Vissza a tartalomjegyzékhez

Laudancsek Katalin
Összerakta Radujev koponyáját

Egy csecsenföldi község, Alhan-Kala félig lebombázott kórházának falai között dolgozik. Több száz ember köszönheti neki az életét, köztük számos orosz katona és csecsen gerilla. Hasszan Baijevnek, az ország leghíresebb sebészének nem számít, hogy betege melyik oldalon áll - írja a Kommerszant című orosz hetilap.


Szalman Radujev csecsen hadúr. Kifogtak rajta Fotó: Reuters

Hasszan Baijev Krasznojarszkban tanulta ki az orvosi szakmát. Akkoriban még inkább sportemberként kapott elismerést: szambo és cselgáncs mesterfokozatot ért el, a szovjet válogatottba is bekerült. Mindig is sok barátja volt, akik közül némelyek igen befolyásos személyekké váltak - és akikre ma is számíthat. 
Ezt jól tudják mostani földijei, Alhan-Kala lakói, és félnek is, hogy egyszer fogja magát, és elutazik. Akkor meg ugyan ki fogja helyettesíteni a 15 ezres település soha nem volt mentőszolgálatát, ki fogja még este, sőt éjjel is a saját házában fogadni a betegeket, akikből a hadiállapot óta egyre több van? De Baijev nem megy sehová: „Ha elutaznék, az valakinek az életébe kerülhet.” Pedig a munkakörülmények nem éppen idilliek: 1999 szeptembere óta átlag húsz embert operál naponta - sokszor légitámadás közben -, felszereltségét pedig talán kimerítően jellemzi, hogy az amputáláshoz közönséges kézifűrészt kénytelen használni… Ehhez jön még aztán a rendszeres zaklatás: hol az oroszok hallgatják ki órákon át, mit tud gerilla pácienseiről, hol az utóbbiak fejezik ki erős neheztelésüket amiatt, hogy oroszokat is kezel.
Volt, hogy ráfogott géppisztollyal kérdezte tőle egy csecsen „nagyfőnök”, valóban ellátott-e szövetségi katonákat. „Én sebesülteket látok el, nem érdekel, honnan jöttek” - mondta erre az orvos. „Engem viszont igen” - hangzott a vészjósló válasz.
(Egyébként a „nagyfőnökkel”, Arbi Barajevvel egy faluban nőttek fel. Baijevből híres orvos lett, Barajevből pedig hírhedt bűnöző: nevéhez fűződnek a legbotrányosabb emberrablások, mint például Vlaszov elnöki megbízott és Spigun tábornok túszul ejtése, és ő volt az, aki elhurcolta és brutálisan kivégezte a „Csecsen Telecom” négy külföldi munkatársát.) 
Az orvos végül is megúszta ezt a kellemetlen találkozást - a házhoz elkezdtek lassan odagyűlni a falubeliek. A gerillák odébbálltak, csak az összes gyógyszert vitték el magukkal. A dologhoz még az is hozzátartozik, hogy három évvel ezelőtt Barajev is az orvos páciense volt… 


Orosz katonákat mentenek Csecsenföldön. Áldozatok mindkét oldalon Fotó: Kommerszant

Másik hírhedt gyógykezeltje Szalman Radujev volt, aki még az előző háborúban kapott egy komoly sérülést. „Egyik éjszaka gerillák jöttek hozzám - meséli Baijev. - Nem fenyegettek, de nyomatékosan kérték, tartsak velük, hogy hová, azt nem közölték. Persze mindjárt gondoltam, hogy valami fontos személy sérülhetett meg, mindenütt testőrök hemzsegtek. De csak az operáció után jöttem rá, kit is kezeltem.” Radujev súlyosan megsebesült: egy golyó szétvitte a fél koponyáját; az arca helyén csak egy véres massza maradt, egyik szeme is odaveszett. Az operáció egy falusi kórházban zajlott; minden egyes mozdulatát testőrök éber figyelme kísérte. Radujevet később külföldi professzorok kezelték, akik egyszerűen nem akarták elhinni, hogy valami csecsen orvos, szinte múlt századi körülmények között így összerakosgatta az apró darabokra tört koponyacsontot.
Annak idején ösztöndíjat is kapott Angliába, az orosz hatóságok azonban nem adtak neki vízumot. Radujev aztán nevetve mesélte, hogy biztos azért, mert odatelefonált nekik, és azt mondta, hogy ők személyes jó barátok.
Másik hasonló kaliberű sérültje Baszajev volt, aki nemrégiben aknára lépett. Az ő lábát is Baijev amputálta. Igaz, Baszajev cáfolta az amputálás tényét az interneten.
Egy éve Hasszán elvégzett egy plasztikai sebészi továbbképzést Moszkvában, és úgy döntött, ott is marad. A földijei azonban egyre csak hozták a híreket, hogy az emberek visszavárják; nap mint nap érdeklődnek, mikor jön haza az ő orvosuk, aki a legjobb tudása szerint dolgozik, és nem várja el a hálapénzt. Nem sokáig bírta, visszament. „Nem tudok üzletelni, amikor vérző sebesültekről van szó” - mondta.
Igen ám, de a háza helyén romhalmaz fogadta: míg távol volt, egy bomba telibe találta. Szerencsére csak az épület veszett oda, mert Hasszán a családtagjait még a háború elején kimenekítette Ingusföldre. Ennek ellenére itt maradt Alhan-Kalában, pedig közben krasznojarszki barátai egy négyszobás lakást is a rendelkezésére bocsátottak volna… 
Történt egyszer, hogy beszállították a soron következő pácienst, és Hasszan felismerte benne saját régi barátját, Vaha Iszajevet. A férfi súlyos sebesült volt, szinte egy egész sorozatot lőttek a testébe. Mikor meglátta az orvost, csak annyit tudott suttogni: „Segíts...”. Az egyetlen, amit még meg lehetett érte tenni, életének félórával való meghoszszabbítása volt. Hasszan ennek érdekében a saját véréből adott - karból karba. Vaha meghalt - bár a neve azt jelenti: élj soká.