Hechs László, Jeruzsálem
Csendes gesztusok

II. János Pál pápa e héten Izraelbe látogatott. Maga az egyházfő személyes zarándoklatnak minősítette útját. Etienne atya - a jeruzsálemi Bibliaintézet igazgatója - szerint János Pálnak ez volt élete nagy álma. „Nem csodálkoznék, ha itt halna meg” - tette hozzá az izraeli televízióban az atya. A pápa lengyel zsidó barátja, Jerzy Krueger is megerősítette ezt a rádióban: „Lolek már nagyon régóta tervezte ezt az útját” - hallhattuk csütörtök reggel az izraeli rádió hírműsorában. Vallási zarándoklat Jézus lába nyomában, amely azonban - ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni - politikai jelentőséggel bír Izrael és a palesztinok számára egyaránt.

Jasszer Arafat feleségével, Szuhával fogadta a katolikus egyházfőt. Igénylik Jeruzsálemet     Fotó: Reuters

Karol Wojtyla nem először jár Izraelben, és nem az első pápa, aki Izraelbe látogat. VI. Pál 1964-ben már járt a Szentföldön, de látogatása nem minősült hivatalosnak, hiszen a Vatikán akkor még nem ismerte el Izrael állam létezéshez való jogát. Maga a látogatás is kurtára sikeredett. VI. Pál Jordániából Megiddónál lépett a Szentföldre, ahol - az archeológiai ásatások színhelyén - találkozott Zalman Sázár köztársasági elnökkel. Mindössze tizenegy óra tíz percet tartózkodott a Szentföldön, majd a jeruzsálemi Mandelbaum-kapun át távozott Jeruzsálem Jordánia által megszállt óvárosi részébe. Ez megfelelt a katolikus egyház akkori álláspontjának.
A jelenlegi pápát, II. János Pált államfőnek kijáró tiszteletadással fogadták a Ben Gurion repülőtéren. A betegségtől megviselt egyházfő csak a Hatikva hangjaira emelte fel a fejét. A fogadtatására megjelent Ezer Weizman köztársasági elnök, Ehud Barak miniszterelnök, az egész kormány és Ehud Olmert, az egyesített Jeruzsálem polgármestere. A főrabbik - a purim ünnepe miatt - távol maradtak.
A zarándoklat már hétfőn Jordániában megkezdődött. A katolikus egyházfő a Nébó hegyéről tekintett le és át a „tejjel-mézzel folyó Kánaánra”, onnan, ahonnan annak idején Mózes és Józsué tette. Nyilvános misét tartott az ammani stadionban, mielőtt a jordán légitársaság gépe Izraelbe szállította volna. Kedden II. János Pál felkereste a Jordán menti Kasr el-Jiudot, ahol János megkeresztelte Jézust a Jordán vizében. Onnan az izraeli légierő helikopterén Betlehembe repült, ahol Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője fogadta. A helikopter leszállásakor rézedényben egy maroknyi palesztin földet nyújtottak az egyházfő elé, amit az lehajolva megcsókolt. Az Arafat palotájában folytatódó ünnepélyes fogadtatás után a pápa sietett kifejezni, hogy a Szentszék mindig is elismerte a palesztin nép természetes jogát a saját hazára és a békében való élésre. „Senki nem hagyhatja figyelmen kívül, mennyit szenvedett a palesztin nép az elmúlt évtizedekben. A világ látja a palesztinok szenvedéseit. Már túl soká tartott” - jegyezte meg a katolikus egyházfő. A nem sokkal később tartott szabadtéri misét szokatlan közjáték szakította meg: alig fejeződött be a szentbeszéd, amikor a város lakosságának többségét alkotó muzulmánokat a müezzin hangja hívta déli imára. A pápa és a szertartásban résztvevő papok némileg meglepetten, de türelmesen kivárták, míg a müezzin elhallgatott, majd folytatták a szertartást.
A palesztin államiságról mondott gondolatait erősítette meg a pápának a Dahaishe menekülttáborban tartott beszéde is, amelyben a menekültek helyzetéért való felelősséget a térség politikai vezetőire hárította, s kifejezte abbéli reményét, hogy a menekültek problémája egy tartós és igazságos békében megoldásra talál. A pápa azonban meg sem említette a „menekültek hazatérési jogát” és
Jeruzsálem kérdését. Ezzel szemben hangsúlyozta, hogy a feleknek békés úton kell rendezniük vitás kérdéseiket.
Mindezek ellenére a pápai látogatás fontos politikai eredmény Jasszer Arafat számára a függetlenség felé vezető úton. Amint a pápamobil maga mögött hagyta a menekülttábor szűk utcáit, a palesztinok összecsaptak a látogatást biztosító biztonsági erőkkel.
