Vagyim Arisztov
Hamis szenzáció

Február 25-én a német tévécsatornákon egy képsort vetítettek le: nagy gödör, tele csecsenek holttesteivel, valamint orosz katonák, akik éppen a testek elföldelésével vannak elfoglalva. Még aznap több európai adó is bemutatta ugyanezt a videofelvételt. Mindezt annak bizonyítékaként tették, hogy az orosz katonák kivégzik a fogságba esett csecsen fegyvereseket.

Orosz katonák győzelmi zászlóval Groznij maradványai között. Totális győzelem Fotó: Reuters

Ugyanezeket a filmkockákat az orosz tévénézők is láthatták, azonban egészen más kommentár kíséretében: „Ez a valóságos események megmásítása és Oroszország elleni provokáció.” Kiemelték továbbá azt a tényt is, hogy mindez előre megfontolt szándékkal történt - pontosan az Európa Tanács emberjogi biztosa, Alvaro Gil-Robles érkezése előtti napon.
Az orosz kormány nem elégedett meg csupán azzal, hogy tagadja a nyugati média híreit. Jurij Demin, Oroszország katonai főügyésze azt ígérte, hogy személyesen kíséri figyelemmel és ellenőrzi a tévében bemutatott eseményeket. Az ügy eljutott az Állami Dumáig is. A képviselők többsége bizalmatlanul fogadta, az egyik frakcióvezető, Morozov pedig kijelentette: „Még abban az esetben sem kell megváltoztatni az oroszok csecsenföldi hadműveletének politikai és jogi értékelését, ha ez nem provokáció.”
Bizton állítható, hogy véleményével oroszok milliói értenek egyet, és éppen ez az, ami a mostani és a 92-96-os orosz-csecsen háború közti különbséget jelenti. Akkor sok orosz együttérzett a csecsenekkel, úgy ítélve meg a helyzetet, hogy ők az államuk függetlenségéért harcolnak. Mára az oroszok meggyőződése gyökeresen megváltozott: a csecsen gerillákban banditákat és terroristákat látnak, akiknek fő tevékenysége a rablás és a békés lakossággal való erőszakoskodás.
Különösen vonatkozik ez a Csecsenföldön lakó orosz polgárokra. Egyre több tény lát napvilágot arról, hogy oroszokat, miután túszul ejtették őket, rabszolgákként dolgoztattak. Minél több ilyen adatra derül fény, annál negatívabb az oroszok viszonyulása a csecsen szeparatistákhoz. Ilyen helyzetben egyre kevesebb együttérzést váltanak ki az orosz katonák általi lehetséges kivégzések. Az emberek meg vannak győződve arról, hogy ha történt is ilyen, annak meg is volt az oka.
Ezzel egy időben mind negatívabbá kezd válni az orosz közvélemény Nyugathoz való viszonyulása is. Az oroszok nem hallanak felháborodott hangokat Nyugatról, amikor a csecsen gerillák oroszokat vagy más országok polgárait öldösik. Oroszországnak az a benyomása, hogy a Nyugat számára érdektelen információ, hogy míg egy csecsen nő megerőszakolásáért az ottani törvények szerint halál jár, addig egy orosz nő megerőszakolásának, sőt megölésének is csupán pár tucat botütés vagy pénzbírság a következménye. Emberi jogi szempontból a nyugati politikusok és a riporterek ebben mindent normálisnak és törvényesnek látnak. Mint ahogy valószínűleg törvényesnek és igazságosnak tűnik a hatalomtól megfosztott csecsen elnök, Maszhadov visszahívása is, aki pedig egy követ fúj a banditákkal. Maszhadov nemcsak az oroszok megölésére tett felhívást, de még arra is, hogy mindezt örömmel tegyék.
Európa rávetette magát az osztrák Haiderre, akit fasisztának és embergyűlölőnek tartanak. Viszont kinek lehet nevezni akkor Maszhadovot, Baszajevet, Hattabot és a többieket, akik gyilkolnak, rabolnak és erőszakoskodnak a „tiszta iszlám” nevében? Úgy tűnik, Európában többnyire amolyan kaukázusi Robin Hoodoknak tartják őket, jószívű igazságosztóknak, míg az orosz katonák gonoszok és vad barbárok. A különböző európai adókon bemutatott videófelvétel ezt a véleményt volt hivatott alátámasztani.
Kiderült azonban, hogy a képsorok valójában: provokáció. A temetésről szóló felvétel nem a német riporter, Höfling műve, hanem egy, az Izvesztyijánál dolgozó orosz kollégáé. Höfling csak felhasználta a filmet, azt sem tudva, mi történik rajta igazából - és hamis szenzációt gyártott belőle.
A napokban Oroszország főügyésze közölte a vizsgálat eredményét. Eszerint a gödörbe temetett mintegy ötven csecsen mind a harcok során vesztette életét. A temetés előtt az orosz katonák helyi lakosokat hívtak, hogy akit tudnak, azonosítsanak. Nyolc elhunyt esetében ez sikerült is - őket átadták a rokonaiknak. A többieket a katonák földdel szórták be, hogy azonosításukra a jövőben is legyen lehetőség. Ez az elesettekkel való eljárás már régen érvényben van Csecsenföldön, és mindenki számára ismeretes. A német riporter közben beismerte, hogy nem ő vette fel a képsorokat, sőt még csak nem is járt Csecsenföldön. Nem sokkal ezután elbocsátották a munkahelyéről. Az orosz riporterek pedig az egész esetből azt a tanulságot szűrték le, hogy a Nyugat tudatos információs hadjáratot vezet Oroszország ellen.