Levegőt is alig kaptam, mikor először megpillantottam a kiöntött Bodrogot.
Széles tónak tűnt a folyó, az elmerült fáknak csak a koronája látszott ki,
fölöttük pára, az egész képet visszatükrözte a felszín.
„Jön az árvíz, jön az árvíz - hangzék, s tengert láték, amint kitekinték”
Először Bodrogolasziban találkoztam elázott házakkal. A Fő utca felétől
kezdődött a folyó, csak csónakkal lehetett arra közlekedni. Ám nem is nagyon volt
miért, hiszen onnan pár napja azok is kiköltöztek, akik a tavalyi ár után még
megmaradtak. Épp odaérkeztünkkor hurcolkodott el a 29. szám alatti lakó. Nem
látszott szomorúnak, viccelődött, hogy ő már kész médiasztár. Előző évben a
szembeszomszédnál lakott, idén meg idegenekhez megy lakni az utcában, míg a víz
visszahúzódik.
A szembeszomszéd, Mészárosné szívélyesen köszönt minket. Meséli, hogy a tavalyi
ár milyen borzasztó károkat csinált.
- Feljött a víz addig ’a. A lányom a polgármesteri hivatalnál dolgozik, így
idejében felvettük a segélyt, plusz kölcsönt tíz évre. Ebből felújítottuk a
lakást. Most meg törlesztünk. Nyolc hónapig aludtam a nyárikonyhában, nem tudtam
rendesen kinyújtózkodni. Mondták a gyerekeim, hogy költözzek hozzájuk, míg nincs
minden kész, de én egyedül itt érzem jól magam. Most nézze meg a házat, hogy milyen
szép lett. Csak nehogy idén is feljöjjön addig az ár, mert azt már nem tudom, miből
finanszíroznánk.
Ezután elmondja, hogy gátat kéne építeni.
- Azt mondják, hogy nincsen pénz. Annyi mindenre jut, és gátra nem jut? Az anyjuk
csillagát, mi sem vagyunk marhák - merül bele a politizálásba Mészáros néni.
Mesélgeti az életét, elmondja, hogy a lánya próbált a faluban másokon is segíteni,
de az egész a visszájára fordult. Megkapták a segélyeket, de némelyeknek kifolyt az
ujjaik közt.
Mészárosné Helenát mutatta a híradó is Stumpf úrral, mikor felépült a ház. Ekkor
kirobbant az irigység, azóta a falu két pártra szakadt: Mészáros nénire és a
többiekre.
Azt sustorogják a falubeliek, hogy slaggal locsolta a falat belülről, ezután kapával
verte le a vakolatot, mielőtt jött a kárbecsüs. „Mindenki tudja. Az egész falu
tudja. Így van ez. Ő kap pénzt, mert ott a lánya a tanácsnál. A húsosfazéknál!”
- mondják.
- Miért, maguk nem kaptak? - kérdem egy szerényebb, derékig ázó ház
tulajdonosát. Kiderül, hogy nekik is jutott 1,2 millió. „Mire elég az?” -
kérdezi dühösen.
- Miért nem vett fel kölcsönt Ön is, mint Mészárosné? - érdeklődöm tovább.
- Úgy vett az is fel kölcsönt, mint maga.
- Ebben miért olyan biztos?
- Miért, miért… sok mindent tudnék még mesélni róla. Azelőtt ebihalszeműnek
mondta a polgármestert, most meg a fiának nevezi - árulkodnak.
- Hát persze, hiszen jót tett vele - próbálkozom reménytelenül.
- Hát jót, jót…
Egyébként Oldal Ferencné, a Fő utca 29-ből elmesélte, hogy előző évben térdig
állt a víz a vályoglakásában, és a kárt mégis csak hetvenötezer forintban
állapította meg a községházai becsüs. Úgy véli, ha az embernek nincsen ismerőse,
rokona a hatóságoknál, akkor nem sokra megy.
A Bodrog áradása fenyegeti Sárospatak lakosait. Idén sem volt pénz gátakra
Fotók: Vörös Szilárd
Sárospatakon a Fazekas-soron szintén zajlott a költözködés. Egy házaspár éppen
éjjeli szállás után kutatott a környéken, a Bodrog ugyanis már csak egy centire
volt a küszöbüktől. A polgári védelem segített a lakóknak. Egy kollégiumban
rendes szobát találtak a számukra.
- Na ide figyeljen! - veszi a levegőt a férj, miután egy pár szóban elmondtuk, kik
vagyunk - Sajnálom, hogy a tévének nem mondtam el, de maguknak elmondom. A múlt
évben ettől jóval följebb állt a víz. A házunkban minden szétment, a
helyreállítás több volt, mint kétmillió. A becsült kár alapján
hétszázötvenezer forint segélyt ígért nekünk az önkormányzat. Miután ide-oda
küldözgettek engem mindenféle igazolásért, kiderült, hogy az egészből csak
négyszáz és nemtudoménhányezret akartak kifizetni. Ekkor felment a cukrom, közöltem
velük telefonon, hogy hagyjuk a vitát, rendezzük az ügyet bírósági úton, döntsék
el ott, hogy mennyi jár nekem. Másnap kapom a telefont, hogy menjek be a főjegyzőhöz.