A látogatás csütörtöki napján az egyházfő a jeruzsálemi főrabbinátus épületében találkozott a két főrabbival. Elijáhu Baksi Doron a szefárdi, és Israel Meir Lau az askenázi vallásos közösség nevében üdvözölte II. János Pált, elismerték és köszönetet mondtak neki az antiszemitizmus ellen tett erőfeszítéseiért, kiemelve a múlt heti pápai bocsánatkérés fontosságát a keresztény hívőknek a zsidókkal szemben elkövetett bűneik miatt. Ugyanakkor a pápától határozott állásfoglalást kértek XII. Piusnak a holokauszt idején való vétkes hallgatásával kapcsolatban. Ez utóbbira II. János Pál nem válaszolt. Egy előre elkészített szöveget olvasott fel, ebben megismételte az 1986-ban a római zsinagógában tett nyilatkozatát, amelyben nagyra értékelte a kereszténységnek is alapjául szolgáló zsidó örökséget. „Több a közös a judaizmus és a kereszténység között, mint az elválasztó elem. Közös erővel kell dolgoznunk a megbékélésen, az igazság és a béke megvalósításán” - jelentette ki a pápa. A rabbik a Szentatya közreműködését az Iránban fogva tartott tizenhárom zsidó kiszabadításában, a vallási fundamentalizmus és antiszemitizmus elleni küzdelemben és a vatikáni levéltár megnyittatásában.
A pápát ezt követően Ezer Weizman fogadta az elnöki rezidencián, ahol a pápa példa nélkül álló módon megáldotta Izraelt. A tízperces magánbeszélgetést követően jelentek meg a diplomáciai testület, vallási vezetők és közéleti személyiségek előtt. Rövid üdvözlő beszédek után az egyházfő átvette a köztársasági elnök ajándékát, a 17. századi Henry Chatelet rajzát a Szent Sír templomáról, cserébe pedig a pápa a Colosseumról készített rajzot adományozott. A pápa beszédében a zsidók és keresztények közötti új szolidaritás megteremtésének szükségességét hangsúlyozta.
II. János Pál a déli órákban érkezett a Jad Vasembe, a II. világháborús holokausztban a nácik és segítőtársaik által elpusztított hatmillió zsidó emlékhelyére, ahol Ehud Barak miniszterelnök fogadta. A szertartáson az intézmény vezetői mellett megjelentek a kormány tagjai, egyházi személyiségek és a holokauszt túlélői, közülük néhányan a pápa szülővárosából valók. Karol Wojtyla
fiatal szeminaristaként Krakkóban élte át a háborút, alig néhány kilométerre az auschwitzi krematóriumoktól.
János Pál kijelentette: azért jött a Jad Vasembe, hogy tisztelettel adózzon a hatmillió meggyilkolt zsidó emlékének. „Ez a csend az emlékezés csendje, mert a szavak nem elég erősek annak a gyásznak a kifejezésére, amely a holokauszt szörnyű bűneinek következménye.” Külön kiemelte azokat az igaz embereket, akik akár saját életük kockáztatása árán is zsidókat mentettek meg. „Nekik köszönhetjük, hogy nem a Gonoszé volt az utolsó szó. Emlékeznünk kell, mert csak így győzhetjük le a gonoszt a jóval, és akadályozhatjuk meg, hogy a múlt hibáit és bűneit ismét elkövessék. Az Egyház visszautasítja a fajgyűlöletet és az üldözést, az antiszemitizmust annak minden formájában. Ne legyen több zsidóellenes érzés keresztényben, és keresztényellenes érzés zsidóban” - hangoztatta az egyházfő.
Válaszában Ehud Barak miniszterelnök kifejtette, hogy nagyra becsülik a pápa tevékenységét a keresztények és a zsidók új viszonyának kialakításában. „Auschwitzra a válasz - jelentette ki a kormányfő - Izrael államának megalakítása, s így a zsidók soha többé nem maradnak segítség nélkül, ha bárki emberi méltóságuktól akarná megfosztani őket.” Barak hangsúlyozta, hogy ez a megemlékezés az egyesített Jeruzsálemben, a zsidó nép örökös fővárosában történik, és idézte az egyházfő által korábban mondottakat: „A zsidók szeretik Jeruzsálemet, azóta, hogy Dávid a fővárosukká tette, azóta, hogy Salamon felépítette ott a Templomot. Imáikban Jeruzsálem, nemzeti szimbólumuk felé fordulnak.”
Egyben biztosította az egyházfőt, hogy megvédi a katolikus egyház minden jogát és vagyonát, a keresztény és muszlim intézményeket, és valamennyi hívőnek a szabad vallásgyakorlás jogát. „Ön a testvériség, a béke és a megemlékezés küldetésével érkezett. És mi azt mondjuk Önnek: Legyen áldott Izraelben!”
A csütörtöki nap befejező programja egy vallásközi találkozó volt a jeruzsálemi Notre Dame Intézetben, ahol az egyházfő a vallások és hívők békés egymásmellettiségét hangsúlyozta. Pénteki programja részeként II. János Pál szabadtéri misét celebrált a Genezáreti-tó partján, a Hegyi Beszéd színhelyének közelében, szombaton pedig látogatást tesz Názáretben, hogy az ottani bazilikában szintén misét celebráljon. A vasárnapi program során az egyházfő találkozik a főmuftival, majd látogatást tesz a Siratófalnál, és misézik a Szent Sír Templomában, ahol a hagyomány szerint Jézust eltemették.
Az elemzők minden nap mérlegét egyenként megvonták. A csütörtöki, Jad Vasemben tartott megemlékezésnek nagy fontosságot tulajdonítanak: új viszony van kialakulóban a keresztény egyház és a zsidóság között, amelyben a pápa elutasította az antiszemitizmust, és a testvériség nyelvén beszélt. A kérdés az, hogy ez az új viszony hogyan jelenik meg majd a gyakorlatban. Mindenesetre a látogatást Izraelben nagy jelentőségű eseménynek látják, bár - ahogyan az elemzők egyike kifejezte - kétezer év számlája meglehetősen hosszú, nemigen lehet egy látogatás alatt elrendezni.