres szerveket, ami szintén alkotmányellenes, mert míg 1990-ben például szigorúan elválasztották egymástól a titkosszolgálatokat és a rendőrséget, addig most újra közelítik egymáshoz a kettőt. Nagyon sok nemzetközi szabályban szerepel, hogy ha rendőr kap rendőri információt, akkor azt csak rendőri célra lehet felhasználni. Amennyiben azonban a rendőr egyik nap rendőr, a másik nap katona, a harmadik nap pedig titkosszolgálati ember, akkor máris megvan az egész elképzelés egyik kulcspontja, tudniillik, hogy ezek az emberek mobilizálhatók lesznek, ide-oda áthelyezhetők - érvel Szikinger. A szaktudás nagyfokú lebecsülésének tartja azt a felvetést, hogy aki nyomozni tud, az tüzet is tud oltani, és aki tüzet tud oltani, az az államhatárt is tudja őrizni.
„Világos, hogy a kormány akar egy megbízható fegyveres csoportot, akire mindig számíthat, és ez itt a baj; mert ha a kormány már ilyeneken gondolkodik, ahelyett, hogy a demokráciát szilárdítaná, akkor az komoly aggodalomra ad okot” - fűzte hozzá az alkotmányjogász.
Juhász Péternek, a honvédelmi bizottság szocialista alelnökének három hasonló példa jutott eszébe a tervezet kapcsán: Horthy Magyarországa, Tito Jugoszláviája és Pinochet chilei diktatúrája. „Természetesen nem szeretnék ezek között párhuzamot vonni, és azt remélem, hogy a kormány titkos szándékai között sem szerepel ezekhez való hasonlatosság kialakításának gondolata” - közölte megnyugtatásul a képviselő.
A tisztikar körében saját klientúra kiépítését mind ideológiai, mind politikai szempontból egyaránt veszélyesnek tartja. Véleménye szerint a felvetés alkotmánysértő, sérti a szolgálati törvényt, ezért semmiképpen sem támogatható.
Megítélése szerint „a történet arról szól”, hogy ha a parlamenti többség esetleg egy év múlva elfogadja a tervezet valamely módosított koncepcióját, akkor a következő ciklusban végig jelen lesz egy olyan kimozdíthatatlan gárda, amely gyakorlatilag a mostani rendszert mozgatja tovább kinevezői számára.
Mécs Imre, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának szabaddemokrata tagja elsőre a Julius Caesar által bevezetett egyszemélyi hatalom intézményére, a pretoriánus gárdára asszociált, amelynél a megbízható tisztekből kialakított alakulat tagjai közül választották ki a fegyveres erők és testületek vezetőit. Megítélése szerint a miniszterelnök kezében amúgy is rendkívüli hatalom koncentrálódik, amely tovább duzzad, ha a fegyveres testületek és önvédelmi szervek valamennyi vezetője az ő szűkebb köréhez fog tartozni.
„Túlsúlyossá vált a miniszterelnök apparátusa, hiszen nagyon nagy kancelláriát hozott létre, melynek létszáma 500 és 1000 fő között mozog, ezen túlmenően személyi tanácsadó garnitúrát, közvetlen hozzárendelt államtitkárokkal. Ehhez jönne még egy ilyen pretoriánus testület, amellyel a végrehajtó hatalom legkeményebb részét is közvetlenül kézben tudná tartani. Mindezt olyan túlzott hatalomkoncentrációnak érzem, amely megbontja a jogállamiság egyensúlyát” - fejtette ki Mécs.