Az első Afrika-Európa-csúcs éppen úgy ért véget, mint ahogy elkezdődött:
olyan új kapcsolatok reményében, amelyek közelebb hozzák egymáshoz Európát és
Afrikát. A 67 ország vezetői ígéretet tettek az együttműködés erősítésére az
adósság, a természeti katasztrófák és a háborúk okozta pusztulás megállítása
érdekében, ami Afrikát a legszegényebb kontinenssé tette. Moamer el-Kadhafi líbiai
elnök arra használta a csúcstalálkozót, hogy megújítsa országa kapcsolatait a
fejlett államokkal. A líbiai elnök, aki a hétfői megnyitó után éles hangon oktatta
ki az európai vezetőket, áttörést jelentő meghívást nyújtott át egy izraeli
politikusnak országa meglátogatására.
A történelmi találkozó. Kéznyújtás az elfeledett kontinensnek
Fotó: Reuters
52 afrikai ország és 15 EU-tagállam vezetői vettek részt a Kairóban első ízben
megrendezett Afrika-Európa csúcstalálkozón, melynek házigazdája Hoszni Mubarak
egyiptomi elnök volt. Bár Mubarak „új kapcsolatok születését” várta a
találkozótól, kevés olyan elhatározás született, amely valóban képes lenne
kisegíteni a fekete kontinenst a szegénység és az adósság csapdájából. (Hetek,
2000. január 22., )
Azon túl, hogy a résztvevők máris megegyeztek egy 2003-ban Görögországban tartandó
újabb csúcstalálkozóról, Franciaország, Németország és Spanyolország ajánlott
fel tényleges segítséget a kontinens adóssága egy részének elengedésével. Az
Európai Unió szintén bejelentette, hogy 800 ezer tonna élelmiszert küld az
éhínségtől sújtott Etiópiába.
Ugyan a Németország által felajánlott 350 millió dolláros és a Spanyolország
által kilátásba helyezett 200 millió dolláros adósságcsökkentésre igen nagy
szükség van, az afrikai földrész összesen mintegy 350 milliárd dollárnyi
adósságát tekintve ez sem csökkenti a két kontinens közötti mély szakadékot.
„Afrika egyértelműen hátrányos helyzetben van. Európa és a világ fejlettebb fele
birtokolja a termelőeszközöket és a tőkét is” - emelte ki Charles Taylor,
Libéria elnöke a konferencián. Etiópia külügyminisztere, Szejum Meszfin nyíltabban
fogalmazott, azzal vádolva a gazdag európai államokat, hogy újra csontvázakat akarnak
látni a tévéképernyőn, mielőtt segítséget nyújtanának az éhező afrikai
országoknak.
Kadhafi líbiai vezető és Gnassingbe Eyadéma togói elnök a kairói csúcson.
Váratlan fordulatok Fotó: Reuters
Kadhafi líbiai elnök ugyan semmiféle ígéretet nem vihetett haza a
csúcstalálkozóról, mégis valószínűleg ő az, aki a legtöbb eredménynek örülhet
a kétnapos kairói találkozó után. Számos európai vezető kereste a kapcsolatot a
líbiai vezetővel annak érdekében, hogy megújítsák a szívélyes - és
gazdaságilag sem haszontalan - kapcsolatot a gazdag olajtermelő országgal.
Bár Kadhafi a találkozón reményekre okot adó megbeszéléseket folytatott Gerhard
Schröder német kancellárral, Romano Prodival, a brüsszeli bizottság elnökével, és
Massimo D’Alema olasz kormányfővel, a plénum előtt tartott provokatív hangú
beszédével már az első napon lehűtötte a kedélyeket. A hétfői megnyitó után
mondott beszédében felszólította az európai államokat, hogy „hagyják békében
Afrikát, mivel mind eszméik, mind kultúrájuk különböznek”.
Kadhafi azt is elmondta, hogy Afrikának élelemre és gyógyszerekre van szüksége, nem
a demokráciáról adott leckékre. Az eredetileg rendelkezésre álló tíz perc helyett
mintegy háromnegyed órán át tartó beszédében a líbiai elnök megjegyezte, hogy
Európa sohasem lesz szabad, amíg a NATO-hoz kötődik, és hosszan szidalmazta a
kapitalizmus rendszerét. Ugyanakkor áttörésnek tekinthető, hogy a Reuters
hírügynökség értesülése szerint Kadhafi a csúcstalálkozó alatt líbiai
látogatásra szóló meghívást nyújtott át Raanan Cohennek, az Izraelben kormányzó
Munkapárt főtitkárának. A látogatás időpontját még nem egyeztették, a
konferencia résztvevői azonban annak jeleként értékelték a gesztust, hogy Líbia
igyekszik átrajzolni a róla Nyugaton kialakult képet, mely szerint a terrorizmus egyik
fő támogatója. Kadhafi tisztában van vele, hogy Izrael felé való bármiféle
közeledése befolyással lehet az Egyesült Államokra, hogy levegye Líbiát a
nemzetközi terrorizmus pénzelésével vádolt országok listájáról.
A csúcstalálkozó jó alkalmat nyújtott Kadhafinak, hogy folytassa a múlt évben tett
engedményeivel megkezdett nyitást: tavaly tavasszal kiadta skót bíróság előtti
tárgyalásra az 1988-ban, Lockerbie fölött a Pan Am 103-as járata ellen elkövetett
robbantásos merénylet két gyanúsítottját, és hozzájárult 31 millió dolláros
kártérítés kifizetéséhez egy másik merénylet áldozatai számára. A kérdések
megoldódása hozzájárult az ENSZ által kirótt utazási embargó feloldásához - a
tilalom megszűnésével máris megindult a nyugati üzletemberek áramlása Líbiába a
jövedelmező gáz- és olajüzletek reményében.
A konferencia keddi programjában elsősorban olyan érzékeny kérdések megvitatása
szerepelt, mint az emberi jogok, a helyes kormányzás és a törvényesség kérdései.
Az Európai Unió képviselői hangoztatták: ezek a társadalmi kérdések az afrikai
országokkal folytatott együttműködés feltételeiként szerepelnek a jövőben. Egyes
afrikai vezetők ezt gyarmati stílusú kioktatásként értékelték.
A konferencia kedden elfogadott záródokumentumában a résztvevők az emberi jogokkal
és a demokráciával kapcsolatos alapelveket fektettek le, többek között a népirtás
elítélését és a nemek közötti megkülönböztetés elleni harc szükségességét.