Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Kína célkeresztjében

Tajvan népe második demokratikus választására készül, a jelenlegi elnök, Li Teng-hui utódját keresve, miközben a szigetország jövőbeli sorsa még mindig bizonytalan. Annak ellenére, hogy a március 18-i választások tétje nem kicsi - 51 év után akár másik politikai párt kezébe kerülhet a hatalom - a jelöltek hangja meglehetősen visszafogott, mondhatni óvatos. A visszafogottság oka közös: a mintegy 140 kilométerre fekvő Kína, a Tajvant a szárazföldtől elválasztó szoros túloldalán. Ahogy a négy évvel ezelőtti választások idején, Kína most is igyekszik egyértelművé tenni jelenlétét és abbéli szándékát, hogy a szigetet visszakapcsolja az anyaországhoz.


Kínai katona a pekingi Haditechnikai Múzeum előtt. Még tart a türelem      Fotó: Reuters

Tajvan szigete még 1949-ben, a kommunista hatalomátvételkor szakadt el Kínától, amikor a nemzeti párt vezetője, Csang Kaj-sek ide menekült a kommunista Mao Ce-tung erői elől. A Peking vezetése alatt maradt szárazföldi részen létrejött a Kínai Népköztársaság, a szigeten pedig a Kínai Köztársaság emigráns kormánnyal. A szárazföldi Kína, az úgynevezett „egy Kína” politika értelmében türelmetlenül várja, hogy Hongkong és Makaó után végre Tajvan is visszakerüljön Peking szárnyai alá (Hetek, 2000. február 26 .).
A tajvaniak emlékezetében még élénken élnek a négy évvel ezelőtti választások, amikor Kína fenyegető lépésekkel hívta fel a demokratikus fejlődés útján járó sziget figyelmét jelenlétére: nagyszabású hadgyakorlatokat folytatott a szigetország közelében, amire válaszul az Egyesült Államok két anyahajót vezényelt a térségbe. Alig egy hónappal az idei választások előtt, február 21-én Kína újra „lecsapott”: diplomáciai jelentésben adta értésére a szigetországnak, hogy ragaszkodik az újraegyesítéshez, és fenntartja magának a jogot, hogy „bármely eszközzel” elérje azt. Kína „fehér könyve” az eddigi pontok - nemzetközi beavatkozás, illetve a függetlenség kikiáltása - mellett most az újraegyesítés késleltetésére irányuló lépéseket is megemlíti mint a kínai támadást kiváltó lehetséges tényezőt.
Kína nyilvánvalóan úgy látja, itt az idő arra, hogy figyelmeztesse Tajvant és az egész világot a szigetország valóságos helyzetére. Bár a tajvani választásokon komoly belpolitikai kérdések is felmerülnek - mint a korrupció visszaszorítása és a kampányfinanszírozási rendszer reformja - a „csatornaközi kapcsolatok” messze a legfontosabb témát jelentik minden jelölt számára.
Az angliai Stratford Kutatóintézet elemzése szerint Csiang Cö-min kínai elnök minden retorika ellenére nagyon jól tudja, hogy országának nem érdeke a feszültség fokozása, sokkal inkább a konfliktus megelőzése és a nemzetközi ellenőrzés elkerülése, amit mind a reformerek, mind a keményvonalasok világosan látnak. A Tajvan elleni agresszió egyet jelentene azzal, hogy Kína elveszíti esélyét a Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO) való bekerülésre, amelyet a reformerek a piaci liberalizáció és a gazdasági fellendülés feltételének tekintenek. A WTO-ba való bekerülés kulcsa az amerikai szenátus kezében van, amely a tajvani választások után fog szavazni a Kínának felkínált kereskedelmi kedvezményekről.


Tajvani gyerekek a választási tűzijátékot nézik. Játékpetárdák robaja     Fotó: Reuters

A kínai támadás másik gyümölcse a Tajvani Biztonsági Törvény elfogadása lenne, ami előrelendítené a szigetország fegyverkezését - ezt Kínában sem a reformerek, sem a keményvonalasok nem szeretnék. Kína a jelen helyzetben sokkal többet nyerhet a konfliktus elkerülésével, mint egy katonai akcióval. Bár a reformok ellenzői nem rajonganak a WTO-tagság lehetőségéért, az Egyesült Államok és Oroszország közötti diplomáciai manőverei óvatosságra késztetik Kínát. Moszkva nagyon is lelkesen közeledett hozzá az amerikai hegemónia elleni esetleges stratégiai szövetség reményében, ami azonban Kínában bizalmatlanságot keltett. Peking jelenlegi helyzetében a Nyugat nem nagyon aggódik Kína miatt, ám annál jobban tart Oroszországtól - és még inkább kettejük esetleges szövetségétől.
Mindezek elegendő okot szolgáltatnak Kínának a józanságra. A Nyugat valószínűleg sok kedvezményre kész lesz, hogy visszatartsa Kínát az orosz szövetségtől, ugyanakkor egy meggondolatlan katonai lépés és a nemzetközi támogatás elvesztése csapdába ejtheti Kínát, akinek csak a fennmaradásért küzdő hatalmas északi szomszéd marad potenciális szövetségesként. Egy Tajvan elleni támadás azonban csak akkor veszélyeztetné az ország függetlenségét, ha a kínai hadsereg elég erős lenne a sziget elfoglalására. Nem kétséges, hogy Kínának jelenleg nincs katonai kapacitása egy szárazföldi invázióhoz: Tajvan elpusztítaná a szállítóhajókat már a szoroson való átkeléskor. Ugyanakkor, bár a kínai hadseregnek komoly fegyverkészlet áll rendelkezésére, nem érdeke elpusztítani a Tajvanon kiépült infrastruktúrát és ipart, ami oly vonzóvá teszi a szigetországot Kína számára. A másik döntő ok, amiért Kína nem indíthat támadást Tajvan ellen, hogy nem szeretne direkt módon szembeszállni az Egyesült Államokkal.
Csiang Cö-min elnök valószínűleg nem engedi, hogy az 1996-os választások körüli események megismétlődjenek: az elmúlt hónapokban sokat tett a hadsereg lojalitásának megőrzéséért. Korábban a békés újraegyesítés gondolatát pártolta, ám mostanra kijelentette: fel kell készülni bármelyik megoldásra, akár a békés újraegyesítésre, akár Tajvan erővel való elfoglalására - jelentette a Hongkong Daily című napilap. Csiang Cö-min a kínai fegyverkészlet gyors fejlesztése mellett foglalt állást, állítja a Hszinhua hírügynökség. Kína mindent elveszíthet és semmit sem nyerhet egy újabb konfliktus kirobbantásával a tajvani választások körül - hívják fel a figyelmet az elemzők.