Szobota Zoltán
Becsapták a szakértőt

Nem először, és történelmi tapasztalataink alapján kijelenthetjük, talán nem is utoljára fordul elő, hogy a bulvárújságok palettáját színesítő Blikk magazin átveri riportalanyait. A mostanában egyre nagyobb hírértékkel bíró úgynevezett „szektabotrányok” újabb epizódja Ugandában történt, ahol kiugrott és kirúgott római katolikus szerzetesek és apácák által alapított ezoterikus csoport magára gyújtotta imaházát. Az eset megdöbbentő és elszomorító. A honi valóság számára azonban van még egy elszomorító dolog, mégpedig az, hogy a közhangulatot a kisegyházak ellen hangoló médiumok lázas izgalommal láttak neki a magyarországi lehetséges párhuzamok feltárásának.

„Ha nincs baj, nem kell keresni” - tartja a mondás, és milyen igaza van. A kezdeti lendület energiáit felemésztette az ügy katolikus vonatkozásának elleplezése, ám amikor nálunk is átpukkadt a hallgatás buborékja, gyorsasági verseny indult a figyelemelterelésben. Ebben újra az a Blikk bizonyult a legjobbnak, aki a tavaly nyáron történt Kén utcai anya-lány öngyilkosság kapcsán - valószínűleg a mostani esethez hasonló „füles” alapján - váltig állította, hogy a tetemek mellett a Hit Gyülekezetének kiadványait találta a rendőrség. Természetesen kiderült, hogy cirka 500 szakácskönyvön kívül semmilyen szakrális szakirodalom nem volt a lakásban, a bocsánatkérés azonban elmaradt.
E mostaninál is ők jeleskedtek. Március 27-ei számukban dupla oldalt szenteltek a veszélyes szektáknak, amelyekről megtudhattuk, hogy öngyilkosok, egyre szaporodnak, fegyverkeznek, és vezetőik lenyúlják a naiv híveket. Az ugandai mellett másik három megrendítő külföldi esetet is bemutattak, kellően morbid képekkel tarkítva, ám a magyarországi párhuzamot taglaló részben, hazánk hivatalosan bejegyzett több mint 300 egyháza közül csak a Hit Gyülekezete és a pünkösdiek hangzanak el tételesen.
A cikk érdekessége, hogy a legszaftosabb kijelentéseket Tomka Miklós vallásszociológus, az MTA Filozófiai Intézetének főmunkatársa mondja, aki nyilatkozata másnapján beleolvasva a beolvasó olvasói levelekbe értesült arról, hogy mit nem mondott. Miután beszerezte az általa érthető okokból nem olvasott
lapot, szembesült saját mondatainak reciprokával. Elmondása szerint az őt kutyafuttában felhívó újságíró már készen volt az „anyaggal” és pusztán egy-két szakértői mondatra volt kíváncsi. A szájába adott újságírói vélemények azonban kivétel nélkül tökéletes ellentétei a telefonban elmondottaknak, ezért Tomka, akit szakmai hitelrontás és blamázs ért, helyreigazítást követel.
Talán neki sikerül. Bár a helyreigazítások népszerűségi mutatóit ismerve ez „annyi, mint halottnak a csók”. Nota bene: az eset nem használt az amúgy is megtépázott sajtószakma presztízsének.