Vasárnap éjjel kettőkor három óra lesz, azaz áttérünk a nyári időszámításra,
ami azt jelenti, hogy előre állítjuk óráinkat kerek egy órával - ezt az elveszett
időt tudvalevően október végén kapja majd vissza a dolgozó. Első látszatra úgy tűnhet,
hogy az átlagember biológiai óráját napokra felboríthatja az óramutatók tekergetése,
s ebből kifolyólag dekoncentrálttá és fáradttá válunk, lekésünk mindenről, ráadásul
akadozhat a közlekedés, és egyéb gazdasági nehézségek is előállhatnak. A
statisztikai adatok és orvosi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy az emberek többsége
ilyenkor - a normál tavaszi fáradtságot leszámítva - sokkal összeszedettebb, sőt
megesik, hogy az átlagosnál kevesebb ezekben a napokban a közúti balesetek száma, tehát
összességében nincs különösebb fennakadás a mindennapok menetében. A héten a főbb
hazai közlekedési vállalatok be is jelentették, hogy idén sem számítanak átállási
problémákra a közlekedésben.
A nyári időszámítás bevezetése egyáltalán nem újkeletű, és kezdettől fogva
energiatakarékossági megfontolásokkal indokolták alkalmazását: 1908-ban az angolok már
törvényi szinten szabályozták a „daylight saving”-et, ami a természetes deleléstől
való egy órás eltérést jelentette a nyári időmérésükben. (Több országban próbálkoztak
a két órás eltéréssel is, de az már meghaladta az emberi tűrőképességet.) Az egy
órás kitérés kedvező tapasztalatai azt mutatták, érdemes továbbra is ebben
gondolkodni, mert összességében minimális kényelmetlenségek árán jelentős -
legalább fél százalékos - energiamegtakarítást lehet elérni. Nem véletlen tehát,
hogy a nyári időszámítást az első világháború idején, 1916-ban bevezették a közép-európai
(német) időszámításban is, a háborús energiafogyasztás mérséklése céljából
- fejtette ki érdeklődésünkre Sztrányay Miklós európajogi szakjogász, a KHVM főtanácsosa.
A második világháború idején és az azt követő évtizedekben terjedt el Európa-szerte
- mondhatni véglegesen - a márciustól szeptemberig tartó óraeltolódás az időszámításban,
amit a szakemberek mind az ipari, mind a lakossági energiafogyasztás - elsősorban
villamosenergia-fogyasztás - tekintetében jelentős megtakarításként értékelnek.
A dánok például a 70-es évek olajválságai idején évi több mint 8 ezer tonna
olajat tudtak ilyen módon megspórolni.
Az 1980 óta tartó széleskörű folyamat eredményeképpen manapság az EU tagországaiban
általánossá vált a március végétől kezdődő nyári időszámítás - mely 1996
óta nem szeptember, hanem október utolsó hétvégéjéig tart -, és ugyanezt várják
el a csatlakozni kívánó országoktól is. A jövőben nem várható számottevő változás
e téren, mert egyértelműen hasznos dolognak tartja a dolgot az érintettek túlnyomó többsége.
Az egyes országok hozzáállása néha különbözik egymástól, a franciák például
sokallják a kényelmetlenségeket, és mindent egybevéve nem örülnek a „németes”
takarékosságnak, vagy ott vannak az osztrák tehéntartók, akik ilyenkor előszeretettel
panaszkodnak a tejhozamra, de összességében elmondható, hogy az ellenzők aránya nem
számottevő, legfeljebb 20 százalékra tehető. Viszont egyre többen vannak, akik
hasznossága miatt a nyári időszámítás globális kiterjesztése mellett érvelnek úgy
térben, mint időben.
Magyarországon egyébként szintén a 70-es évek vége óta van hivatalosan érvényben
a „summer time”. Bár 1998-ban készült hazánkban egy felmérés arról, hogy földrajzi
fekvésünknél fogva a nyári időszámítás milyen esetleges kellemetlen hatásaival
lehet számolni, mindazonáltal - Sztrányay Miklós elmondása szerint - a hazai és
európai kérdőíves vizsgálatok eredményei egyaránt azt mutatják, hogy az embereknek
sem biológiai értelemben, sem életvezetésük tekintetében nem okoz komolyabb problémát
az időszakos átállás.