Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Tajvani csata a kongresszusban

Bill Clinton amerikai elnök március 8-án elküldte a kongresszushoz azt a törvényjavaslatot, amelylyel Kínának a Világkereskedelmi Szervezetbe való felvételét kívánja előmozdítani. Ezt követően új vitát kezdeményezett saját pártjában azzal érvelve, hogy ha sikerül megnyitni a kínai piacokat, az aláássa a kommunista párt hatalmát. Az elnök megkísérelt felülemelkedni a pártján belül folyó heves vitákon, melyek a lépés bölcsességét vonták kétségbe, de vajmi kevés említést tett Tajvanról, amelynek a kapcsolatai ugyancsak feszültté váltak Pekinggel. 

  
Tajvani halász a parti őrség hadihajóinak védelmében. Kína nem enged a 48-ból Fotó: Reuters

Clinton szándéka sok vitára adott okot, mivel egyáltalán nem egyértelmű, hogy Kína kereskedelmi könnyítéseit politikai lehiggadás követte volna. Az elnök egyébként ugyanezt a véleményt hangoztatta 1994-ben, amikor kampányígéretei ellenére megváltoztatta az álláspontját, és Kína kereskedelmi kedvezményeinek évről évre történő megújításához nem állította feltételül az emberi jogok tiszteletben tartását, mondván: a kereskedelem idővel hozzájárul majd a politikai elnyomás csökkenéséhez. Az elmúlt hat év során azonban a külügyminisztérium Kínáról készített éves jelentései azt mutatták, hogy Peking hozzáállása csak rosszabbodott.
Az elnök komoly küzdelemnek néz elébe, mivel a képviselőházban mindössze 50-60 demokrata párti tag látszik támogatni a törvényjavaslatot, így tehát kénytelen a kongresszus republikánus párti részére támaszkodni, hogy keresztülvihesse elnökségének az utolsó nagy külpolitikai tettét. A törvényhozásnak azonban mind a demokrata, mind a republikánus párti tagjai követelték, hogy a Clinton-kormány hozza nyilvánosságra az egyezményt, amelyet novemberi aláírása óta suba alatt tartott. 
Követelésüket azzal indokolták, hogy a kongresszus nem szavazhat arról, megadja-e az állandó normális kereskedelmi kapcsolatok lehetőségét Kínának, amíg titkos a megállapodás, amely előmozdítja Peking tagságát a Világkereskedelmi Szervezetben. Az ellenzék arra hivatkozik, hogy Peking nem érdemli meg az állandó normális kereskedelmi kapcsolatokat, mivel egyrészt nem tartja tiszteletben az emberi jogokat, másrészt azzal fenyegetőzik, hogy erőszakot fog alkalmazni Tajvannal szemben (Hetek, 2000. március 11., ). Bár a szenátusban szinte biztosra vehető a törvényjavaslat jóváhagyása, a képviselőházban továbbra is folynak a harcok. Gore alelnök, akinek már a zsebében van pártja elnökjelöltsége, nem támogatja az államfőt ebben a törekvésében, mivel attól fél, hogy elveszti a lépést ellenző szakszervezetek támogatását. Ellenlábasa, Bush texasi kormányzó a jelek szerint esetleg hajlandó lenne az ügy mögé állni.
A Clinton-kormányzat végül a kongresszusi nyomásnak engedve kedden nyilvánosságra hozta a 250 oldalas szerződés szövegét. Az amerikai és kínai kereskedelmi megbízott még az utolsó percekben is változtatott a megállapodáson, amelyen a kézírásos cserék is láthatók. Az okmány szabályozza a nercbőr kereskedelmét, és előírja, hogy a szállítás fejjel és farokkal, avagy anélkül történjék. Szól ezenkívül dízelmozdonyokról, fajtiszta szamarakról és öszvérekről. Ez lenne talán az új évezred diplomáciai fejlődése a fenyegetések és hatalmi zsarolások helyett? Ma, ha az Egyesült Államok és Kína bizalomépítő eszközökhöz nyúl, akkor kapribogyó az üzletkötés tárgya, nem pedig tengeralattjárókra szerelhető rakéta.