Egy közelmúltban elhangzott parlamenti felszólalás kapcsán fogalmaz-tam az alábbi levelet. Mivel a beszédet egyenes adásban közvetítette a Magyar Televízió, úgy gondolom, hogy álláspontom nemcsak a politikusokra tartozik.
Tisztelt Szerkesztőség!
Fidesz - Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója
Sasvári Szilárd frakcióvezető-helyettes úrnak
Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr!
Mélységesen felháborított az Ön február 29-i, napirend előtti felszólalása a parlamentben. Ön „az idegengyűlölet, rasszizmus, faji, vallási uszítás ellen” címmel fogalmazott meg alaptalan, rosszindulatú és uszító vádakat egy törvényesen működő, jelentős létszámú egyházzal, a Hit Gyülekezetével szemben. Véleményem szerint egy polgári demokratikus politikushoz nem méltó, hogy tényeket eltorzítva rágalmazzon. Ön ráadásul ezt nem először teszi meg a Hit Gyülekezetével szemben. Az alábbiakban szeretnék az Ön által megfogalmazott egyes alaptalan állításokhoz néhány megjegyzést fűzni. Mivel jól ismerem ezt a közösséget, évek óta részt veszek istentiszteletein, 11 éve vagyok a Hit Gyülekezete hangarchívumának a vezetője, ezért úgy gondolom, hogy megalapozottan mondhatok véleményt.
1. A Hit Gyülekezete és vezetője nem rasszista. Ellenkezőleg: más evangéliumi-pünkösdi közösségekhez hasonlóan (ezt független szociológusok is megállapították) hisz abban, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata lerombolta a nemzetek közötti ellentéteket, és megváltása a népek közötti együttélésben új perspektívát hozott. A „hitesek” között mindenféle fajból, etnikai háttérből származó hívő megtalálható. Békében élnek együtt itt romák és magyarok, székelyek és svábok, zsidók és arabok, oroszok és németek - a sort hosszan lehetne folytatni.
Ön nem ismeri a Hit Gyülekezetét, ennek ellenére kategorikusan elmarasztalja a közösséget. Állításai olyan személyek vádaskodásaira épülnek, akik tényeket, féligazságokat és hazugságokat gátlástalanul kombinálva készítettek gúnyrajzot közösségünk életéről. Miért nem idézett Ön egyetlen szót sem a Hit Gyülekezete kiadványaiból, az általa kiadott könyvekből, újságokból, vezetőinek nyilatkozataiból és írásaiból vagy éppen az interneten is elérhető hitvallásából? Ön a legkisebb fáradságot sem vette ahhoz, hogy a tényeket figyelembe véve alkosson ítéletet.
Amire pedig Ön hivatkozik: illene tudni, hogy azok nem rasszista kijelentések. Álláspontom szerint rasszista nézet az, amikor biológiai-fizikai ismérvek, illetve jegyek alapján tartanak egyes népeket, illetve etnikumokat magasabb, illetve alacsonyabb rendűnek. Erkölcsi-szellemi jellegű értékítéletek - vonatkozzanak azok akár nemzetekre, népekre - nem tartoznak ide.
Önnek mint köztudottan gyakorló katolikusnak illene tudnia, hogy a Szentírás különböző könyvei (a próféták írásai, az evangéliumok, az Apostolok cselekedetei vagy az apostoli levelek) tele vannak erkölcsi-szellemi értékítéletekkel. Csak két példát szeretnék ezekből kiemelni: „Gonosz és parázna nemzetség” - így minősíti kortársait Jézus Krisztus a Máté evangélium 12. fejezetében. „A krétaiak mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak” - jelenti ki Pál apostol Titushoz írt levelében.
Egy politikusnak természetesen nem szerencsés így fogalmaznia, de miért ne fogalmazhatna meg egy lelkész igehirdetésében erkölcsi értékítéletet? A keresztény teológia felfogása szerint az igehirdetés egyik célja, hogy a szónok Isten Igéjének a hirdetésével és ennek alapján megfogalmazott minősítésekkel bűnbánatra és megtérésre vezesse hallgatóságát.
