Tajvan népe második demokratikus választására készül, a jelenlegi elnök, Li
Teng-hui utódját keresve, miközben a szigetország jövőbeli sorsa még mindig
bizonytalan. Annak ellenére, hogy a március 18-i választások tétje nem kicsi - 51
év után akár másik politikai párt kezébe kerülhet a hatalom - a jelöltek hangja
meglehetősen visszafogott, mondhatni óvatos. A visszafogottság oka közös: a mintegy
140 kilométerre fekvő Kína, a Tajvant a szárazföldtől elválasztó szoros
túloldalán. Ahogy a négy évvel ezelőtti választások idején, Kína most is
igyekszik egyértelművé tenni jelenlétét és abbéli szándékát, hogy a szigetet
visszakapcsolja az anyaországhoz.
Kínai katona a pekingi Haditechnikai Múzeum előtt. Még tart a türelem
Fotó: Reuters
Tajvan szigete még 1949-ben, a kommunista hatalomátvételkor szakadt el Kínától,
amikor a nemzeti párt vezetője, Csang Kaj-sek ide menekült a kommunista Mao Ce-tung
erői elől. A Peking vezetése alatt maradt szárazföldi részen létrejött a Kínai
Népköztársaság, a szigeten pedig a Kínai Köztársaság emigráns kormánnyal. A
szárazföldi Kína, az úgynevezett „egy Kína” politika értelmében türelmetlenül
várja, hogy Hongkong és Makaó után végre Tajvan is visszakerüljön Peking szárnyai
alá (Hetek, 2000. február 26 .).
A tajvaniak emlékezetében még élénken élnek a négy évvel ezelőtti választások,
amikor Kína fenyegető lépésekkel hívta fel a demokratikus fejlődés útján járó
sziget figyelmét jelenlétére: nagyszabású hadgyakorlatokat folytatott a szigetország
közelében, amire válaszul az Egyesült Államok két anyahajót vezényelt a
térségbe. Alig egy hónappal az idei választások előtt, február 21-én Kína újra
„lecsapott”: diplomáciai jelentésben adta értésére a szigetországnak, hogy
ragaszkodik az újraegyesítéshez, és fenntartja magának a jogot, hogy „bármely
eszközzel” elérje azt. Kína „fehér könyve” az eddigi pontok - nemzetközi
beavatkozás, illetve a függetlenség kikiáltása - mellett most az újraegyesítés
késleltetésére irányuló lépéseket is megemlíti mint a kínai támadást kiváltó
lehetséges tényezőt.
Kína nyilvánvalóan úgy látja, itt az idő arra, hogy figyelmeztesse Tajvant és az
egész világot a szigetország valóságos helyzetére. Bár a tajvani választásokon
komoly belpolitikai kérdések is felmerülnek - mint a korrupció visszaszorítása és
a kampányfinanszírozási rendszer reformja - a „csatornaközi kapcsolatok” messze
a legfontosabb témát jelentik minden jelölt számára.
Az angliai Stratford Kutatóintézet elemzése szerint Csiang Cö-min kínai elnök minden
retorika ellenére nagyon jól tudja, hogy országának nem érdeke a feszültség
fokozása, sokkal inkább a konfliktus megelőzése és a nemzetközi ellenőrzés
elkerülése, amit mind a reformerek, mind a keményvonalasok világosan látnak. A Tajvan
elleni agresszió egyet jelentene azzal, hogy Kína elveszíti esélyét a
Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO) való bekerülésre, amelyet a reformerek a piaci
liberalizáció és a gazdasági fellendülés feltételének tekintenek. A WTO-ba való
bekerülés kulcsa az amerikai szenátus kezében van, amely a tajvani választások után
fog szavazni a Kínának felkínált kereskedelmi kedvezményekről.
Tajvani gyerekek a választási tűzijátékot nézik. Játékpetárdák robaja
Fotó: Reuters
A kínai támadás másik gyümölcse a Tajvani Biztonsági Törvény elfogadása
lenne, ami előrelendítené a szigetország fegyverkezését - ezt Kínában sem a
reformerek, sem a keményvonalasok nem szeretnék. Kína a jelen helyzetben sokkal többet
nyerhet a konfliktus elkerülésével, mint egy katonai akcióval. Bár a reformok
ellenzői nem rajonganak a WTO-tagság lehetőségéért, az Egyesült Államok és
Oroszország közötti diplomáciai manőverei óvatosságra késztetik Kínát. Moszkva
nagyon is lelkesen közeledett hozzá az amerikai hegemónia elleni esetleges stratégiai
szövetség reményében, ami azonban Kínában bizalmatlanságot keltett. Peking
jelenlegi helyzetében a Nyugat nem nagyon aggódik Kína miatt, ám annál jobban tart
Oroszországtól - és még inkább kettejük esetleges szövetségétől.
Mindezek elegendő okot szolgáltatnak Kínának a józanságra. A Nyugat valószínűleg
sok kedvezményre kész lesz, hogy visszatartsa Kínát az orosz szövetségtől,
ugyanakkor egy meggondolatlan katonai lépés és a nemzetközi támogatás elvesztése
csapdába ejtheti Kínát, akinek csak a fennmaradásért küzdő hatalmas északi
szomszéd marad potenciális szövetségesként. Egy Tajvan elleni támadás azonban csak
akkor veszélyeztetné az ország függetlenségét, ha a kínai hadsereg elég erős
lenne a sziget elfoglalására. Nem kétséges, hogy Kínának jelenleg nincs katonai
kapacitása egy szárazföldi invázióhoz: Tajvan elpusztítaná a szállítóhajókat
már a szoroson való átkeléskor. Ugyanakkor, bár a kínai hadseregnek komoly
fegyverkészlet áll rendelkezésére, nem érdeke elpusztítani a Tajvanon kiépült
infrastruktúrát és ipart, ami oly vonzóvá teszi a szigetországot Kína számára. A
másik döntő ok, amiért Kína nem indíthat támadást Tajvan ellen, hogy nem szeretne
direkt módon szembeszállni az Egyesült Államokkal.
Csiang Cö-min elnök valószínűleg nem engedi, hogy az 1996-os választások körüli
események megismétlődjenek: az elmúlt hónapokban sokat tett a hadsereg
lojalitásának megőrzéséért. Korábban a békés újraegyesítés gondolatát
pártolta, ám mostanra kijelentette: fel kell készülni bármelyik megoldásra, akár a
békés újraegyesítésre, akár Tajvan erővel való elfoglalására - jelentette a
Hongkong Daily című napilap. Csiang Cö-min a kínai fegyverkészlet gyors fejlesztése
mellett foglalt állást, állítja a Hszinhua hírügynökség. Kína mindent
elveszíthet és semmit sem nyerhet egy újabb konfliktus kirobbantásával a tajvani
választások körül - hívják fel a figyelmet az elemzők.