(Egész addig csak az aljegyzővel volt dolgom.) Mondtam, hogy nem én vagyok a fehéring,
hogy csak úgy elővegyenek, de azért bementem. Úgy fogadtak, hogy „Á, hát itt van
tisztelt uram! Nem tudtuk már, hogy miért nem jön a pénzért.” És kifizették a
hétszázötvenezret. Ha nem lettem volna elég erőszakos, akkor csak a felét kaptam
volna meg - vonja le a következtetést. - De van itt olyan telek is, ahol az ár csak
az udvart mosta le, és mégis másfél milliót kaptak. Mondanom sem kell, hogy a telek
olyan emberé, akinek egy közeli rokona komoly beosztásban van az önkormányzatnál.
Felesége egymás után szívta a cigarettákat. Végre megunta a férje előadását,
szólt neki, hogy ideje összeszedelőzködniük.
Bárány Istvánt, a helyi alpolgármestert megkértük, hogy beszéljen kicsit a
megoldásokról, és szóljon hozzá a fenti állításokhoz.
- A gát megépítése lenne a legjobb megoldás, erre konkrét terveink vannak, de ezzel
meg kell várjuk a vízügyi felügyeletet, mert az önkormányzat saját erejéből erre
képtelen. Igaz, a mi asztalunk, de nincs elég pénz. Most is 192 milliós
forráshiánnyal küszködünk.
Tavaly csupán az elemi lakhatás megteremtésére kaptak állami segélyt. Kiváltották
a legveszélyeztetettebb telkeket, amik az önkormányzat tulajdonába kerültek.
Nyolcszázezer forintnyi kár felett egyébként már csak ezt a megoldást
választották. Az idei áradás igazolta, hogy jól tették: idén csak nyolc főt
kellett kiköltöztetni ideiglenes szállásra.
- Az elhangzott vádakra egyébként annyit mondanék - folytatja Bárány
alpolgármester -, hogy ezek sajnos az emberi gyarlóság képzeletei. Olyat még sehol
nem láttam, hogy ahol pénz volt, ott ne lett volna purparlé. Nyilván, aki picit
kevesebbet kapott, annak szúrta a szemét azé, aki többet kapott. Nem egyéni
döntéseken múlt. Általános rendelkezések és műszaki felmérések alapján,
valamint egy tizenkilenc fős testület döntése alapján határoztuk meg a segélyek
szétosztásának tervét, amit aztán a pénzügyi osztályunk állított össze. A
kiosztott térítésekkel tételesen, számlával el kellett számolnunk az államkassza
felé, amit egyébként ellenőriznek is. Nézze, ezek az emberek az előző két évben
háromszor lettek kiköltöztetve meg vissza. Érthető, hogy kikezdte az idegeiket a
dolog.
A Belügyminisztérium önkormányzati gazdasági főosztályának vezetője, Gurnik
Ágnes lapunknak megerősítette a tényt, hogy a tavalyi kárelhárítás költségeit
számlákkal kellett igazolniuk az igénylőknek vagy az önkormányzatnak, attól
függően, hogy ki végezte el a munkálatokat. Így kaphattak segélyt. A számlákat és
a befektetéseket az Állami Számvevőszék munkatársai szúrópróbaszerűen
ellenőrzik, az ellenőrzés még folyamatban van. Megtudtuk továbbá, hogy a belvíz
esetében országos szinten kétmilliárdnyit esett az igénylések összege, amint
kitudódott, hogy revízióra lehet számítani.
Az osztályvezető asszony elmondta, hogy az idei árvízkárokkal kapcsolatban percről
percre változnak az elképzelések. Azt viszont nagyon várják, hogy az esőzések
megszűnjenek. Ezzel nincsenek egyedül.
Tavaly a költségvetés 850 millió forintján felül plusz kétmilliárdot ítélt
a kormány a Tisza felső szakaszának fejlesztésére - tájékoztatta lapunkat
Korompai András, az Országos Vízügyi Felügyelőség műszaki osztályának igazgatója.
Ebből a pénzből a Tokaj feletti szakaszon sikerült 20 km-t rendbe tenni. Ez nemcsak
konkrétan a gát fejlesztését jelentette, hanem az azzal járó informatikai és egyéb
infrastruktúrát.
Idén Záhony és Tiszabecs között 2,8 milliárdért, Tokaj és Záhony között 800
millióért, Tokaj felett pedig 3,6 millióért fektet be a kormány a gátakba.
Továbbá kisebb munkálatokra, mint a Mosoni Duna, Szentendrei Sziget, Tarna és a többi,
jut még 1,2 milliárd. Összesen nagyjából ötmilliárd forintnyi árvizes fejlesztés
maradt ez évre. Korompai András elmondta, hogy a kormány politikája az új környezetvédelmi
filozófiának megfelelően az, hogy a nyílt ártereket, ahol csak lehet, nem szabályozzák.
A töltések ugyanis vízszintemelkedést eredményeznek.
A kormány nemrég határozott arról, hogy a jövőben nem támogatja olyan lakóházak
helyreállítását vagy újjáépítését, amelyeket újból vízkárok fenyegethetnek.
A mostani áradásokkal szembeni védekezésre szánt pénzt már átutalták az önkormányzatok
számlájára. Az Országos Vízügyi Felügyelőség napi ötvenmillió forintot költ a
jelenlegi árvízkárok enyhítésére.