Vissza a tartalomjegyzékhez

Györök Orsolya
A nők és a karrier

Sokunkat foglalkoztat a kérdés, mennyi előny és mennyi hátrány származik abból, ha a nők munkát vállalnak? Milyen esélyeik vannak férfitársaikkal szemben, esetleg családdal, gyermekkel maguk mögött? Az egykeresős családmodellt a hazai bérviszonyok mellett sajnálatosan kevesen tudják megvalósítani, de fejlettebb gazdaságokban, más jövedelmi körülmények között élő társadalmakban is egyre gyakoribb a nők munkavállalása, karrierállásokban való aktív részvétele. Vizsgálatok szerint a nő munkahelyi karrierjének árát a család rovására kell megfizetnie: ma minden ötödik fiatal nő inkább nem vállal gyermeket, de a többiek is egyre későbbi időpontra halasztják el a gyermekszülést azért, hogy a ranglétrán minél előbbre juthassanak.

Az utóbbi évtizedekben a munkaerőpiac nagyarányú változásának lehetünk tanúi. Negyven évvel ezelőtt a fejlett nyugati országokban a munkaerőpiacnak csak 20-30 százalékát tették ki a nők, ma ez az arány közel van az 50 százalékhoz. Kutatók szerint ennek oka, hogy egyre több az egyedülálló nő, aki házasságáig és gyermekszüléséig
- amik egyre későbbi életkorra tolódnak - munkát vállal. Teheti ezt annak köszönhetően is, hogy képzettségében már nem marad el férfitársaitól: ma a felsőoktatásban átlagosan egyenlő arányban vesznek részt nők és férfiak. A válások nagy száma miatt sok nő egzisztenciális okokból kényszerül munkát vállalni. A munkaerőpiac igényei is átalakultak: a legfejlettebb gazdaságú országokban a legtöbb foglalkoztatott ma már nem az iparban dolgozik, hanem a szolgáltatási szektorban. Az itt felmerülő igényekhez pedig a nők jobban alkalmazkodtak: a férfiakkal szemben könnyebben vállalták a szerződéses, részmunkaidős, időszakos, rendszertelen vagy nem megszokott időben végzendő munkát. A tapasztalat szerint a nők alkalmazkodóbbnak és rugalmasabbnak bizonyultak, és az alacsony béreket is vállalták a férfiakkal ellentétben.
A munkaerőpiac számára természetesen sok előny származott a nők munkába állásából: növekedett az adófizető polgárok száma, csökkent a munkaerőhiány kockázata, növekedett a kereslet a háztartási gépek, félkész és készételek iránt. A női munkaerő rugalmasabb, olcsóbb, a roszszabb munkakörülményeket sem teszi olyan gyakran szóvá, és a szakszervezetekben is lényegesen alacsonyabb a nők aránya. A nők munkába állása és további munkába állítása különösen Európában lesz sürgető probléma a kedvezőtlen demográfiai trendek, a szigorú bevándorlási politika, az egyre csökkenő aktív dolgozók aránya miatt. Az Economistban megjelent elemzés szerint már 2010-től várható, hogy csökkenni fog a munkaképes korú lakosság száma az Európai Unióban.
A nők munkaerőpiaci megjelenésével párhuzamosan a gyermekvállalási szokások is drámaian megváltoztak: egyre elterjedtebb az egy gyermekes családmodell. A fejlett világban a hatvanas években egy nő átlagosan még 2,5-3 gyermeket szült, ma már 1,5-t sem. Emiatt a nyugati társadalmak egyre égetőbb problémái a kedvezőtlen demográfiai folyamatok: az alacsony népszaporulat miatt elöregedő társadalom egyre nagyobb anyagi terhet ró az egyre kevesebb aktív keresőre. A fogamzásgátló szerek elterjedése ugyancsak hozzájárult, hogy a nők egyre idősebb korban és egyre kevesebb gyermeket vállalnak. A gyermekvállalás későbbre halasztása anyagi okokkal is magyarázható: óriási nyomás nehezedik a nyugati társadalmakban a fiatal párokra, hogy először megfelelő egzisztenciát teremtsenek, mielőtt gyermeket vállalnának. De nem lehet csak a jobb életkörülmények iránti szükséggel magyarázni, hogy a nők egyre nagyobb számban dolgoznak családalapítás, illetve gyermekvállalás után is. A nők mind nagyobb hányada tartja fontosnak, hogy karriert csináljon a munkájában, és ez a vágya, felmérések szerint, még a férfiak ilyen irányú terveinél is gyakoribb. Fiatal kétkeresős amerikai házaspárok között egyre elterjedtebb nézet, hogy mindkét félnek joga van arra, hogy karriert csináljon.
Ennek persze ára van, és elsősorban a házasság, partnerkapcsolat, gyermekvállalás területén. Egyes kutatók a család intézményének veszélyéről beszélnek. 20-34 éves angol nők körében végzett felmérés szerint 20 százalékuk egyáltalán nem akar gyermeket vállalni karriere miatt! Ír nők szerint a nők a munkahelyükön túlterheltek, alulfizetettek és alulértékeltek, az anyagi függetlenség és önállóság érdekében azonban ezt is vállalják. Egyre többen szólnak ugyanakkor a házasság válságának és a nők munkavállalásának összefüggéseiről, a válások számának gyors emelkedéséről, a népszaporulat drasztikus csökkenéséről, a szerepek felborulásáról, a kisgyermekek otthoni nevelésének fontosságáról. Dél-Európában, Írországban a legtöbb nő feladja a munkáját, amikor gyermekeket vállal. Nagy-Britanniában, Németországban, Hollandiában, Japánban elterjedt gyakorlat, hogy amíg a gyermekek kicsik, a nő otthon marad velük, és csak idősebb korukban megy vissza dolgozni. A skandináv országokban és Franciaországban viszont bevett szokás, hogy a szülés után csak rövid ideig maradnak otthon az anyák gyermekeikkel a jó színvonalú és megfizethető gyermekintézményeknek köszönhetően. Amerikában a nők már néhány hét elteltével újra munkába állnak, gyermeküket pedig rokonokra, barátokra, anyagi lehetőségeikhez képest a legjobb gyerekvigyázóra bízzák.
Pedig a stressz a családos nőket még fokozottabban érinti: a munkahelyen és a családjukban is meg kell felelniük, egyszerre kell a karrierükről és a gyermekükről is gondoskodni. A megkérdezett családos, dolgozó nők 70 százaléka vélekedett úgy, hogy teljes munkaidejű állásuk összeegyeztetése iskoláskorú gyermekikkel és a családdal sokkal nehezebb, mint azt korábban gondolták. A nőknek a diszkriminációval is szembesülniük kell: ugyan a munkaerőpiac felét nők adják, a vezető pozícióban ennek ellenére csak 3 százalékban állnak nők, és a női felső vezetők ugyanazon a poszton 30 százalékkal keresnek kevesebbet, mint férfi vezetőtársaik. A fejlett országokban a diszkrimináció és a bérek közötti szakadék nem olyan éles, de az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv jogi szabályozása vagy hiányos, vagy ha létezik is, mint például Japánban, mivel megsértése semmilyen szankciót nem von maga után, a munkaadók legtöbbször figyelmen kívül hagyják.