2. A Vatikánra, a franciákra, a spanyolokra, a portugálokra vonatkozó megjegyzések nem képezik részét a gyülekezet hivatalos tanításának, és nem is abból fakadnak. Azok nem istentiszteleten és nem is az egyház által fenntartott oktatási intézményben hangzottak el. Az eredeti szöveget ismerve ezeket én olyan kiszólásoknak veszem, amelyek az erkölcsi-politikai véleményalkotás, értékítélet kategóriájába tartoznak. Ezekkel a véleményekkel természetesen lehet egyet nem érteni. Egyébként a kifogásolt mondattöredékek több éve hangzottak el egy nyári táborozás során. A beszélgetés jellegéből fakadóan nem volt nyilvános rendezvény, sőt a szűk körű hallgatóság miatt még egyházi belső nyilvánosságnak sem volt tekinthető. Az eseményről egy példányban készült videofelvétel, amelyen hallható, hogy Németh Sándor a beszélgetés elején leszögezte, hogy nem járul hozzá az általa elmondottak nyilvánosságra hozatalához, mivel nem minden megjegyzését volt alkalma előzetesen alaposan átgondolni, így az elmondottakat utólag ellenőrizni kívánta. (Mindez képben és hangban rajta van az eredeti videofelvételen!)
Németh Sándor természetesen tisztában van azzal, hogy a római katolikus egyházat nem Mussolini alapította. Egyébként az eredeti szövegkörnyezetben a mostani római katolicizmus szerepel, és a kiragadott mondat előtt a lelkész a Vatikánról beszélt. Ezért a mostani római katolicizmus kifejezést egyértelműen a Vatikánra és nem a római katolikus egyházra vonatkoztatták a jelenlévők. Tehát a Vatikánra mint nagyhatalmú államszervezetre vonatkozott az utalás, ami azért sem tekinthető vallási uszításnak, mivel az egyházi állam alapintézményeivel, működésével és érdekeivel kapcsolatban fogalmazott meg elmarasztaló kritikát. Az eredeti állítás értelmében Németh Sándor a katolikus egyház egyik központi kormányzó intézményéről, állami szervezetéről állította azt, hogy Mussolini hozta létre. (Ezt a szervezetet valóban nem Szent Péter alapította.) Nyilván ezt a sommás véleményt lehet pontosítani, árnyalni, ám kijelenthető: a történelmi tényeknek alapvetően megfelel, hogy Mussolininek döntő szerepe volt az egyház központi irányítását végző államnak, a Vatikánnak létrejöttében.
3. Az a kijelentés, hogy Spanyolország és Portugália félfasiszta rendszerek voltak hoszszú ideig még a világháborút követően is, nem számít szélsőséges véleménynek. A lelkész úron kívül sokan állítják ezt, és azt is, hogy az európai népeket valóban megfertőzte a náci-fasiszta eszmerendszer (az ateista-kommunista ideológiák mellett), és ezektől sajnos még a mai napig is van mit tisztulnia a nyugat- és kelet-európai nemzeteknek.
A néhai Mitterand úrral kapcsolatos véleményt pedig Ön egyszerűen meghamisítja, amikor azt állítja, hogy az a francia elnökre vonatkozott. Erről szó sem volt: csupán Mitterand fiatalkori éveiben a nácibarát Vichy-kormányzattal fennálló kapcsolatairól volt szó, amelyekről akkoriban jelentek meg beszámolók francia és nemzetközi lapokban.
4. Az arabokról szóló megjegyzés jóval a rendszerváltás előtt, az elfogultan arabbarát, és a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel megszakító pártállam idején, 1985 nyarán hangzott el. Kádár János ebből nem csinált ügyet, bár minden összejövetelünket akkor is lehallgatták.
Ön egy 15 éves megjegyzés alapján próbál meg koncepciós ügyet kreálni. Ráadásul ez a megjegyzés is egy önkényesen kiragadott mondat egy olyan prédikációból, amelynek fő üzenete az angyalokról szólt. 1985-ben a prédikátor Elizeus prófétára hivatkozva azt állította, hogy az angyalok védelmezték az ószövetségi Izraelt az országot megtámadni akaró ellenséggel szemben. A szöveg összefüggései alapján e kiszólás arra az ősi anticionista, iszlám tradícióra és képviselőire vonatkozott, akik a terrorizmust, ártatlan zsidó emberek meggyilkolását, a zsidó föld elrablását elfogadható eszköznek tartották (tartják) céljaik elérése érdekében. A Hit Gyülekezete a terrorizmus más formáival együtt mindig is elítélte az arab-iszlám terrorizmust, ugyanakkor örömmel üdvözölt minden olyan lépést, amely a zsidó-arab megbékélést szolgálja. Az arab-iszlám terrorizmust ugyanakkor sokan a világ béké-jét fenyegető, destabilizáló tényezőnek látják.
A bibliai alapon álló gondolkodásban a vér a léleknek is a szinonimája, mely az embernek az értelmét, érzelmeit és gondolkodását is hordozza (tehát nem pusztán genetikai fogalom). A vallási-kulturális tradíció pedig sok esetben determinálja az emberek érzelmeit és gondolkodását, különösen az izolált, a modernizációtól elzárkózó kultúrkörökben.
