Kirobbanó sikere van a dél-koreai konyhamusicalnek, olyannyira, hogy immár a New
York-i Broadway is megnyílni látszik a társulat előtt.
A 80 perces műnek elsősorban nem a dallamvilága, hanem a ritmikája figyelemre méltó,
továbbá az illata - a sütés-főzés tömény ételszaga - és a hangszerparkja.
Fakanalak, lábasok, vájlingok, palacsintasütők, kések, bárdok, üstök, habverők,
tepsik az ütős és sütős szekció. A további főszerepekben káposztákat, hagymákat
és más zöldségeket hallhatunk és láthatunk, amint vérpezsdítő ritmusban szecskává
aprítva röpködnek a színpadon. A konyhamusical sajátosan visszás: nem a közönségtől
kapnak a fejükre zöldséget az előadók, hanem a szakácsoktól a közönség - de
sohasem rothadtat, és záptojás sincs a szereposztásban.
A konyhaművészek a „szecskán” kívül is adnak „szuvenírt”. Abban a
jelenetben, amelyben két szakács azon veszekszik, hogy melyikük vigye ki a szemetet,
teli szemeteszsák repül a közönség ölébe - bár ilyen extra élményt mindig csak
a legdrágább helyen ülők kapnak.
Mindezek ellenére remek a fogadtatás, már vagy 350 ezren nézték meg a konyhamusicalt,
melynek címe Nanta - magyarul „Vad püfölés”. A társulat Japánban is szép
sikerrel vendégszerepelt, ott Főzés címmel játszották a művet. Májusban ázsiai,
európai és amerikai turnéra indulnak, s ha a tárgyalások eredményesek lesznek, jövő
tavasszal eljutnak a Broadwayre is.
A rendező, a 28 éves Csoj Csul-ki úgy véli, hogy a mű jól érthető és univerzális:
konyha mindenhol van a világon. Ráadásul ez a helyiség szinte ritmusért kiált: „Sehol
másutt nincs annyi verhető eszköz, mint egy konyhában” - vallja a rendező. (MTI)