Hetek-összeállítás
Új szövetségek Ázsiában

Csen Suj-pian újonnan megválasztott tajvani elnök „békecsúcsot” ajánlott Kínának, és jelezte, hogy akár az „egy Kína” kérdéséről is hajlandó tárgyalni Pekinggel, amennyiben azt nem „alapelvként” kezelik. A bejelentés enyhíthet a függetlenségpárti jelölt győzelme miatt háborús konfliktussal fenyegető szembenálláson Kína és Tajvan között, de Bill Clinton amerikai elnök ázsiai útja is azt jelzi: a térségben nemcsak Kína, hanem Japán, Pakisztán és India is a hatalmi pozíciók újrarendezésére törekszik.

Pakisztáni asszonyok a szavazófülkék előtt. Az atomcsendegyezményről voksolnak Fotó: Reuters

A tajvani elnökválasztás eredménye beigazolta Kína félelmeit: a győztes ugyanis az a Csen Suj-pian lett, aki a három jelölt közül leginkább hangoztatta a szigetország függetlenségének fontosságát. Bár retorikáján még a szavazások előtt enyhített, és megválasztása esetére a Pekinggel való diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok enyhítését helyezte kilátásba, Kína nem kis nyugtalansággal figyeli a fejleményeket. Peking számára újabb aggodalomra adhat okot az Egyesült Államok és India kapcsolatainak enyhülése, Bill Clinton amerikai elnök ugyanis a napokban a térségbeli fokozódó feszültség enyhítése, valamint a gazdasági együttműködés lehetőségeinek feltérképezése céljából
Újdelhibe látogatott, s útja során Bangladest és Pakisztánt is felkereste. Az utóbbi idők eseményei egyre inkább azt sugallják, hogy az etnikai feszültségektől terhes ázsiai kontinensen a szövetségi viszonyok átrendeződése van folyamatban.
A tajvani elnökválasztás véget vetett az 1945 óta hatalmon lévő nacionalista párt uralmának, és úgy tűnik, a pekingi vezetés által hangoztatott „egy-Kína” megvalósításának lehetősége is távolabbra került. Az újdonsült elnök azonban a szavazatoknak mindössze 39 százalékát nyerte el, ami egyes szakértők szerint radikális lépések megtételét nem teszi majd lehetővé.
Nyugati szakértők szerint Peking nem fokozza tovább a feszültséget addig, amíg az új vezető ténylegesen színt nem vall valódi terveiről. Mások viszont attól tartanak, ha Kína Csenben továbbra is a függetlenség szószólóját látja, az elkövetkező négy év nem hoz majd jelentős előrelépést. A pesszimistább elemzők ellenben úgy vélik, Kína a jövőben végképp „behúzza majd a kéziféket”, és a katonai konfliktus elkerülhetetlenné válik.
Az elnöknek mindenesetre nemcsak a külső feszültségek miatt fájhat a feje, a belső változásokon is sokat kell még munkálkodnia: a törvényhozásban pártja ugyanis jelentős kisebbséggel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy egy működőképes kormányzás kialakításához ügyesen kell majd manővereznie a pártján kívüli berkekben is.
A tajvani parlament mindenesetre most feloldotta a Kínával való közvetlen kereskedelemre és közlekedési összeköttetésre vonatkozó, közel 50 éve fennálló tilalmat, és a közvetlen postai összeköttetést is jóváhagyta.
Az USA a Kína-Tajvan konfliktusban is vállalná a közvetítő szerepét. Bár Washingtonnak nincs diplomáciai kapcsolata Tajpejjel, csak Pekinget ismeri el hivatalosan, katonailag viszont szövetségi viszonyban áll a szigetországgal. Csen győzelme ugyanakkor Peking reakciójától függően újra megrengetheti a javuló tendenciát mutató USA-Kína kapcsolatokat, s tovább veszélyeztetheti a két ország viszonyában jelentős mérföldkőnek számító, fontos piacok megnyitását célzó kereskedelmi egyezmény tető alá hozását.
Clinton elnök, akinek indiai látogatását újabb kasmíri öldöklések árnyékolták be, az indiai-pakisztáni konfliktusban is felajánlotta az USA közbenjáró szerepét, s míg a felvetést Pakisztán kedvezően fogadná, India nem kívánja az Egyesült Államokat bevonni. Vadzspaji indiai miniszterelnök biztosította Clintont: India nem szándékozik fegyverkezési versenyt indítani vagy további nukleáris kísérleteket végrehajtani, a kasmíri konfliktus rendezéséhez pedig megvannak saját eszközei.
Az Egyesült Államokat egyre inkább aggasztják a térség biztonsági kérdései: a terrorizmus, a nukleáris fegyverkezés és az egyre fokozódó háborús feszültség India és Pakisztán között. A stratégiai szövetség mellett az USA gazdasági szempontból is jó lehetőségeket lát az indiai kapcsolatok erősítésében: az energiaipar és a virágzásnak indult informatikai szektor jó befektetési lehetőségeket kínál az amerikai tőke számára.
Épp ezért az iszlamabadi villámlátogatás nem volt könnyű döntés Washington részéről, hiszen ez Újdelhiben azt a benyomást keltheti, hogy az USA elfogadja a tavaly októberi pakisztáni puccsot. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az uralmon lévő Musaraf tábornok elzárkózik a Clinton által felvetett három fő kérdés rendezésétől: nem hajlandó meghatározni a demokrácia helyreállításának végső határidejét, Újdelhihez hasonlóan nem fogadja el a nukleáris kísérleteket tiltó átfogó egyezményt, és állítása szerint nem tud nyomást gyakorolni Afganisztánra annak érdekében, hogy a tálib rezsim kiadja az USA első számú közellenségét, Oszama bin Ladent.
Az Egyesült Államok mellett Japán is nagy érdeklődést mutat India irányában, amellyel biztonsági együttműködést kíván kiépíteni. Ez rendszeres magas szintű csúcstalálkozókat és a tengeri útvonalak kalózoktól való védelmét jelentené. Amint azt a PTI indiai hírügynökség megerősítette: „Tokió erősíteni kívánja kapcsolatait Újdelhivel, hiszen a japán tengeri útvonalak keresztezik az indiai vizeket és az ország szomszédos Kínával, tehát Japán számára stratégiai szempontból kulcspozíciót foglal el.” Kína a fenti tömörülések ellensúlyozásaképpen szoros szövetségben áll Oroszországgal és Pakisztánnal, jóllehet Pakisztán afganisztáni kapcsolatai nem vetnek jó fényt Pekingre sem.