Mostanában az osztrák humoristák, de a kabarék sem panaszkodhatnak anyaghiányra. Elég például Schüs-sel kancellár beszédeit idézni, amelyek mindig nagyjából ugyanazokból az optimista mondatokból állnak, és már biztos a közönség tapsa.
Schüssel azt állította magáról, hogy meg tudja szelídíteni Haidert és társait, erről azonban szó sem lehet. Amikor például Michael Schmid tudományügyi és közlekedési miniszter nyíltan fellépett az EU kelet-európai bővítése ellen, akkor Schüssel egy szót sem mert mondani. Riess-Passer helyettes kancellárnő pedig csak azt mondja, amit mindig, hogy csak a kormánynyilatkozat számít.
Persze az osztrák kormány mindig abból a téves feltevésből indul ki, hogy amit a politikusok mondanak, az nem fontos, csak az számít, hogy mit tesz ez a kormány. Csakhogy egy politikus uszító beszéde a demokráciában tettnek számít. Ilyen uszításban pedig nincs hiány Ausztriában.
Haider maga aláírt egy kormánynyilatkozatot, amely Ausztria felelősségét is megállapítja az osztrák zsidók egyharmadának a meggyilkolásáért 1938 és 1945 között. A bécsi Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstands (az osztrák ellenállás dokumentációs archívuma) egy könyvet készít a meggyilkolt osztrák zsidókról. Mivelhogy Karintiában is gyilkoltak zsidókat, 1999 nyarán azzal a kérvénnyel fordultak Jörg Haider tartományfőnökhöz, hogy a tartományi kormány támogassa ezt a kutatást 5000 schillinggel. A választ Andreas Mölzer, Haider kultúrtanácsosa adta meg: megkérdezte, milyen érdeke fűződne Karintiának egy ilyen publikációhoz. Az osztrák ellenállás dokumentációs archívuma válaszolt, erre azonban Haiderék köréből már senki nem reagált.
Hogyan tudna Ausztria kimászni abból, amibe Schüs-sel kancellár miatt belekerült? Schüssel és Haiderék azt hiszik, hogy ez csak úgy lenne lehetséges, ha hamis patrióta egységet tudnának létrehozni. Persze jobb lenne, ha többet szólnának azokról az alapvető demokratikus jogokról, amelyek miatt az Európai Unió 14 tagállama lépéseket alkalmaz egy olyan osztrák kormánnyal szemben, amelyben részt vesz a szélsőjobboldali Szabadságpárt. Nekünk mit sem használ, ha az osztrák kormány kimutatja, hogy másutt is vannak szélsőjobboldaliak. Hiszen nekünk az a feladatunk, hogy először is saját országunkról kimondjuk az igazat.
A szélsőjobboldal ma gyakorlatilag megismétli, amit 1986-ban Waldheim elnök idején tett: akkor Ausztria elszigeteltségét egy szocialista-zsidó-szabadkőműves világ-összeesküvéssel magyarázták, éppen úgy, mint most a konzervatív katolikus Kurt Diemann tette Andreas Mölzer lapjában, a Zur Zeitben.