Sokunkat foglalkoztat a kérdés, mennyi előny és mennyi hátrány származik abból,
ha a nők munkát vállalnak? Milyen esélyeik vannak férfitársaikkal szemben, esetleg
családdal, gyermekkel maguk mögött? Az egykeresős családmodellt a hazai bérviszonyok
mellett sajnálatosan kevesen tudják megvalósítani, de fejlettebb gazdaságokban, más
jövedelmi körülmények között élő társadalmakban is egyre gyakoribb a nők munkavállalása,
karrierállásokban való aktív részvétele. Vizsgálatok szerint a nő munkahelyi
karrierjének árát a család rovására kell megfizetnie: ma minden ötödik fiatal nő
inkább nem vállal gyermeket, de a többiek is egyre későbbi időpontra halasztják el
a gyermekszülést azért, hogy a ranglétrán minél előbbre juthassanak.
Az utóbbi évtizedekben a munkaerőpiac nagyarányú változásának lehetünk tanúi.
Negyven évvel ezelőtt a fejlett nyugati országokban a munkaerőpiacnak csak 20-30 százalékát
tették ki a nők, ma ez az arány közel van az 50 százalékhoz. Kutatók szerint ennek
oka, hogy egyre több az egyedülálló nő, aki házasságáig és gyermekszüléséig
- amik egyre későbbi életkorra tolódnak - munkát vállal. Teheti ezt annak köszönhetően
is, hogy képzettségében már nem marad el férfitársaitól: ma a felsőoktatásban átlagosan
egyenlő arányban vesznek részt nők és férfiak. A válások nagy száma miatt sok nő
egzisztenciális okokból kényszerül munkát vállalni. A munkaerőpiac igényei is átalakultak:
a legfejlettebb gazdaságú országokban a legtöbb foglalkoztatott ma már nem az iparban
dolgozik, hanem a szolgáltatási szektorban. Az itt felmerülő igényekhez pedig a nők
jobban alkalmazkodtak: a férfiakkal szemben könnyebben vállalták a szerződéses, részmunkaidős,
időszakos, rendszertelen vagy nem megszokott időben végzendő munkát. A tapasztalat
szerint a nők alkalmazkodóbbnak és rugalmasabbnak bizonyultak, és az alacsony béreket
is vállalták a férfiakkal ellentétben.
A munkaerőpiac számára természetesen sok előny származott a nők munkába állásából:
növekedett az adófizető polgárok száma, csökkent a munkaerőhiány kockázata, növekedett
a kereslet a háztartási gépek, félkész és készételek iránt. A női munkaerő
rugalmasabb, olcsóbb, a roszszabb munkakörülményeket sem teszi olyan gyakran szóvá,
és a szakszervezetekben is lényegesen alacsonyabb a nők aránya. A nők munkába állása
és további munkába állítása különösen Európában lesz sürgető probléma a
kedvezőtlen demográfiai trendek, a szigorú bevándorlási politika, az egyre csökkenő
aktív dolgozók aránya miatt. Az Economistban megjelent elemzés szerint már 2010-től
várható, hogy csökkenni fog a munkaképes korú lakosság száma az Európai Unióban.
A nők munkaerőpiaci megjelenésével párhuzamosan a gyermekvállalási szokások is drámaian
megváltoztak: egyre elterjedtebb az egy gyermekes családmodell. A fejlett világban a
hatvanas években egy nő átlagosan még 2,5-3 gyermeket szült, ma már 1,5-t sem.
Emiatt a nyugati társadalmak egyre égetőbb problémái a kedvezőtlen demográfiai
folyamatok: az alacsony népszaporulat miatt elöregedő társadalom egyre nagyobb anyagi
terhet ró az egyre kevesebb aktív keresőre. A fogamzásgátló szerek elterjedése
ugyancsak hozzájárult, hogy a nők egyre idősebb korban és egyre kevesebb gyermeket vállalnak.
A gyermekvállalás későbbre halasztása anyagi okokkal is magyarázható: óriási nyomás
nehezedik a nyugati társadalmakban a fiatal párokra, hogy először megfelelő
egzisztenciát teremtsenek, mielőtt gyermeket vállalnának. De nem lehet csak a jobb életkörülmények
iránti szükséggel magyarázni, hogy a nők egyre nagyobb számban dolgoznak családalapítás,
illetve gyermekvállalás után is. A nők mind nagyobb hányada tartja fontosnak, hogy
karriert csináljon a munkájában, és ez a vágya, felmérések szerint, még a férfiak
ilyen irányú terveinél is gyakoribb. Fiatal kétkeresős amerikai házaspárok között
egyre elterjedtebb nézet, hogy mindkét félnek joga van arra, hogy karriert csináljon.
Ennek persze ára van, és elsősorban a házasság, partnerkapcsolat, gyermekvállalás
területén. Egyes kutatók a család intézményének veszélyéről beszélnek. 20-34 éves
angol nők körében végzett felmérés szerint 20 százalékuk egyáltalán nem akar
gyermeket vállalni karriere miatt! Ír nők szerint a nők a munkahelyükön túlterheltek,
alulfizetettek és alulértékeltek, az anyagi függetlenség és önállóság érdekében
azonban ezt is vállalják. Egyre többen szólnak ugyanakkor a házasság válságának
és a nők munkavállalásának összefüggéseiről, a válások számának gyors emelkedéséről,
a népszaporulat drasztikus csökkenéséről, a szerepek felborulásáról, a
kisgyermekek otthoni nevelésének fontosságáról. Dél-Európában, Írországban a
legtöbb nő feladja a munkáját, amikor gyermekeket vállal. Nagy-Britanniában, Németországban,
Hollandiában, Japánban elterjedt gyakorlat, hogy amíg a gyermekek kicsik, a nő otthon
marad velük, és csak idősebb korukban megy vissza dolgozni. A skandináv országokban
és Franciaországban viszont bevett szokás, hogy a szülés után csak rövid ideig
maradnak otthon az anyák gyermekeikkel a jó színvonalú és megfizethető gyermekintézményeknek
köszönhetően. Amerikában a nők már néhány hét elteltével újra munkába állnak,
gyermeküket pedig rokonokra, barátokra, anyagi lehetőségeikhez képest a legjobb
gyerekvigyázóra bízzák.
Pedig a stressz a családos nőket még fokozottabban érinti: a munkahelyen és a családjukban
is meg kell felelniük, egyszerre kell a karrierükről és a gyermekükről is
gondoskodni. A megkérdezett családos, dolgozó nők 70 százaléka vélekedett úgy,
hogy teljes munkaidejű állásuk összeegyeztetése iskoláskorú gyermekikkel és a családdal
sokkal nehezebb, mint azt korábban gondolták. A nőknek a diszkriminációval is szembesülniük
kell: ugyan a munkaerőpiac felét nők adják, a vezető pozícióban ennek ellenére
csak 3 százalékban állnak nők, és a női felső vezetők ugyanazon a poszton 30 százalékkal
keresnek kevesebbet, mint férfi vezetőtársaik. A fejlett országokban a diszkrimináció
és a bérek közötti szakadék nem olyan éles, de az „egyenlő munkáért egyenlő bért”
elv jogi szabályozása vagy hiányos, vagy ha létezik is, mint például Japánban,
mivel megsértése semmilyen szankciót nem von maga után, a munkaadók legtöbbször
figyelmen kívül hagyják.