Márer György, New York
Becsületes diplomaták

Ezzel a címmel nyílt meg egy nagyszabású kiállítás a New York-i ENSZ-palotában április 3-án. A hivatalos megnyitó - amely a zsúfolásig megtelt közgyűlési teremben zajlott le - magasztos légköréről tanúskodott, hogy számos világszerte ismert közéleti személyiség szólalt fel. Gillian Sorensen főtitkár-helyettes mellett Kofi Annan felesége, Nane Annan aszszony is, aki Raoul Wallenberg unokahúga.

Beszédet mondott Rudolph Giuliani, New York-i polgármester, Ronald S.Lauder, a Zsidó Nemzeti Alap elnöke, aki a vészkorszak idején bécsi nagykövet volt, és Magyarországon is közreműködött alapítványi iskolák és nyári táborok létrehozásában. Felszólalásában egyébként többször emlegette Szarvast is, ahol egy ifjúsági tábor működik, amelynek fiatal lakóit toleranciára és a múlt emlékezetére oktatják. A mikrofonok elé lépett Israel Singer, a Zsidó Világkongresszus főtitkára, aki bemutatta Elie Wiesel köztudomásúan magyar származású, Nobel-díjas szerzőt, aki elmondta, hogy a hatmillió elpusztított élet voltaképpen hatmillió világot jelent, tehát azokat a világokat is meggyilkolták, akik megszülethettek volna, ha a hatmillió áldozat élve marad.
A megnyitó során több felszólaló kérte, hogy álljanak fel azok, akik ennek, vagy annak a diplomatának köszönhetik az életüket, esetleg annak az embernek jelenlévő családtagjai. Nem is kevesen tettek eleget ezeknek a kéréseknek, hiszen jó néhányan egész családjukat elhozták, hogy tanúi legyenek ennek a bensőséges ünnepségnek. Egyébként a hét folyamán még számos esemény és rendezvény fog lezajlani a kiállítás kapcsán, többek között a Magyar ENSZ-küldöttség is fogadást ad, amelynek keretében az eddig említett embereket látja vendégül.
Az ünnepséget követően Erdős André, hazánk ENSZ-nagykövete kérdésemre, hogy miért az ENSZ-ben került ez a kiállítás megrendezésre, kézenfekvő választ adott: „Az ilyen események legmegfelelőbb színhelye az ENSZ, amely 189 tagállamból áll. Együtt munkálkodunk, és együtt dolgozzuk ki azokat a dokumentumokat, állásfoglalásokat, amelyek a népek közötti megértés, az egymás iránti tolerancia érdekében hívnak fel mindenkit. Ez az a hely, ahol meghirdették 2001-re a rasz-szizmus, a faji megkülönböztetés és az intolerancia mindenfajta megnyilvánulása elleni nemzetközi évet, az ENSZ tehát az a hely, amely leginkább alkalmas arra, hogy az emberi türelmetlenség egyik teljesen egyedülálló válfaját bemutató kiállításnak otthont adjon.”
Fényképek, dokumentumok hosszú-hosszú sora beszél azokról a diplomatákról, akik sokszor életük, de legalábbis karrierjük kockáztatásával segítették az üldözötteket, tették pedig ezt legtöbb esetben kormányaik utasításaival ellentétben, és így több mint 250 ezer embert mentettek meg. Ezek leszármazottainak száma ma már meghaladja a félmilliót. Több mint nyolcvan ilyen becsületes diplomata működött 1938 és 1945 között, de ma már csak hét van életben közülük. A megnyitón pedig mindössze egy tudott megjelenni, hiszen a többiek már idősek, és képtelenek utazni.
Ha az ember megnézi az itt ismertetett diplomaták életútját, szembeszökő, hogy ezeknek aránytalanul nagy hányada 1944-45-ben Budapesten dolgozott. Az angol mellett a kiállítás ismertető szövegeinek második leggyakoribb nyelve a magyar. Rengeteg Budapesten készült fénykép, sok magyar nyelven írott okmány látható itt, tehát országunk fontosságához, területéhez, méreteihez képest a magyar elem erősen jelentkezik. Az utca másik oldalán, szemben az ENSZ-palotával található az a Wallenberg-emlékmű, amelyet nemrég avattak fel, és amely a hős svéd diplomata tevékenységét hirdeti. Mint ismeretes, ez az emlékmű macskaköveken nyugszik, amelyeket Budapestről szállítottak ide. Tehát, ha valaki rááll ezekre a kövekre, akkor egyszerre érezheti magát Budapesten és New Yorkban.
Aki megtekinti a kiállítást, megtudhatja, milyen magatartást kellett volna tanúsítania a vészkorszak idején az egész nemzetközi diplomáciai testületnek ahhoz, hogy elkerülhető legyen az emberirtás. A kiállítás külön is megemlékezik azokról a diplomatákról, akik a hősies embermentési törekvések során, vagy épp azok következtében életüket vesztették. Ezek közé tartozik természetesen Raoul Wallenberg, aki a magyarországi zsidóság megmentése érdekében munkálkodott, és végül az egyik szovjet gulágban fejezte be földi pályafutását.