Európa történetének régebbi időszakaiban több évtizedre volt szükség, hogy
egy-egy művészeti stílusirányzat meghódítsa a kontinens országait. Ma az információk
felgyorsuló áramlásának korában a bútorstílusok változása inkább emlékeztet
korunk ruhadivatjának szezonális gyorsasággal változó tempójára, mint a történelemből
ismert művészettörténeti korszakok váltakozásának ritmusára. A neves bútorvásárokon
- Kölnben, Milánóban - diktálják a divatot, ahová a szakma jó része évente
ellátogat, hogy a technikai újdonságok mellett a trendeket (irányzatokat) illetően is
„képben legyen”.
Hideg, fagyos intellektualizmus
Merthogy szinte évente változnak a divatok - különösen a textilek, bútorhuzatok
terén. (Új huzatot könynyebb varrni, mint az összes bútort lecserélni a lakásban.)
Tavaly például a kávébarna és a törtfehér összeállítás hódított. A cappuccino
színei ma is divatosak, azonban idén meghatározóbbak a szürke különböző árnyalatai
(különösen az antracit) és a fekete.
Az anyagokat illetően is sok a párhuzam az öltözékekkel, hiszen férfizakók szövetével
bevont szófát éppúgy találunk, mint kordbársony ágy-takarót, de viszontláthatjuk
a női estélyi ruhák fémesen fénylő vagy taftszerű anyagait is - párnahuzatként.
Az átlátszó és áttetsző (függöny) anyagok - tüllök, muszlinok - különféle
rafinált hímzésekkel, beleszőtt vastagabb szálakkal finom változatosságot nyújtanak
- ettől „nem olyan szürke, ami szürke”. (Példaként említhetők erre Ulf Moritz
svájci tervező munkái.)
A berendezési stílusok alakulását illetően - mindent egybevetve - elmondható,
hogy egyre nagyobb teret hódít a minimalizmus („minimal art”). A Szépművészeti Múzeumban
megrendezett Lakástrend 2000 kiállításon már nem csak az olasz cégek képviselőinek
standjain találkozhattunk vele. Többek között a nagy történelmi múltra visszatekintő
W-Deco is bemutatta a trendhez igazodó bútorait. (Az osztrák cég a formatervezés terén
mindeddig a színesen egyéni, ugyanakkor hagyományőrző alkotás mintapéldáját
jelentette.)
A Lakástrend 2000 keretében megrendezett Mai Magyar Bútortár című tárlaton a magyar
bútortervezők is közszemlére tehették számos ötletes alkotásukat. Egyikük - talán
a legszélsőségesebben divatirányzat-ellenes képviselőjük - Szilágyi Szabolcs a bútortervezésben
eluralkodó trendeket egyszerűen üzleti manipulációnak tekinti.
A minimalizmus népszerűségének az egyik oka talán az, hogy az ilyen bútorok szinte
mindent megtűrnek maguk mellett, az irányzat összefogó kapocsként, egységes stílusként
tud hatni és jelen lenni a világ különböző pontjain anélkül, hogy különösebb
ellenállásba ütközne az egyes kultúrák részéről. Egyszerű formavilágát, távolságtartó
színeit könynyedén be tudja fogadni akármelyik kulturális közeg, hiszen háttérbe húzódik,
és így kiemeli a tárgyak, kiegészítő kisbútorok egyediségét. Így például egy
szürke, egyenes vonalú kanapé mellé állíthatunk indiai paravánt, de akár gótikus
szobrot is - ahogy ezt a kiállításon is láthattuk.
Nem véletlen, hogy e letisztult formavilág kapcsán gyakran esik szó a japán kultúra
erőteljes hatásáról: a látszólag egyszerű formák többnyire nem csekély
intellektuális tartalmat hordoznak. S itt nem pusztán a - többnyire csak a
szakavatottak szemével észrevehető - bravúros részletmegoldásokról van szó,
hanem egy jellegzetes világszemléletről is, amelynek a leginkább egy olyan (elit)értelmiségi
réteg képes az értő fogyasztójává válni, amely megfelelően gazdag és művelt is
ehhez. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból a kiállítás mindenekelőtt a
szakmabelieknek szolgált iránytűül.