Álláspontom szerint, amikor Ön Németh Sándort vádolja, ezt a fajta terrorizmust védelmezi. Én a nyolcvanas években még javában tomboló palesztin-arab-iszlám terrorizmus védelmezését tartom szélsőséges és nagyon veszélyes jelenségnek.
5. Ami pedig az afro-amerikai férfiak családi felelősségvállalásával kapcsolatos megjegyzést illeti, az sem raszszista kijelentés, hanem egy olyan, részletesen dokumentált kulturális szokásra (az apa nélkül felnevelkedő gyermekek kiugróan magas arányára) vonatkozott, amely fájdalmas és sajnálatos szociológiai tény. Ez Észak-Amerikában számos fekete és fehér embert arra késztetett, hogy különböző szellemi-vallási mozgalmakat indítsanak el e probléma kezelésére.
Az Ön állítását látványosan cáfolja az a tény is, hogy a Hit Gyülekezetének nagyszerű kapcsolatai vannak nagy létszámú fekete gyülekezetekkel, közösségekkel, istentiszteleteinket rendszeresen látogatják a Magyarországon élő fekete diákok és felnőttek, sőt fekete pásztorok is vannak a Hit Gyülekezetében.
Végezetül szeretném leszögezni, hogy az Ön állításai nem felelnek meg a valóságnak, sőt még a kiragadott részleteket is rosszindulatúan eltorzította. Szinte egyik sem hangzott el az Ön által idézett formában, és különösen nem olyan értelemben, amelyet Ön tulajdonít ezeknek.
Tisztelettel kérem ezért a képviselő urat, hogy a jövőben szíveskedjen pontosan és körültekintően fogalmazni, mert ez a fajta szélsőséges hangnem és magatartás nagy károkat okoz pártjának, a kormánynak, és árt a parlament tekintélyének is.
Amikor az internetes parlamenti jegyzőkönyvben olvas-tam az Ön felszólalását, az a régi magyar közmondás jutott az eszembe, miszerint a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.
Egyúttal szeretném emlékeztetni arra, hogy Ön a magyar politikai élet egyik nagyhatalmú képviselője, akinek illene felelősségteljesen nyilatkoznia, és akinek nem szabadna sértegetnie választópolgárokat, és feldúlnia családok életét. Arra is szeretném ezúton felhívni a figyelmét, hogy a törvény definíciója szerint a rágalmazás többféleképpen is megvalósítható. A jogszabály azt mondja, hogy „a jogsértés megállapításához szükséges e követelmény a valótlan tények továbbításán túl adott esetben bekövetkezhet a való tények közlésével is” (Ptk. 1959/IV. törv. 78. par.). Ön felszólalásaiban először is számos, objektíve valótlan, „a becsület csorbítására alkalmas tényt állít” (Btk. 1978/IV. törv. 179. par.) nyílt és burkolt állításokkal; másodszor valós tényeket hamis színben tüntet fel, „a valóságot a tények megtévesztő csoportosítása, az egyes elemek elhallgatása útján, illetve rejtett utalásokkal, félreérthető megfogalmazásokkal” meghamisítja; harmadrészt „a teljes valóság megismeréséhez szükséges tények téves következtetésre indító csoportosításával” manipulál; negyedszer elhallgatással is, amennyi-ben „nem közli a teljes valóság megismeréséhez szükséges igaz tényeket, csupán azoknak egy részét, ami miatt az érintettről alkotott értékítélet tévessé válik” (Ptk. 1959/IV. törv. 78-79. par.).
Az Ön magatartásában az is visszatetsző, hogy miközben Önnél az elfogult felekezeti kötődése politikai magatartásában is megjelenik, Ön mégis az SZDSZ-t rója meg és szólítja fel az elhatárolódásra attól a képviselőjétől, akiről köztudott, hogy politikai szereplését élesen elválasztja felekezeti hovatartozásától.
A Hit Gyülekezetét azért szeretem és kötődök hozzá, mert számos olyan szellemi-erkölcsi és emberi értékkel találkozom, amelyeket nem látok más közösségben. Meg vagyok arról győződve, hogy az Ön vádjai alaptalanok és szeretném tudatni Önnel azt, hogy egy tisztességes, istenfélő és törvénytisztelő emberekből álló közösséget rágalmaz.
Örömmel venném, ha politikai ellenfeleivel való csatározásaiban a gyülekezetet nem használná fel furkósbotnak. Kérem, szálljon le rólunk!
Budapest, 2000. március 14.
Tisztelettel:
Kövecses Kálmán
A Hit Gyülekezete hangarchívumának igazgatója